1912. április 30-án született Nagyváradon és 1986. október 12-én hunyt el Budapesten Fényes Szabolcs zeneszerző, az Operettszínház volt igazgatója, akinek első színházi bemutatója, A hárem, megelőzte az érettségijét.
„Meggyőződésem, hogy aki jó könnyű zenét akar írni, annak képzettségben magasan a műfaj felett kell állnia. Nem vagyok a füttyös komponisták, az állítólagos ős-zsenik pártján” – vallotta Fényes Szabolcs, aki már balassagyarmati gimnazistaként hetente többször Budapestre utazott, hogy Siklós Alberttől magánórákat vegyen zeneszerzésből.
Fényes Szabolcs esetében is igaz, hogy nem esett messze az alma a fájától. Édesapja mérnök volt, de dalszövegeket írt Fráter Loránd és Balázs Árpád zenéjére, egyik nagynénje, Fényes Annuska operettek primadonnája volt – az ő ajánlására mutathatta meg Sebestyén Gézának és Zerkovitz Bélának a dalait –, másik nagynénje pedig hegedűművésznő volt. Csodagyereknek tartották, kisgyerekként kiválóan zongorázott és komponált.
Első dala 1927-ben jelent meg, második színházi premierje, a Maya pedig a világsikerig repítette. A darab bemutatója 1931. december 10-én volt a Fővárosi Operettszínházban, Honthy Hanna főszereplésével, az Operából szerződtetett Komor Vilmos vezényletével. Fényes Szabolcs ezzel az operettel ttűnt fel. 1967-ben, a mű első szabadtéri előadása alkalmából így fogalmazott: „Meggyőződésem, hogy a zenének, különösen a könnyű zenének, amellyel életem összefonódott, a melódia a lelke, a világa, az anyanyelve. A melódia a zenének (…) a humánuma. Dallamtól emberi a muzsika.”
Írt jazz- és űroperettet, musicalt, zenés játékot. Mintegy 45 színpadi művet és 700-nál is több dalt komponált, körülbelül 150 filmhez szerzett zenét Budapesten és Berlinben, ahol Fényes Péter néven ismerték. Megkapta az Erkel Ferenc-díjat, az érdemes és a kiváló művész kitüntetéseket
