Szerző: Gulyás Gábor

Tasnádi István: Kartonpapa – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Milyen ma egy kortárs abszurd dráma? Mennyiben kell más felfogást követnie, mint a műfaj 20. századi klasszikusainak? Mindenekelőtt annyiban, hogy figyelembe kell vennie a mai mindennapi élet jellemző vonásait formáló szemléletmódok, így a mediatizáltság és a virtualizálás szerepét az emberi kapcsolatokban. Tasnádi István műve, amelynek az ősbemutatójára vállalkozott a székesfehérvári színház, éppen ilyen: 21. századi magyar abszurd. Az alaphelyzet kissé erőltetettnek tűnhet: a meghalt családfőt kartonból kivágva hurcolja magával az özvegy, s minden családtagtól elvárja, hogy ezt az utólagos papírmásolatot tekintse egyenértékűnek a férjével. Amikor előzetesen olvastam erről, nemigen bíztam benne, hogy ez…

Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve – Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza A fontos, hírértékű események jelen idejű szemlélése a televíziónak, s főként az internetnek köszönhetően manapság jórészt napi rutinná vált – az ember a közösségi média felületén meghívót is kap az őt érintő programokra. 1950-ben a médiát Angliában túlnyomó részben a napilapok uralták. Még az olyan kisvárosokban is, mint Chipping Cleghorn, természetesnek számított, hogy a reggeli mellé mindenki megkapja a saját napilapját a legfrissebb helyi hírekkel. Agatha Christie híres krimijének kiindulási szituációja egy újságban közzétett hirdetmény, amely ahhoz hasonló hatásfokkal jutott el a címzettekhez, mint ma egy Facebook-esemény meghívója. Az invitálás rendhagyó…

Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból – Jászai Mari Színház, Tatabánya Mint ismeretes, a tömeghisztériává növő gyűlölködésnek nagy hagyománya van a nyugati kultúrában. Legutóbb a dán Thomas Vintenberg Vadászat című filmje szembesített bennünket azzal, mivel jár, amikor egy közösség igaztalanul megbélyegez valakit, de a színészként és drámaíróként egyaránt maradandót alkotott, korán elhunyt Martin Sperr műve immár túlzás nélkül nevezhető a téma klasszikusának. A hét évtizeddel ezelőtt játszódó történethez nem kellenek magyarázó jegyzetek: az idegen kultúrából érkezők, a homoszexuálisok és a szegények megvetése olyan tapasztalat, amely az újabb nemzedékek számára is ismerős. A Sperr művében megjelenő, bigott erkölcsű faluközösségben nincs más lehetőség, mint beállni…

William Shakespeare: Szentivánéji álom – Szegedi Nemzeti Színház Egy kocka: ez a szegedi Shakespeare-előadás tere. Egyszerű geometrikus elem, amelynek roppant értelmezési kultúrtörténete van Julius Caesar mondásától kezdve Stephane Mallarmé versén át Vincenzo Natali kultfilmjéig. Természetesen értelmezhető a dobozszínház szimbólumaként vagy a világ lehatárolásaként, s még számtalan módon. Horgas Ádám rendező nem szűkíti le az értelmezési lehetőségeket: vidoóprojekcióival a szó szoros értelmében varázslatos hellyé teszi ezt az önmagában sivár formát, olyan hellyé, ahol bármi megtörténhet. Az előadás első képei azt a látszatot keltik, mintha egy videójátékba kerültünk volna be, de a virtualitás később is fontos szerepet kap. A szereplők megjelenésében van…

Pass Andrea: A vándorkutya – Vígszínház, Budapest Új magyar abszurd a Vígszínház tetőtéri Házi Színpadán, ráadásul parádés szereposztásban – A vándorkutya jellemzően olyan előadás, amelyet kihagyhatatlannak gondoltam. És nem is bántam meg, hogy megnéztem a Pass Andrea által írt darabot, amit a szerző maga állított színpadra. Több mint egy évszázada, a nagy norvég író, Henrik Ibsen drámái óta időről időre találkozhat olyan előadással a magyar színházlátogató, amely azt mutatja be, hogy az élethazugságok mennyire szükségszerű részei a mindennapoknak, a téma mégsem vesztett érdekességéből. Itt most négy család életébe pillanthatunk be, akik közül hárman a közös óvodába járó gyerekeik révén kapcsolódnak…

Botos Éva: csRSnyés – RS9 Színház, a Hybridkult Produkció előadása, Budapest Csehov és a posztkommunista Magyarország véletlen találkozása egy boncasztalon – rendhagyóan izgalmas vállalkozás az RS9 Színház előadása. A történet jórészt az orosz drámaíró utolsó színművéből ismert narratívát követi, azzal a lényegi különbséggel, hogy a Cseresznyéskert itt nem pusztán szimbólum, nem is erdő, hanem egy önmagán túlmutató hely: színház. Egyszerre megtestesítője a függetlenségnek és az egyre inkább háttérbe szoruló magas kultúrának. A Botos Éva által írt és rendezett előadás szerint a független magas kultúra helyzete vált reménytelenné. Nem egyik pillanatról a másikra, hiszen a Botos által játszott Ljubova egyszer már…

John Kander−Fred Ebb−Bob Fosse: Chicago − Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Nagypolgári villák fogadóterét idéző fekete-fehér mintázatú márványpadló a darabbeli Onyx mulatóé, s az előadás kezdetén fekete-fehér színű ruhában jelennek meg a táncoslányok is. A kétszínűség ebben a világban természetes. A húszas évek nagy amerikai jazzkorszakának fellazult morálja szerint a siker mindent igazol – a botrány is hasznos, ha sikerrel jár. A siker itt a rivaldafény, amelyet a kiválasztottak sokáig élvezhetnek, mások éppen csak egy pillanatra tapasztalhatják meg, s természetesen akadnak, akiket rendre elkerül. A rendező, Horváth Csaba mindenekelőtt a rendszer működését mutatja fel, nem aktualizál, mint az Átriumban jelenleg játszott, Alföldi Róbert…

Raymond J. Lustig–Matthew Doherty: Semmelweis – Bartók Plusz Operafesztivál, Miskolc és Budapesti Operettszínház, Budapest Látványos, videóprojekciókra épülő színpadkép, kortárs táncosok, s egy történet, ami nekünk, magyaroknak különösen fontos – az alaphelyzet kifejezetten ígéretes. Nem tipikus operát kapunk: az énekesek egy része a musical műfajából kirándult ide, s abból a szempontból is rendhagyó vállalkozás az Operettszínház kamaraopera-előadása, hogy zenekar helyett egy szólistákkal kiegészült női kar adja elő a nyitányt és a főbb témákat – kifejezetten élvezetes módon. Mint ahogyan a címszerepet alakító Szabó P. Szilveszter énekprodukciója is élvezetes, s ettől nem marad el a színészi alakítása sem (ami opera esetében nem…

Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy Molnár Ferenc: Az üvegcipő című színműve alapján készült az előadás, s valóban, a főszereplőket a vígjátékból ismerhetjük: a panziótulajdonos Adél vagy a kisgyermeket pesztráló szolgálólány, Irma (aki itt nem egy műbútorasztalosba, hanem az IKEA belső építészébe szerelmes) a magyar néző számára jól ismert karakter, s a történetben sincs túl sok újdonság. Mégis: itt minden és mindenki más, mint a majd’ száz évvel ezelőtti darabban. Ahogyan Molnár remekműve kitűnő korrajz is volt, úgy a román Radu Afrim szövege szintén sokat elmond arról a világról, amelyben most élünk. Groteszk látleletet…

Tennessee Williams: A vágy villamosa – Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós Nem láttam még ilyen feldolgozást, holott logikus: a közismerten homoszexuális Tennessee Williams saját élete által is inspirált darabját homo- és transzszexuális perspektívába illesztve. Botond Nagy rendező az identitás drámai kérdéseit látszat és valóság dichotómiája mentén – a másságot egyfajta külsődleges referenciaként megjelenítve – ilyen módon vitte színre Gyergyószentmiklóson. A szöveg nagy része kimaradt (dramaturg: Kali Ágnes), de a történet így is koherens. Gyönyörű színpadképek váltják egymást, számos amerikai képzőművészeti utalással (díszlet: Márton Erika). Mindjárt az elején egy olyan neonfeliratot lát a néző, amely Yoko Ono egyik fluxus-művét idézi; a háttérben…