Tasnádi István: Kartonpapa – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Milyen ma egy kortárs abszurd dráma? Mennyiben kell más felfogást követnie, mint a műfaj 20. századi klasszikusainak? Mindenekelőtt annyiban, hogy figyelembe kell vennie a mai mindennapi élet jellemző vonásait formáló szemléletmódok, így a mediatizáltság és a virtualizálás szerepét az emberi kapcsolatokban. Tasnádi István műve, amelynek az ősbemutatójára vállalkozott […]

Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve – Móricz Zsigmond Színház, Nyíregyháza A fontos, hírértékű események jelen idejű szemlélése a televíziónak, s főként az internetnek köszönhetően manapság jórészt napi rutinná vált – az ember a közösségi média felületén meghívót is kap az őt érintő programokra. 1950-ben a médiát Angliában túlnyomó részben a napilapok uralták. Még az olyan kisvárosokban […]

Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból – Jászai Mari Színház, Tatabánya Mint ismeretes, a tömeghisztériává növő gyűlölködésnek nagy hagyománya van a nyugati kultúrában. Legutóbb a dán Thomas Vintenberg Vadászat című filmje szembesített bennünket azzal, mivel jár, amikor egy közösség igaztalanul megbélyegez valakit, de a színészként és drámaíróként egyaránt maradandót alkotott, korán elhunyt Martin Sperr műve immár túlzás […]

William Shakespeare: Szentivánéji álom – Szegedi Nemzeti Színház Egy kocka: ez a szegedi Shakespeare-előadás tere. Egyszerű geometrikus elem, amelynek roppant értelmezési kultúrtörténete van Julius Caesar mondásától kezdve Stephane Mallarmé versén át Vincenzo Natali kultfilmjéig. Természetesen értelmezhető a dobozszínház szimbólumaként vagy a világ lehatárolásaként, s még számtalan módon. Horgas Ádám rendező nem szűkíti le az értelmezési […]

Pass Andrea: A vándorkutya – Vígszínház, Budapest Új magyar abszurd a Vígszínház tetőtéri Házi Színpadán, ráadásul parádés szereposztásban – A vándorkutya jellemzően olyan előadás, amelyet kihagyhatatlannak gondoltam. És nem is bántam meg, hogy megnéztem a Pass Andrea által írt darabot, amit a szerző maga állított színpadra. Több mint egy évszázada, a nagy norvég író, Henrik […]

Botos Éva: csRSnyés – RS9 Színház, a Hybridkult Produkció előadása, Budapest Csehov és a posztkommunista Magyarország véletlen találkozása egy boncasztalon – rendhagyóan izgalmas vállalkozás az RS9 Színház előadása. A történet jórészt az orosz drámaíró utolsó színművéből ismert narratívát követi, azzal a lényegi különbséggel, hogy a Cseresznyéskert itt nem pusztán szimbólum, nem is erdő, hanem egy […]

John Kander−Fred Ebb−Bob Fosse: Chicago − Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Nagypolgári villák fogadóterét idéző fekete-fehér mintázatú márványpadló a darabbeli Onyx mulatóé, s az előadás kezdetén fekete-fehér színű ruhában jelennek meg a táncoslányok is. A kétszínűség ebben a világban természetes. A húszas évek nagy amerikai jazzkorszakának fellazult morálja szerint a siker mindent igazol – a botrány is […]

Raymond J. Lustig–Matthew Doherty: Semmelweis – Bartók Plusz Operafesztivál, Miskolc és Budapesti Operettszínház, Budapest Látványos, videóprojekciókra épülő színpadkép, kortárs táncosok, s egy történet, ami nekünk, magyaroknak különösen fontos – az alaphelyzet kifejezetten ígéretes. Nem tipikus operát kapunk: az énekesek egy része a musical műfajából kirándult ide, s abból a szempontból is rendhagyó vállalkozás az Operettszínház […]

Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél – Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy Molnár Ferenc: Az üvegcipő című színműve alapján készült az előadás, s valóban, a főszereplőket a vígjátékból ismerhetjük: a panziótulajdonos Adél vagy a kisgyermeket pesztráló szolgálólány, Irma (aki itt nem egy műbútorasztalosba, hanem az IKEA belső építészébe szerelmes) a magyar néző számára jól ismert […]

Tennessee Williams: A vágy villamosa – Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós Nem láttam még ilyen feldolgozást, holott logikus: a közismerten homoszexuális Tennessee Williams saját élete által is inspirált darabját homo- és transzszexuális perspektívába illesztve. Botond Nagy rendező az identitás drámai kérdéseit látszat és valóság dichotómiája mentén – a másságot egyfajta külsődleges referenciaként megjelenítve – ilyen módon […]