Szerző: Gulyás Gábor

Závada Pál: Egy piaci nap – Radnóti Színház, Budapest A második világháború utáni időszak Magyarországon is az újjáépítés, az újrakezdés kényszerével indult. A politikusok tabula rasáról szónokoltak, csakhogy a múlt újra és újra betüremkedett szinte mindenhová, hogy erőt adjon a helyi közösségeknek vagy éppenséggel újra megmérgezze az emberi kapcsolatokat. Závada műve ez utóbbiról szól: egy koncentrációs táborból visszatérő zsidó család puszta megjelenésével miképpen hozza működésbe a falubeliek rossz lelkiismeretét, s aztán ez milyen szörnyűségekhez vezet – menthetetlenül. A szerző regényéből saját maga írt színpadi művet, amit aztán a Mohácsi testvérek továbbírtak. Ez alapján két világ antagonisztikus ellentéte bontakozik ki, amelyből semmilyen értelemben nincs…

Marc Camoletti: Leszállás Párizsban – Jókai Színház, Békéscsaba Állítólag ez a darab a világ legnépszerűbb vígjátéka. Camoletti bizonyára jól ismeri a színházat, amit több más mellett az is mutat, hogy nagyszerű szerepeket írt, amelyekért a színészek hálásak lehetnek – ezúttal Békéscsabán is. Az előadás túlzás nélkül nagy közönségsiker, estéről estére teltházzal megy. Katkó Ferenc rendezésének legfontosabb ambíciója a szórakoztatás. A sztárépítész Bernard szerepében Tege Antal kissé szétszórt, a házvezetőnőt alakító Kovács Edit pedig nagyon is céltudatos. A Bernard barátját játszó Csomós Lajos ugyanúgy, mint a légikísérőket alakító Liszi Melinda (Judith), Komáromi Anett (Janet) és Köböl Lilla (Jacqueline) felszabadultan komédiázik. Innét nézve igaza van…

Daniela Kapitanova: Pionírszív – Örkény Színház, Budapest Könyv a temetőről – ez a címe Daniela Kapitanova regényének, amelyből Ari-Nagy Barbara dramaturg monodrámát írt. Az előadáson egy halálra ítélt, sőt talán már ki is múlt rendszer bontakozik ki a remek színész, Bíró Kriszta által alakított szellemileg visszamaradt, alacsony növésű középkorú férfi elbeszéléséből. A Csehszlovákia nevű szocialista operettállamról van szó, az ott gyökeret vert mentalitások és normák továbbéléséről. Arról, hogy az árulás, a besúgás, a kreált ideák miképpen nyomorították meg az emberek szépnek hazudott életét, s mindez hogyan munkál tovább Szlovákiában, Komárnóban (a magyar határ menti Révkomáromban). Nagy és fontos téma ez. Szenteczki Zita rendező…

Martin McDonagh: Leeane szépe – Thália Színház, Kassa A nemzetközi népszerűségnek örvendő ír szerző darabjának helyszíne ugyanazzal a minősítéssel írható le sommásan, mint a főszereplők karaktere: perspektíva nélküli. Hiába van közelben a tenger (a történet egy kikötővárosban játszódik), hiába lett nemzetközi a munkaerőpiac, itt minden olyan menthetetlenül provinciális. Ez a nehezen tágítható perspektíva a kisebbségi magyar lét vonatkozásában is meglehetősen áthallásos. A főszerepet, a Mag nevű öregasszonyt egy anyaországi színművész, Szarvas József alakítja. A közönségnek már az is állandó humorforrás, hogy egy női szerepet férfi játszik, de a kitűnő művész nem elégszik meg ennyivel: erős karaktert épít. Ehhez remek partnere a másik főszereplő,…

Katona József: Bánk bán – Jókai Színház, Komárom Merész vállalkozás a révkomáromi Bánk bán. Perczel Enikő dramaturg Katona József klasszikus drámájának néhány részét a mai nyelvi állapotokhoz igazította, a rendező, Hargitai Iván pedig a politika mindenkori „nagy mechanizmusát” (Jan Kott) úgy mutatja fel, ahogyan azt leginkább a modern Shakespeare-feldolgozásokból ismerhetjük. A grandiózus forgó díszletből (díszlettervező: Horesnyi Balázs) hangsúlyozottan modern politikai tér bontakozik ki, a jelmezek (jelmeztervező: Kárpáti Enikő) szintén a mai kort idézik. Katona remekműve a komáromi színpadon kifejezetten aktuális. A kiindulópont – Biberach előre vett monológjával – az intrika, a politika sajátos morálja. A Bánkot alakító Tóth Tibor frusztrációival hadakozó…

E. T. A. Hoffmann–Orosz Ákos: Homokember – Mozsár Műhely, Budapest „Hiszem, ha látom” – szoktuk mondogatni, amiből nem következik, hogy ne tudnánk elhinni, amit nem látunk. Sőt. A német romantika egyik nagy témája volt a szorongást, de legalábbis nyugtalanságot szülő láthatatlan elemek tettenérése – némi leegyszerűsítéssel mondhatjuk, hogy erről szól E. T .A. Hoffmann novellája is, amiből Orosz Ákos drámát írt. Miképpen lehet az ember saját sorsának szerzője, avagy elmenekülhet-e a végzete elől? Ez a mű alapkérdése, amit a budapesti előadás digitális szimulakrumok kellékeit felvonultatva fogalmaz újra. Shakespeare-től Szabó Lőrincig jónéhány szerző mondatai vendégeskednek a szövegben, mint a valóság mibenlétét firtató filozofikus…

Eugène Ionesco: A székek – Pesti Magyar Színház, Budapest Egy megközelíthetetlen, magányos szigeten – amit akár emberi integritásnak is nevezhetünk –, egy teljes életet leélt pár visszatekintése az életre, a társadalomra, a reményekre, a hitekre: van-e ennél abszurdabb helyzet? Ez persze költői kérdés. Az viszont a legkevésbé sem az, hogy egy ilyen helyzetet miképpen lehet olyan eredendő, mély realizmussal megjeleníteni, amely hitelesíti az abszurditását. Ez a legfőbb kihívás Ionesco remekművének színpadra állításakor, ezen áll vagy bukik az előadás sikere. Alighanem pontosan érti ezt Szabó K. István rendező is, aki a darab valamennyi abszurditását realista módon mutatja be a Magyar Színház…

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Víziókat látunk a színpadon, egy olyan rendszerben, ahol az álom és a valóság között van egy harmadik entitás is, egyfajta éberálom, ami szürreális jellege ellenére is valóságos. A történet Christopher Nolan Eredet című filmjét idézi, amennyiben az elme megtéveszthető – mindez Murakami lírain szép mondataival (az eredeti adaptáció Frank Galati munkája, ezt dolgozta fel Perczel Enikő dramaturg). A két főszereplő meglehetősen sok időt tölt alvással a darabban, de még többet éber álmodozással. Egy tizenöt éves, de fiatal kora ellenére felnőtt gondolkodású ifjú, Kafka (Nagy Péter) és egy, a kisgyermekek értelmi szintjén megrekedt öregember, Nakata…

Molnár Ferenc: A hattyú – Örkény Színház, Budapest Egy remek darab, amely ma is aktuális – amennyiben a talpnyalás, a politikusi arrogancia és a társadalmi feltörekvés témája az. És persze a boldogság – mert ebben a darabban a maga módján mindenki azt kergeti. A kék (mint az éteri boldogság színe) uralja a színpadi teret, amely hátrafelé perspektivikusan szűkül. A főszereplők boldogságra vannak ítélve – és Polgár Csaba rendezésében nincs menekvés: a saját konvenciói szerint muszáj mindenkinek boldognak lenni. Nem véletlen, hogy gyakran megszólal a zene, a szereplők időnként közösen énekelnek, mert ebben a világban a létezésnek csak háromféle stádiuma van: buli…

Yasmina Reza: AZ ÖLDÖKLÉS ISTENE – Átrium / Kultúrbrigád, Budapest Igazi házaspárbaj: miután két kisgyerek fizikai konfliktusba kerül egymással, a felvilágosult szülők igyekeznek kulturáltan tisztázni egymással a helyzetet, de nem sikerül. Éppenséggel annak leszünk szemtanúi, ahogyan mind jobban bedurvulnak, s a civilizációs gesztusokat és az észérveket felváltják az ösztönök. Az Átriumban könnyed vígjátéknak rendezte meg a darabot Bereczki Csilla: a történet útja poénokkal van kikövezve, a színészek pedig élvezettel flangálnak ezen az úton. Az előadás alkotóit és időpontjait itt találja. A házigazdák (Herczeg Adrienn és Hevér Gábor) tipikus kispolgárok, akiknek nagyon határozott elképzelései vannak a felsőbb társadalmi rétegekről, a vendégek (Péterfy Bori és…