Szerző: Szabó Z. Levente

Az egyszerű kijelentő mondatok között rendre komoly élettörténetek húzódhatnak meg, sok munkával, szorgalommal, tehetséggel. Tóth Gáborral való beszélgetésünkhöz az az apropó is bőven elegendő, hogy a kürtművész megkapta a Magyar Állami Operaház Kamaraművésze címet. – Nehezen tudom magam elé képzelni a pillanatot, amikor egy kisgyermek úgy dönt, hogy kürtművész lesz. – Lehet, hogy van ilyen, de az én esetemben nem pontosan így történt. Zenész családból származom, magától értetődő volt, hogy én is tanultam zenét: négy-öt évesen a zongorával kezdtem. Később nagyapám, aki klarinéton játszott, azt javasolta, próbáljam meg a kürtöt is. Elfogadtam a javaslatát, bár nem tudom pontosan, hogyan érezte…

A próbában az a jó Horváth Zoltán rendező szerint, hogy lehetőség van szó szerint kipróbálni a dolgokat. Ami működik, azt meg kell tartani, ami nem sikerült, azt ki lehet javítani. A november 14-én elhunyt rendezővel 90. születésnapja előtt néhány nappal beszélgettünk. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Önnek nagy múltja van, de hogy látja, a műfajnak lesz-e jövője?      – Hálát adok a mennyei Atyának, hogy egész életemben azt csinálhattam, amiben örömömet leltem. Szeretem a zenét, és talán most már mondhatom azt is, hogy értem. A kérdésre nem tudok válaszolni, de szeretném, ha lenne. Számomra a muzsika maga a csoda, és…

Inkább csak elméletileg érdekelte a zene, de beleszeretett az operákba. Immár huszonegy éve kötődik a Magyar Állami Operaházhoz Csiki Gábor. A kórus tagja volt, de címzetes magánénekesként számos szerepet is elénekelhetett már. Január elseje óta azonban más feladata van: ő a karigazgató. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Azt olvastam korábbi interjúiban, hogy ifjúkorában nem így tervezte a jövőjét. – Még csak nem is művészi oktatási intézménybe jelentkeztem először, hanem a szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépiskolába, általános mechanikai műszerész szakra, mert érdekeltek a műszaki dolgok. Mellette természetesen folyamatosan tanultam zeneiskolában is. Az első nagy fordulat akkor következett be az…

Első pillantásra nehéz összeegyeztetni, ha egy hangverseny valakinek a harminc éves pályafutását méltatja, ugyanakkor a művész még csak életének derekánál jár – holott most erre készülhetnek az érdeklődők március 12-én az Erkel Színházban. A magyarázat persze ezúttal is roppant egyszerű: Lukács Gyöngyi a spinto szoprán szerepkörben szokatlanul korán debütált, ám érettségét jelezte a siker, és maga a tény, hogy azóta a világ legnagyobb operaházainak állandó vendége. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Az Opera honlapja szerint a történet úgy kezdődött, hogy egy fiatal lány 1988 januárjában azt kérdezte a Keleti pályaudvaron: „Tessék mondani, merre van az Erkel Színház?” – Így…

Három egymást követő este (január 29-31.) egy-egy mesterművet hallhat három különböző szerzőtől az operakedvelő közönség. Ebben még nincs semmi meglepő. A megszokottól eltérően azonban ennek a sorozatnak nem az Operaház vagy az Erkel Színház, hanem a Müpa ad otthont. Sőt, a hármas szám olyannyira meghatározó, hogy az Otello, Az árnyék nélküli asszony és a Turandot más és más karmesterek irányításával hangzik majd el január végén. Ami mégis közös, hogy a dirigensek mind betöltötték vagy épp betöltik az Opera fő-zeneigazgatói tisztjét. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. „Nagyon örülök, hogy kollégáim azonnal igent mondtak a felkérésre – mondta Kocsár Balázs, a jelenlegi…

Több mint kilencezer kilométer a távolság légvonalban Tokió és Budapest között. Ráadásul a Magyar Állami Operaház százötven fős társulata nem is csupán a szigetország fővárosába utazik, hanem Japán több nagyvárosában összesen tizennyolc alkalommal lép színpadra, hogy a Lammermoori Lucia és A denevér előadásaival öregbítsék az Opera hírnevét. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Fesztiválok és nagy operaházak között szokásos a kapcsolat, hiszen mindkét félnek megéri a közös rendezés, mivel az opera drága műfaj. Éppen emiatt kérdéses azonban, hogy ilyen messzire vigyenek el egy-egy komplett produkciót, énekesekkel, zenészekkel, karmesterrel, díszlettel. – Van rá példa, hogy nagy távolságra utazik egy-egy produkció…

Egy életpálya bemutatása esetében talán kézenfekvőségük miatt túlságosan is tolakodóak az olyan zenei hasonlatok, mint mondjuk a főtéma visszatérése. Viszont Hajzer Nikolett fiatal és tehetséges, így visszás lenne egy szófordulat kedvéért bármiféle lezártságot sugallni. Inkább csak rögzítsük a tényt, hogy egykor tagja volt az Opera gyermekkarának, most pedig ő a vezetője. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Hogyan hasonlítaná össze az emlékeket és az adott pillanatot? – Természetesen teljesen más volt gyermekként létezni e falak között, de ahogyan büszke voltam arra, hogy részt vehettem a kar munkájában, örömmel tölt el, hogy 2016 augusztusától a vezetőjeként dolgozhatom. Felelősségem volt akkor…

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne oldjuk meg a feladatot. Ilyen roppant egyszerűen is meg lehet fogalmazni az elvégzendő munka lényegét. Más kérdés, hogy e mögött a kijelentés mögött milyen minőségű felkészültség és mennyi fáradozás áll. Például az Operaház kottatárában. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. Elfoglaljuk helyünket a páholyokban, széksorokban. A zenekar már az árokban van, éppen hangolnak. Még pár perc, majd kihunynak a fények, bejön a karmester, és elkezdődik az előadás. Ez a folyamat mindenki számára természetes, aki rendszeresen jár előadásokra az Operaházba vagy éppen az Erkel Színházba. Jellemzően nem is gondolkodunk el azon, ami magától…

Az ünnep mindig jó érzést jelent, különösen akkor, ha egy kiváló énekes személyéről van szó. Tokody Ilona 2017 márciusában ünnepelte pályafutásának negyvenedik évfordulóját. Tokody Ilona pályafutása versenygyőzelmekkel vette kezdetét, majd a hazai és külföldi színházakban rendszeresen alakította elsősorban olasz és francia operák főszerepeit. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Franco Zeffirelli vagy Otto Schenk, egy színpadon állt Luciano Pavarottival, Jelena Obrazcovával, résztvevője volt Claudio Abbado és Giuseppe Sinopoli karmesterek nevével fémjelzett produkcióknak, és a nemzetközi operaélet nagyjai közül a mai napig barátság fűzi José Carreras és Plácido Domingo világhírű tenorokhoz. – Ön állítja össze a fellépő művészek névsorát és az elhangzó…

A zenés daraboknak nagy hatása volt az életére, mert – mint mondja – majdnem minden textusának van belső használatú ritmusa, rejtett melódiája. Prózai és bábszínházak felkéréseinek is eleget tesz, sőt számos dalszöveg is fűződik a nevéhez. Szabó T. Anna legújabb költeménye ezúttal az Opera újévi hangversenyén hangzott el. A cikk eredetileg az Opera Magazinban jelent meg. – Hogyan ismerkedett meg a komolyzenével? – Édesapám hozta közel hozzám a hangok világát, a legjobban Bartókra emlékszem. A Gyermekeknek című sorozattal kezdtük, ami nagyon jó bevezetés volt. A szüleimnek Kolozsváron igen sok lemeze volt, szinte mind klasszikusok, nagyon jó előadásban. Koncertre nagymamám vitt…