Krajcsó Nelli: „Hajlamosak vagyunk elhaladni az életünk mellett”

Krajcsó Nelli
Krajcsó Nelli

A Slow Budapest alapítójával, a hazai slow mozgalom egyik kulcsfigurájával beszélgettünk, aki mindfulness trénerként is dolgozik. Krajcsó Nelli projektjei és közössége lassulásra, türelemre és kiegyensúlyozottságra, továbbá az életünk minél teljesebb, tartalmasabb megélésére inspirálnak.

– Milyen motivációk mentén alapítottad meg a Slow Budapestet?

2012-ben indítottam el a mozgalmat. Személyes motivációm volt, hogy magam is lassuljak és sokkal megengedőbben, kiegyensúlyozottan éljem a mindennapjaim. Intenzív, túlpörgetett életvitelt folytattam, aminek már az egészségem látta kárát. 2012 tavaszán olvastam egy cikket a slow mozgalomról, ami arról értekezett, hogy a turbulenciában is lehet lassan, nyugalmasan, türelmesen élni, meg lehet találni a tudatosság módjait. Megtalált az üzenet, amit szerettem volna egy szélesebb körbe is eljuttatni.

Kommunikációs területen dolgoztam, ezért a Slow Budapest is kezdetben kommunikációs projekt volt, a lassítás fontosságáról. Előadásokat kezdtem tartani, és elindítottam a Facebook-oldalunkat. Már az első hónapban sokan csatlakoztak a projekthez, önkétesek, designerek, fotósok. Hamar kialakult a Slow Budapest közössége. 2013-ban megszerveztük a Slow Hetet, ami óriási érdeklődésnek örvendett. Ezen az eseményen többek között a tudatos étkezéssel, és a várossal foglalkoztunk, de volt például „semmittevős” napunk, jógás napunk.

Azt szerettük volna megmutatni az embereknek, hogy hogyan lehet a megszokottól eltérő módon, lassan, időt adva magunknak létezni a nagyvárosban.

Fontos, hogy az állandó stressz és rohanás ellenére is résztvevői legyünk saját életünknek. A slow mozgalom egyébként az étkezéssel kapcsolatban, „slow food” alapon indult Olaszországban, még a 80-as évek végén. A törekvés a mennyiségi, „fast food” étkezés ellenpólusaként, a szezonális, lokális és a minőségi tendenciák mellett kampányolt.

– Mennyire nyitott a hazai közönség a slow life iránt?

– Nagy érdeklődést tapasztalok, ami számomra azt mutatja, hogy egyre többen rájönnek, hogy hosszú távon nem fenntartható folyamatos pörgés. Sok helyre hívnak előadást tartani, úgy érzem, az emberek vágynak a lassításra és rezonálnak a slow filozófiára.

– A Slow Budapest mellett mindfulness trénerként dolgozol. Miről van szó pontosan?

– A lassítás mellett kezdtem el foglalkozni a mindfulness-szel, ami a tudatos jelenlét és az éberség fejlesztését jelenti meditáción keresztül. Az elménk nagyon gyors tud lenni, főként amikor stresszelünk. Sürgetjük a dolgokat, legyen vége a napnak, legyen vége a hétnek, és így tovább. Elképesztő sok időt töltünk rágódással, aggódással, tervezgetéssel, szorongással. Fókuszunk általában vagy a múltra vagy a jövőre orientálódik és nem élünk a jelenben. Hajlamosak vagyunk elhaladni a saját életünk mellett, ahelyett, hogy megélnénk. Ezek pedig azt eredményezhetik, hogy gyorsulunk, kapkodunk, multitaskingolunk, emelkedett mennyiségű stressz alatt vagyunk, miközben az az érzetünk lehet, hogy a boldogság, a pozitív dolgok, a nyugalom csak a jövőben elérhető.

A jelent átmenetként kezeljük, miközben csak a jelenben tudunk változtatni, dönteni, szeretni, kapcsolódni, örülni.

A mindfulness alapú tréningek ezekre kínálnak alternatívát és fejlődési lehetőséget. Segítenek, hogy életünket teljesebben és jobban meg tudjuk élni. A megengedőbb hozzáállást segíti, felhívja a figyelmet, hogy szánjunk időt önmagunkra. Rugalmasabb, fókuszáltabb elmeállapotot tapasztalhatunk meg általa – és itt vissza is tértünk újra a slow-hoz, ugyanis a felsorolt alternatívák mind, mind lassuláshoz vezetnek.

– Februárban indítottatok egy 10 napos relaxációs kihívást, aminek témája a fókusz volt – számomra rendkívül jótékony hatásai voltak a gyakorlataitoknak. Nem csupán a munkában, hanem intuíció, megérzések szintjén is éreztem. Terveztek hasonlót a közeljövőben?

Tavaly nyáron is volt egy ilyen programunk. Hat héten át, heti egyszer volt meditációnk, amely során akadályokkal, különböző mindfulness gyakorlatokkal foglalkoztunk. Sokan vettek részt ezen is és a februári kihíváson is. Napokon belül elindul egy online meditációs platformunk, amelyre bárki regisztrálhat és számos meditációs gyakorlatot elsajátíthat.

Ide kapcsolódik:
Bach Kata: „A gyűlölködés hosszú távon sehova nem vezet”

– Miben segíthet pontosan a relaxáció és a meditáció?

A testünk egész nap feszültségben van, leginkább a stressz miatt. Az elme így nem tud éber, fókuszált állapotba kerülni, a koncentráció pedig ennek következtében folyamatosan csökken. Sem a test, sem az elme – a kettő össze van kötve – nem tud megnyugodni. A relaxáció újra tanítja a testnek, hogy mi is a nyugalom. Megtanítja, hogyan engedje el a feszültséget. Ehhez nélkülözhetetlen a tudatos jelenlét, hiszen tudatában kell lennünk, mit kell elengednünk. A meditáció ennél tovább megy: segítségével ráláthatunk az életünket meghatározó gondolkodási mintázatokra, szokásosan táplált érzelmeinkre, hozzáállásainkra, reakcióinkra, amelyeket meg tudunk változtatni a tudatos jelenlét állapotában, így tudjuk a stresszt csökkenteni. Mindkettő mélyíti az önismeretet.

– Tavaly indult egy podcast-csatornája is a Slow Budapestnek. Hogyan állítjátok össze az itt szereplő beszélgetések tematikáját?

– Havonta egy alkalommal jelentkezünk ezen a csatornán. Bánosi Eszterrel, a Slow Budapest szerzőjével alakítjuk a beszélgetéseket, mindig az évszakhoz és szezonhoz passzoló témákkal, ezen kívül szoktam vendéget is hívni. Inzsöl Julcsival, Hey Julie alapítójával például öngondoskodásról, Kocsis Dórival, a Talpalatnyi történetek bloggerével tudatos utazásról, párkapcsolatról beszélgettünk. Karácsonykor az ünnephez kapcsolódó témákat érintettük, a januáriepizódunk a pihenésről szólt, februárban Molnár Klárával, az 5 elemes étrend blog szerzőjével, táplálkozási szakértővel beszélgettem. A következő podcastunk a türelmetlenség témakörét járja majd körbe. Beszélgetünk, hogyanlehet a fókuszt ebben a pandémiás helyzetben a pozitív tényezőkre helyezni. Nagyon fontos, hogy most ne a nehézségeinket, hanem az erősségeinket erősítsük. Olyan dolgokkal kell foglalkozni, amik feltöltenek és örömet adnak.