A májusi szezonnyitás egyik nagy dobása Felméri Cecília első nagyjátékfilmje, amely már megtekinthető a hazai mozikban. A Spirál rendkívül szuggesztív hangulatú és különleges látványvilágú lélektani krimi. A sztori három szereplő – Bence (Bogdan Dumitrache), Nóra (Borbély Alexandra) és Janka (Kiss Diána Magdolna) – sorsának szövevényes kapcsolata mentén szerveződik. Generációs ismétlődések, spirálszerű lelki örvények – Borbély Alexandrával beszélgettünk.
– Hogyan csöppentél a produkcióba?
– Egy több körös castingon vettem részt, ami után felhívott a rendező, hogy én kaptam Nóra szerepét. Megörültem, mert nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam ezt a történetet.
– Felméri Ceciliának ez az első játékfilmje. Milyen volt a közös munka?
– Már korábban is nagyon tetszettek Cecília munkái, a vizsgafilmjei egyértelműen meggyőztek, hogy rendkívül tehetséges rendező. Egyszerű és magától értetődő volt együtt dolgozni, odafigyelt mindenkire és meghallgatta az ötleteinket. Még az improvizációnak is szabad teret adott. Az utolsó jelenetnél szinte végig rögtönöztünk.
– Van különbség női és férfi rendező között?
– Amikor jó egy forgatás, akkor az ember nem figyeli, hogy ki milyen rendező mert, mert megy minden magától. Én eddig több női rendezővel dolgoztam, köztük Enyedi Ildikóval, és talán egy kicsivel gyorsabban tudunk egymásra hangolódni, de alapvetően ez is egyénfüggő. Hamarosan egy szlovák történelemi filmben játszom majd, a rendező ott is nő.
– Számodra miről szól a Spirál?
– Szerintem nagyon aktuális jelenségekre reagál a történet. Mindhárom szereplőnek megvan a maga konfliktusa. Talán Bence tárulkozik ki a leginkább, az ő szemszöge a legélesebb. A sztori arra fókuszál, hogy milyen az, ha valaki többször lép egymás után ugyanabba a folyóba. Nekem azonnal Orvos-Tóth Noémi Örökölt sorsa jutott az eszembe, hiszen az ismétlődő generációs konfliktusokról is szól ez a film. Ha nem ismerjük fel a problémáinkat és nem tudatosítjuk a konfliktusokat, nem leszünk képesek kilépni a saját árnyékunkból. Ha nem törjük meg a jól felépített, biztonságos kereteket, nem tudunk fejlődni.
– Hogyan tud ebben részt venni az általad megformált karakter?
– Nóra egy pályázat megírásában segít Bencének, erre a projektre érkezik hozzá a horgásztóhoz. A közös munka során mindössze néhány nap alatt furcsa kapcsolat alakul ki közöttük.
– Egy-egy szerep mennyire alakítja a saját személyiséged?
– Nagyon is. Ennek a filmnek és Halász Árpád állatidomárnak köszönhetem, hogy felülkerekedtem a félelmemen, és legyőztem a macskafóbiám.
– Kicsit elkanyarodva a Spiráltól, ha egyetlen dolgot kellene említeni, mi bizonyult számodra a legerősebb felismerésnek a járványhelyzetben?
– Ha egész konkrétan a járványkezelés „praktikus” részleteire gondolok, akkor talán az, hogy nem dönthetek mások helyett, és hogy muszáj valamiképp elengedni a félelmeket, mert rámehet az ember. Nem lehet állandóan azon szorongani, hogy ki, mikor oltatja be magát, mikor és hol visel maszkot, mennyire gondoskodik magáról, hiszen ez mindenkinek a saját felelőssége. Eleinte sokat rágódtam ilyesmiken, de ma már igyekszem elsősorban arra koncentrálni, hogy amit én magam meg tudok tenni, azt megtegyem.
– Hogyan viseled lelkileg a pandémiát?
– Mivel általában elfogadom a dolgokat olyannak, amilyenek, számomra nem okozott nagyon nagy nehézséget ez az egész. Mindig azon a véleményen vagyok, hogy teljesen felesleges bosszankodni, mérgelődni, mert ezzel csak önmagunknak ártunk. Most ebből kell kihozni a legtöbbet. Sokat olvastam, olyan dolgokkal próbáltam foglalkozni, amikkel egyébként egy átlagos, pörgős időszakban nem tudtam volna. Kipihentem magam! Most pedig várom a rám váró feladatokat. Említettem a szlovák filmet, illetve a Mellékhatás második évadának is megindul hamarosan a forgatása.
