Mielőtt felháborodottan visszautasítanánk a címben szereplő provokatívnak szánt kérdést, érdemes végigtekinteni a Mozart játszásunk elmúlt másfél évszázadán.
opera
Az egész évadban dolgozó operaénekesek éppúgy várják a nyári szabadságot, mint bárki más. Érdemes körülnézni, hogyan töltötték a művészek szabadidejüket.
Richard Strauss operai életművének fele szinte sosem kerül színpadra. A biztos sikerrel kecsegtető trió mellett a színházak csak időnként színesítik a repertoárjuk.
Operát írni kőkemény üzlet. Manapság nem olyan időket élünk, hogy bárki évekig bíbelődjön egy partitúrával, hogy aztán a kész mű ne kerüljön színre.
Vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy operáról kiderüljön, időtálló alkotás-e? S a kortársak ítéletét mennyiben írja felül az utókor?
Ismét sikerült szótlanul elmenni egy kerek évforduló mellett, pedig Berkes Jancsi mindenképpen megérdemli, hogy megálljunk egy pillanatra a tiszteletére.
Az operát köztudottan a főúri családok mulattatására találták ki, több mint négyszáz évvel ezelőtt. Idővel demokratizálódott, s a köznép is magáénak érezte.
Az Operaházi Botránykrónika egyik legkiemelkedőbb pillanata az A walkür előadás, amelyre 1920. április 5-én szélsőségesek rontottak be.
A Bayerische Staatsoper 1997-ben mutatta be Herbert Wernicke Elektráját. A produkció annyira jól sikerült, hogy azóta is műsoron tartják.
A trubadúrba számos rendezőnek tört bele a bicskája, sőt talán nem született teljesen elfogadható színrevitele az elmúlt évtizedekben.
