Szomorú vasárnap

Van egy mániám: ha valami nagyon megtetszik, akkor abból sok kell. Így esett meg velem, hogy észrevétlenül rengeteg feldolgozásban gyűlt össze a gépemen a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal. Nagyjából három-három és fél órányi melankólia – gondoltam én; a végén majd még valami baj lesz. Nem lett. Sőt!

Annak ellenére, hogy mai nótánkban tökéletesen diszharmoniában áll az ének a zenei kísérettel, valamint hogy a swing viszonylag sem tud mit kezdeni a Szomorú vasárnappal, nem tudom azt mondani, hogy vacak lenne az aktuális hallgatnivaló.

Vannak azok a helyzetek, mikor nem kell, nem lehet, nem érdemes mit hozzátenni a látottak/hallottakhoz. Mai dalnokunk performja is hasonló számomra – régóta nagy kedvenc.

Ugyan a posztból ez nem fog kiderülni, impressziót viszont a Szomorú vasárnap e feldolgozása kapcsán mindenképp szerzünk majd, hogy milyen lehet egy forró mozambiki éjszaka…

Pár éve történt, mikor kattintgatva a YT-n elémgörgent Alice, nagyban változtatva meg bennem sok  elcsépelt…

S hogy miért éppen Vietnám? Mondjuk mert szeptember 2-án tartják Vietnám nemzeti ünnepét (1945-ben ekkor kiáltották ki a Vietnámi Demokratikus Köztársaságot). Jó, tudom, másodika tegnap volt, de kellett valami apropó, hogy megmutathassam ezt a feldolgozást, amit a „szabad Vietnámmal” egyidős Khánh Ly énekelt fel az 1980-as években…