A Müpa megnyitása óta otthont ad operaelőadásoknak: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem rendkívüli akusztikájú tere a jól ismert zeneműveket is különleges élménnyé varázsolja. A Magyar Állami Operaház felújításának évében a két nagy hazai kulturális intézmény kezet nyújt egymásnak, így néhány nagy apparátust igénylő mű, mely máskülönben helyhiány áldozata lenne, a Müpában hangozhat el, koncertszerűen. Rendhagyó alkalomhoz rendhagyó szereposztás illik: a januári három előadáson az Opera legjobb muzsikusai közül válogatott, világjáró, haza- vagy visszatérő énekesek, karmesterek közreműködése biztosítja, hogy mindegyik este emlékezetes legyen.
A fiatal Wagner már oroszlánkörmeit próbálgatta A bolygó hollandiban: az átok és a szerelem megváltása, valamint a szinte önálló szereplővé váló természeti erők mind a komponista érett korszakának műveit előlegezik. Akárcsak a főszereplő karizmatikus basszbariton alakja, és hogyan is lehetne – ide illő fordulattal élve – hazai vizeken megfelelőbb előadót találni rá a német és olasz hősbariton szerepek tucatjában bizonyító Kálmándy Mihálynál?
Az énekes a közelmúltban a mű címszerepét a Magyar Állami Operaház mellett a Miskolci Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok produkciójában is elénekelte, kiérlelt szerepfelfogása mellett pedig sokoldalúsága is alakításának előnyére válik, hiszen Wagner darabja újításaival együtt is mélyebben gyökerezik az operai hagyományban, mint későbbi alkotásai, előnyére válik hát, ha olyasvalaki szólaltatja meg, aki az olasz zenekultúrában szerzett tapasztalatait is kamatoztatni tudja.
Ezt elmondhatjuk a Sentát éneklő Sümegi Eszterről is, Erzsébet, Elza, sőt az utóbbi időben Sieglinde és a Siegfried Brünnhildéjének elsőrangú megformálója ugyanolyan természetességgel veszi, ha egy este Aida, Leonóra vagy Tosca vár rá – és A bolygó hollandiban is bizonyította már: Wagner-előadása sem nélkülözi az éteri lágyságot. Az est dirigense az előadás harmadik, igazán sokoldalú művésze, a karmesterként, rendezőként, fesztiváligazgatóként, zeneszerzőként és elméletíróként is tevékeny Kesselyák Gergely lesz.
A zenetörténet különös játéka, hogy a nagy szerzők legnépszerűbb remekműveinek árnyékában egyes darabjaik viszonylag kevésszer kerülnek színre. Verdi Simon Boccanegráját az Operabase adatai szerint a tavalyi évadban mindössze 366-szor játszották, ez kevesebb, mint tizede a Traviata előadásszámának (4162), de még az azt követő Verdi-operák, a Rigoletto (2288) és az Aida (1618) mögött is nagyságrendekkel elmarad. Aki tehát úgy érzi, hogy az utóbbi években lemaradt a darabról, most remek szereposztással pótolhat.
A címszerepet az olasz Alberto Gazale énekli majd, akit Budapesten is hallhattak már az operakedvelők: 2010-ben az Opera Májusünnep-fesztiválján énekelte a Nabucco címszerepét,
mellyel jelentős szakmai és közönségsikert vívott ki. Szinte már ritkaságszámba megy, ha olasz nemzetiségű énekest hallhatunk országa valamely kiemelkedő zeneművében, sajnálatos módon az opera szülőhazájának fiai ritka vendégek a nemzetközi zenés színpadokon. Az esten fellépő bariton azonban üdítő kivétel e szabály alól: a milánói Scala, a Bécsi Állami Opera és a moszkvai Bolsoj Színház után most a Müpában is színpadra áll.
Még impozánsabb életutat tud felmutatni az est magyar sztárfellépője, az Amelia Grimaldi szerepét éneklő Rost Andrea. A kiváló magyar szoprán a világ jóformán összes jelentős operaházában énekelt már, és a legnagyobb művészekkel dolgozott együtt. Majd 2013-ban egy merész húzással bővíteni kezdte repertoárját, az addig nagy sikerrel énekelt koloratúrszerepek mellé az olasz és a magyar operairodalom kissé súlyosabb művei is felsorakoztak, Puccini Pillangókisasszonyának és Toscájának címszerepe, a Bohémélet Mimije, a Bajazzók Neddája és Bartók A kékszakállú herceg vára című operájának Juditja is művészetét gazdagítja már.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A harmadik este igazi különlegességet tartogat az operakedvelők számára: a hányatott sorsú zeneszerző, Goldmark Károly a maga korában páratlanul sikeres, ám azóta méltatlanul keveset játszott alkotását, a Sába királynőjét hallgathatják meg. Az egyszerre egzotikus, mitologikus, ugyanakkor bonyolult lélektani helyzeteket felsorakoztató darab különösen nehéz feladatot ró előadóira. A királynő iránt szerelemre gyulladó és ennek megszállottjává váló ifjú, Asszád és delejes erejű csábítója történetében a kényes énekelnivaló megszólaltatása közben hitelesen kell megjeleníteni a megőrülést és a megőrjítést is; előbbinek feladata a könnyűzene világából érkezett, ám mára sokoldalú és gyakran szélsőséges érzelmeket megkívánó operaszerepekben is bizonyító tenoristára, László Boldizsárra vár, míg utóbbit a vérbő mezzószerepek szakértője, Gál Erika kelti életre.
Asszád elhagyott menyasszonyát, Szulamitot, a főpap lányát az elmúlt évadban többek között a Porgy és Bess és a Stiffelio szerepeiben színre lépő Bakonyi Anikó énekli majd, míg az est karmestere a magyar (és jóformán az összes többi) zenekultúra avatott tolmácsa, Kovács János lesz. Sokszínű ajándékkal érkezik tehát vendégségbe a Magyar Állami Operaház: három különböző, mégis összekapcsolódó hagyomány gyöngyszemeivel. Ki-ki válogasson közülük kedvére! A bolygó hollandi január 9-én, Verdi Simon Boccianegrája január 10-én, a Sába királynője pedig január 13-án kerül műsorra.
