A blues különlegessége és jelentősége abban rejlik, hogy nem csupán egy zenei irányzat (és nemcsak a jazz része), hanem egyszerre népköltészet, irodalom, ahol a társadalmi helyzetről alkotott véleményét mondja el egy népcsoport.
A jazz évszázada
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
A blues kifejezetten afroamerikai produktum, Amerikában alakult ki, bölcsőjét a fekete rabszolgák ringatták, bár a rabszolgaság idején a később bluesként elfogadott műfaj még nem alakult ki teljes formájában. Táplálkozott a munkadalokból, a spirituálékból, megjelent a minstrel- és a vaudeville-előadásokon. Igen nehéz a blues kialakulásának idejét meghatározni. Egyrészt azért, mert nem egy időponthoz köthető, hiszen voltaképpen egy folyamatról van szó, másrészt azért, mert abból az időből, amikor feltételezhetően az első bluesdallamok megszólaltak, nem maradtak fenn írásos dokumentumok. A zenekutatók véleménye szerint feltehetőleg a 19. század második felének időszakában jöhettek létre az első blues jellegű zenedarabok. Charles Peabody volt az első, aki a 20. század első éveiben először tett említést a dél-texasi blueszenéről.
1912-ben jelentek meg az első blueskották: Hart Wand Dallas Bluesa és W. C. Handydala, a The Memphis Blues. Az első bluesfelvétel Mamie Smithé volt, aki 1920-ban lemezre vette a Crazy Bluest.
Az ő leírása szerint a blues valahol a Mississippi környékén bukkant fel először. Az első alapos kutatásokat Howard W. Odum végezte, aki 1905 és 1908 között egy nagy, átfogó antológiát állított össze. Ebben a műben Odum összegyűjtötte a mississippi Lafayette és a georgiai Newton megyék legjellegzetesebb népdalait, amelyek közül több már a blues jegyeit hordozta. Elsőként Odum rögzített blues dallamokat, amelyeket később felhasznált a kutatásaihoz (ő ezt a zenét protobluesnak nevezte el). Nagy kár, hogy ezek a felvételek ma már nincsenek meg. Némi büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy az első olyan bluesfelvételt, amely a későbbi korok számára is fennmaradt, egy magyar származású dalgyűjtő, Lawrence Gellert készítette 1924-ben.
Amint azt ma már világosan látjuk, a blues kialakulásának gazdasági és társadalmi okai is voltak. Feltételezhető, hogy a blues létrejöttében szerepet játszott az 1863-ban született Emancipációs kiáltvány, hiszen ezt követően kezdődött meg a feketék integrálódása az amerikai társadalomba. Jelentős társadalmi fejlemény volt, hogy kialakultak olyan szórakozóhelyek úgynevezett juke pointok, ahol a feketék táncolhattak, zenét hallgathattak, jól érezhették magukat. A nehéz munka után nagyon kevés idő volt pihenésre, maradt a szombat este és a vasárnap, amikor a család tagjai elmehettek a közeli városokba eladni a portékáikat, valami szórakozáshoz jutni, a férfiak borotválkozni, hajat nyíratni, kocsmákban, juke pointokban inni valami alkoholfélét.
A falusiak is csak a hét végén kapcsolódhattak ki a kemény munkából. Szombat esténkét a falu apraja-nagyja találkozott egy arra alkalmas téren, ettek-ittak, igyekeztek jól érezni magukat. Ilyenkor mindig összejött egy zenélő csoport, akik dobokon és valamilyen húros hangszeren játszottak, énekeltek hozzá, a falu népe pedig táncolt. Ezekben a dalokban benne volt a fájdalom, az elégedetlenség, de benne voltak az örömök, a vágyak, a szerelmek, a féltékenység és a bánat is. Énekeltek a saját hőseikről, akik példát mutattak az életükkel, küzdelmeikkel és olykor a halálukkal is. A szövegeknek sokszor erősen szimbolikus tartalmuk is volt.
A történészek között vita folyik arról, hogy a blues kialakulásának egyedüli oka a rabszolgaság alóli felszabadulás volt-e. A felszabadulást követően a feketék jelentős társadalmi és gazdasági változáson mentek át. Ez a változás egyaránt megjelent a vallásos és a világi zenéjükben. A szabadság hatására fontosabb lett az egyéni teljesítmény, mint a csoportos munka.
A bérlők már nem egy csoportban dolgoztak, ezért nem volt szükség a közös ritmusra, így a munkadalokra sem. Viszont az egyéni munkát is megkönnyítette az éneklés, ráadásul már nem kellett alkalmazkodni a többiekhez, mindenki a maga ritmusára, saját kedvére és érzelmi állapotára hagyatkozhatott. Ám ezt a munkát sem egyetlen személy végezte, a család minden tagja dolgozott, így többen is csatlakozhattak az énekléshez.
