Nincs mese, 2021. március 11-én új korszak köszöntött be a világ műkereskedelmébe. Először is a piac egyik vezető árverezőháza, a Christie’s, először árverezett aznap önállóan egy digitális műalkotást, másrészt egy olyan valaki lett egycsapásra a világ harmadik legdrágábban eladott élő művésze, aki egy fél ével ezelőtt adott el egyáltalán először egy általa készített munkát. Harmadrészt alighanem soha még a világon nem történt egy licit alatt csaknem hétszázezerszeres(!) értéknövekedés a kikiáltási és a végső ár között, és végül először fizetett ki valaki majdnem 70 millió dollárt(!) „lényegében egy hosszú szám- és betűsorért”.
Nézzük először is a tényeket, amelyek innentől örökre ott szerepelnek majd az annalesekben. A Christie’s aukciósház 2021. február 25-én indított és március 11-én lezáruló online árverésén (amelyen mindösszesen ezt az egyetlen egy tételt vitték kalapács alá) a Beeple művésznéven ismert, 39 éves Mike Winkelmann Everydays – The First 5000 Days (Mindennap – Az első ötezer nap) című alkotását 100 dolláros kikiáltási árról indítva a licitek végén 60.250.000 dolláron ütötték le, vagyis a vevő a jutalékokkal együtt 69.346.250 dollárért (21,221 milliárd forint) jutott hozzá a műhöz.
Beeple ezzel – Jeff Koons 91.075.000 dolláros (26,416 milliárd forint) méteres fém lufinyula és David Hockney 90.312.500 dolláros (25,466 milliárd forint) medencefestménye mögött (mind a kettőről írtunk annak idején itt a Senki többet? blogban) – a harmadik legmagasabb összegért eladott élő művész lett a világon, megelőzve mondjuk egy olyan, mégiscsak ismertebb alkotót, mint a német Gerhard Richter (30.389.000 font; 46.303.719 dollár; 12,654 milliárd forint), ráadásul magasan „verve” olyan klasszikus művészeket, mint például:
- Edouard Manet (65.125.000 dollár; 16,124 milliárd forint),
- Clyfford Still (61.682.500 dollár; 14,058 milliárd forint),
- Lucian Freud (56.165.000 dollár; 15,106 milliárd forint),
- Ed Ruscha (52.485.000 dollár; 15,923 milliárd forint),
- Piet Mondrian (50.565.000 dollár; 13,6 milliárd forint),
- a nagy Raffaello (29.161.250 font; 47.941.095 dollár; 8,82 milliárd forint),
- William Turner (30.322.500 font; 47.430.455 dollár; 11,796 milliárd forint),
- Norman Rockwell (46.085.000 dollár; 10,2 milliárd forint),
- Francesco Guardi (26.697.250 font; 42.865.105 dollár; 7,9 milliárd forint),
- Egon Schiele (24.681.250 font; 40.099.627 dollár; 7,45 milliárd forint), vagy éppen
- Yves Klein (23.561.250 font; 36.779.111 dollár; 8,4 milliárd forint).
Csakhogy Beeple és a többi említett alkotó munkái között van egy nagyon nagy különbség. Koons nyula posztamensre állítható, a többiek művei falra akaszthatók, vagyis a tulajdonosaik bármikor élvezhetik azokat a maguk valóságában. Ezzel szemben Beeple Mindennapja nem más, mint egy 21.069×21.069 pixeles JPEG-file, ami egy digitális állományt jelöl (erre mondta a történtek után Noah Davis, a Christie’s háború utáni és kortárs művészeti részlegének munkatársa, az aukció vezetője egy újságírónak arra a kérdésére, hogy akkor tulajdonképpen a vevő mit is szerzett meg ezért hatalmas összegért, hogy „lényegében hosszú szám- és betűsort kapott”).
Ez a digitális állomány, amit a szaknyelv az NFT (non-fungible token, nem helyettesíthető érték) betűkkel jelöl, tulajdonképpen nem egyéb, mint egy olyan ellenőrzött adatsor, amely a számítógépek hálózatán rögzíti magát a file-t, az azzal kapcsolatos tranzakciókat, és a vásárlónak igazolást nyújt a mű hitelességéről és az adott személyhez kötődő tulajdonjogról (még úgy is, hogy közben az adott file-t akár bárki letöltheti magának a netről, csak az éppen „nem az övé”).
Maga ez a most ilyen sikert elért file pedig úgy jött létre, hogy Beeple, mint unatkozó web-dizájner, 2007 májusától minden nap egy-egy új digitális képet hozott létre és tett fel a netre, majd tizenhárom év után az addig elkészült éppen ötezer képet egyetlen halmazba rendeztette össze egy mesterséges intelligencia-program segítségével.
A művész – akinek amúgy az Instagramon már kétmillió követője van, és az utóbbi években több zenésszel is dolgozott együtt digitális vizuális tartalmak előállításán – október óta készít és árul a munkáiból létrehozott NFT-ket. Decemberben a második ilyen alkotásáért 3,5 millió dollárt adtak, februárban pedig (ugyancsak a Christie’snél egy „vegyes” árverés keretében) már 6,6 dollárral állította fel a világ új NFT-rekordját egy tíz másodperces animált videójával (amelyet a hírek szerint Pablo Rodriguez-Fraile miami műgyűjtő dobott a piacra, aki októberben ugyanezt az NFT-t 67.000 dollárért vette meg).
A csütörtök este aztán a szó szoros értelmében valódi őrületet hozott. Az előző pénteken 4, kedden 9,75, a zárás napjának reggelén pedig 14,75 millió dolláros legmagasabb ajánlattal álló tétel a végső határidő előtt néhány perccel már 30 milliónál járt, az utolsó két percben pedig – amikor szerte a világon több mint huszonkétmillió internetező figyelte élőben a csatát – 37,5 milliótól 10–15 milliós lépésekben jutott el a végső leütésig, amikor is a kínai Justin Sun multimilliomos 60 milliós ajánlatát egy a netre Szingapúrból Metakovan néven bejelentkezett licitáló még 250.000 dollárral megfejelte.
Az árat a vevőnek – az online árveréshez és a digitális műtárgyhoz illően – az Ether nevű kriptovalutában kell majd megfizetnie, kivéve a ház jutalékát, mert ott a Christie’s ragaszkodik a hagyományos pénznemhez.
A művészeti-műkereskedelmi világban az eset után a mai reakciók a hangos röhögéstől a döbbent csendig terjedtek. Beeple maga, aki ugyancsak élőben követte a neten a licitálást, csak annyit írt ki az oldalára az eredmény láttán: Holy fuck!
