• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Ў - A szabadság blogja Könyv Címlap

Vihar álnéven alkotott a magyarok előtt sem ismeretlen belarusz költő

Szerző: Bárász Péter2021. november 19.
Facebook Twitter E-mail
Makszim Tank
Makszim Tank

Magam is meglepődtem, de úgy tűnik, hogy az eddigi tizenegy hősöm közül a mai, Makszim Tank az, akitől a legtöbb írott magyar betű megjelent.

Van, akiről többet értekeztek magyarul, vannak „mellékszereplőim” ebben a sorozatban, akiknek több, vagy sokkal több fordítása jelent meg magyarul – lesznek ők még főszereplőim is, míg eljutok az irodalmi ismeretterjesztő cikkeim századik darabjához…

Makszim Tank nevére a lira.hu oldal tizenegy különböző antológiát és műfordítói gyűjteményes kötetet hoz elő a hetvenes-nyolcvanas évekből, nem tudom, hány fordítással!

Ezeknek csak a címlapjait látom, innen számomra a Szovjet irodalom folyóirat az elérhető, abból fogok alább szemezni. Azokat a régi fordításokat oroszból csinálták, ezért is kezdek egy saját, az eredeti belaruszból készítettel. Viszonylag könnyű dolgom volt, mert a költő itt alig tartotta magát kötött formákhoz…

Bizományi áruház

Mi az, amit maga beadni hozott?
Sapkáját, ezt a lyukast? Nem lehet.
A zakóját? Hiszen folt hátán folt.
Az ószeres se venné meg magától.
A lyukassá kidörzsölt nadrágot?
Hol ült maga ennyit egyfolytában?
Hogyan? Börtönben?
Nem veszünk be semmit.
A kezét akarja adni?
Jézus Mária!
Hát ki vásárolna ilyen,
Bilincs által nyomorított kezet!

(1939)

Az úgynevezett Nyugat-Belarusz, benne Makszim Tank szülőföldje, a Rigai békétől (1921) Lengyelországnak a Molotov–Ribbentrop-paktum szerinti felosztásáig (1939) lengyel fennhatóság alatt volt. Makszim Tank (Jauhen Szkurko, 1912 – 1995) pedig 16 éves korától aktív komszomolista – innen többrendbeli börtön-tapasztalata. Iskolásként az ellen tiltakozott főleg, hogy a lengyelek szinte mindenütt betiltották a belarusz nyelvű oktatás lehetőségét.

Azért vettem most őt előre, mert egy korábbi nekrológomban már volt szó róla: neki köszönhető, hogy Alesz Razanau, ha nem is Minszkben, de itt Bresztben végül is elvégezhette az egyetemet, miután Minszkben kirúgták: volt olyan pimasz, hogy azzal a követeléssel alapított egy diákcsoportot, hogy a Belarusz Állami Egyetemen legalább a bölcsészek oktatása belarusz nyelven folyjék. (Másfél generációnyi korkülönbség, de micsoda lelki rokonság!) Makszim Tank volt akkoriban a Belarusz Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke, az ő közbenjárása nélkül Razanau talán nem is válhatott volna azzá, aki lett…

Minden bizonnyal Tank politikai szerepvállalása lehetett az oka annak is, hogy miért publikálták annyiszor annak idején magyar fordításait. Nem véletlen, hogy a lira.hu statisztikáját idéztem megemlékezésem elején: Jauhen Szkurko elsősorban lírai költő volt, méltatója így írja le alkotói aktivitását:

„Munkásságát az akkoriban uralkodó forradalmi pátosztól konfliktusmentessége különböztette meg. A nyugat-belaruszi munkások sorsát, lelki világát mutatta be különböző költészeti formák és műfajok lehetőségeit használva ki: a polgári, a filozófiai, a tájrajzi és intim líra eszközeivel, humorral, szatírával, mesékkel, balladákkal, dalokban és romantikus-hősi költeményekben.”

Ehhez képest talán meglepő, de a Tankon kívül két másik, nem kevésbé kemény írói álneve is volt: a Vihar és a Gránit szóból. A nyolc belarusz közül, aki a Nemzet Költője címet viselte, időrendben ő volt az ötödik.

Azokat szeretem

Azokat szeretem, akik hisznek a
tavaszban, ha a gólyák hírelik,
a forrás hűs vizében, mely szomjat csillapít,
a kalászban, mely mag volt valaha,
a csillagképeket kigyújtó vágyban, a
tűzben, amikor kezeket melegít,
az útban, ha elvisz egészen a Napig,
nyelvünkben, mely nem némul el soha,
a nép meséiben,
a barátság pilléreiben,
ám azokhoz nincs közöm soha,
akik nem hisznek semmiben.

(Baranyi Ferenc fordítása)

***

Honnan?

Belőled annyi öröm árad,
hogy már én is nevetni kezdek.
Honnan van benned ennyi bánat?
Veled vérzek — ki érti ezt meg?
Honnan van benned ennyi fény?
Arcod éjjel is elragad!
S honnan van ennyi árny, hogy én
nappal is bolygok, mint a vak!

***

Vándorének

Fáról kell vágni vándorbotot,
legjobb a juhar, kőris vagy tölgyfabot:
eső, fagy őt nem kergeti,
hóvihar — kedvét nem szegi,
sosem rúg be részeg füvektől,
dühödt kutyáktól meg nem hőköl,
gonosz tekintet nem riasztja —
üres kulacs, rátarti gazda,
szófukar ajtó: semmi neki!

Reményből szabj vándorköpönyeget:
feneketlen-mélyek rajt a zsebek,
belefér minden vasárnapod
s kenyérhéjjal dús ünnepnapod.
Színe legyen világosbarna
mint az eső, ha ázva-fázva
tűröd, vagy mint az út pora,
vagy hétköznapjaid sora, mint a barázda.

Harmadfű bika cserzett bőréből
varrj vándorcsizmát — az ám erős bőr!
Sötétbarna talp legyen rajta,
két sor szeggel, az aztán tartja.
Szívós társad lesz ez a csizma,
nem fárad benne lábad izma
sem őszi sárban,
sem lejtőn, nyárban.

S miből költi dalát a vándor?
Madárfüttyökből, szélzúgásból,
gondokból, víg gondolatokból,
még csendből is, néma titokból.
Kit ez nem csábít, semmi áron
ne jöjjön vélem vándorútra —
Menni, csak menni, télen, nyáron!
Hová? Ki tudja?

(Képes Géza fordításai)

A Minszktől 130 km-re északra levő Mjasztra-Naracs tóvilág közelében fekvő Pilkauscsina faluból származott, amely sosem számolt 150 léleknél többet. Ott csaknem mindenki vezetékneve Szkurko, szegről-végről mindenki rokon arrafelé. Andrej (1978) pl. Tank unokaöccse, ő szerkesztője és főszerkesztője is volt a modern Nasa Nyivának, ami az 1906-tól 1920-ig Vilnóban kiadott Nasa Nyiva (a Mi Földünk), erősen irodalmi jellegű, gyűjtő és szervező szerepű újság szellemi örököse. Jelenleg be van tiltva (mint minden szakmai és civilszervezet, amelynek tagja Andrej, vagy akár jómagam), 1991-től hol heti-, hol havilap volt, hol pedig csak online formátumban tudott megjelenni. Én őt személyesen nem ismerem, feleségével, aki mindmáig fülig szerelmes a férjébe, tartom valamennyire a kapcsolatot. Heti kétszer-háromszor küld neki a börtönbe Tank-verseket. Például ezeket:

Tavak mérlegén

Tavak csészéiben
mérik maguk a halászladikok,
az átsuhanó felhők, madarak.

Most a Mjasztra tavába
zúdult bele a vihar —
mérlegcsészéje süllyed,
aztán a Narocsba
partizánszobor árnya hullt,
s emelkedni kezdett a tó.

E mérlegcsészék föl-le, föl-le
hintáinak fellegtől, szivárványtól,
naptól meg csillagoktól.

Tavak csészéin hányszor, de hányszor
méretett meg
szívem, szavam, dalom.

***

Fazekas parancsol anyagnak

Fazekas parancsol agyagnak,
hogy korsóvá legyen és
festő a friss falaknak
virágos nevetést,

csizmadia a bőrnek,
amelyből jó cipő lehet,
szántóvető az anyaföldnek,
hogy szüljön kalászt: kenyeret,

kovács parancsol a tűznek, a vasnak
zengni a kalapács alatt,
én meg – zengni, dalolni
késztem a szép szavakat.

(Veress Miklós fordításai)

***

Meghalnak a fák is
Meghalnak a fák is,
Ha nem ismerik már meg
Az évszakokat,
S nem feleselnek a visszhanggal;

Meghal a víz is, ha felejti,
Merre kell folynia néki,
S nem oltja szomját senkinek.

Meghal a föld, ha nem szüli többé
Ért gabonáját,
Nem ringat többé dalokat,

S meghal az ember, ha képtelen arra,
Hogy örüljön az életnek,
Mely maga a csoda.

(Szentmihályi Szabó Péter fordítása)

***

Álmok tenyered ereszalján

Nekem el-sose-múlható álmot
horzsoló tenyered halk
ereszalja adott csak.
(Bocsáss meg, hogy e kis vallomást most
ily banálisan kezdem.)

Sebeimre — és hány volt,
ki tudná! — szád volt
tapasz és gyógyír: ápolt,
s — megtért kalandor — nem érdemeltem,
bitoroltam csak lángod.
(Bocsáss meg, kérlek, most is,
ahogy eddig is, annyi esetben.)

Ami úgy olvaszt ki fagyomból — lásd,
nem tudok egy tüzet sem
olyat, mint dalolásod,
amely mellett, én vásott,
dermeteg kezeim törve melegszem.
(Bocsáss meg, hogy e vad s értelme-vesztett
életem nyugalmad így dúlja, kedves!)

(Kiss Benedek fordítása)

***

Amikor hívogatsz

Amikor hívogatsz,
s én nem felelek tüstént,
ne neheztelj.

Vállaimon gyakran
holtfáradt, messzi madarak pihennek,
s vigyáznom kell, föl ne ocsúdjanak.

S szememben egyre többször
megélednek halott barátaim —
olyankor szóval tartom őket.

S gyakran a dal, a dal-vágy
némítja el a számat,
s én nem tudom
neved kimondani.

S ne tévesszen meg az sem,
hogy köpenyem és sapkám
ott lóg a fogason.
Egyre gyakrabban töltöm
éjszakáimat, nappalaimat
a Narocs-tó parti nyírfák közt, ahol
az enyém minden bánat,
az enyém minden öröm,
ahol az enyém minden gondolat.

(Ratkó József fordítása)

irodalom költészet fordítás belarusz makszim tank
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésNovember 19. – Nőből férfi, férfiből nő
Következő bejegyzés Advent hajnalán a Honvéd Férfikar ünnepváró koncertje – Játék

Ajánlott Bejegyzések

Bohumil Hrabal - Forrás: wikipedia
Intermezzo

„Az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű” – 25 éve hunyt el Bohumil Hrabal

2023. február 2.5 perc olvasás
Vass András - fotó: Gyarmati Csaba
Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

2023. február 1.4 perc olvasás
Intermezzo

Tudtad, hogy Mexikóban létezik egy Márai Sándor Könyvesbolt?

2023. január 31.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.