Az év 28. hete áll mögöttünk (július 10-16.). A véletlen – vagy a nemzeti ünnepből adódó csillagállás, ki tudja – úgy hozta, hogy jelentős volt a napokban a francia hatás. Onnan indulva azonban egész más tájakra is eljutottunk.
A Párizsi Kamarazenekar tagjai egy társasház erkélyein muzsikáltak: Pierre Sauvageot darabját adták elő, aki egy társasház mindennapi életének zajait örökítette meg egy szimfóniában.
Egy olasz zongoraművész az olasz-svájci határon húzódó Monta Rosa egyik, 4460 méteres csúcsán játszott, amit magassági rekordként állítottak be. Aztán kiderült, francia fúvósok ezt már egy éve meghaladták. Hol máshol, mint a Mont Blanc-on.
Szintén francia az a rádióadó, amelynek versenyében nem fiatal tehetségek, hanem 16 év fölötti amatőr muzsikusok vehetnek részt. A cél természetesen a komolyzene népszerűsítése, ebben pedig egy világ- és Európa-bajnok labdarúgó, Lilian Thuram is segít, sőt a zsűriben is helyet foglal.
De nézzünk a szélrózsa más irányaiba is. Nem kell nagyon sokat utazni a magyar-osztrák határtól, hogy a Gidon Kremerről elnevezett utcán sétáljunk.
És a Szentmargitbányai Kőfejtő sincs messze, ahol a természet formálta térben lélegzetelállító látványvilágú opera látható.
Egy zenész életében az utazás fontos szerepet kap, annak minden örömével és nyűgével. A csomagolásban egy idő után komoly rutint lehet szerezni, például azzal, hogy az ember gondolkodás nélkül bepakolja a futócipőt.
Azt nem tudjuk, mit vitt magával Salzburgba Wendler Enikő, azt viszont igen, hogy mit hozott el onnan.
Zenés kalandozásainkhoz hosszú távra és nem csupán a régizene műfajára nézve Csörsz Rumen István ad útravalót.
