A dél-afrikai Pumeza Matshikiza a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében április 1-jén, holnap ad áriaestet a Zeneakadémián Mozart, Dvořák és Puccini műveiből. Az énekesnő négy éve az egyik legjobb német társulat, a Stuttgarti Opera tagja, de élő és szoros kapcsolatot tart fenn hazája klasszikus zenei életével is. A koncert műsoráról, Dél-Afrikáról és az idegen nyelvek szeretetéről is kérdeztük őt.
– Először jár Budapesten, milyenek a benyomásai?
– Sajnos még nem volt időm körbenézni, éjszaka érkeztem, ma este pedig már próbálunk a zenekarral a holnapi koncertre. Bevallom, nem sokat tudok az országról, csak néhány dolgot a történelemkönyvekből, még az Osztrák-Magyar Monarchia időszakáról. Magyar művészekkel viszont már dolgoztam, hiszen a milánói La Scala operaházban partnerem volt Sebestyén Miklós, aki sokat mesélt, és Stuttgartban is álltam már színpadon magyar énekesekkel.
– Egy dolog azonban mégis van, ami különösen foglalkoztatja Magyarországgal kapcsolatban.
– Imádom a különböző nyelveket, nagyon szeretek nyelvet tanulni és összehasonlítani őket. A magyarba is belehallgattam a YouTube-on, nagyon szépnek találtam, de tudom róla, hogy meglehetősen nehéz megtanulni. Úgy gondolom, a nyelvtanulás akkor az igazi, ha az ember az adott országban él. A németet gyakorlatilag így sajátítottam el, alkalmazkodtam ahhoz, ami utcán szembejött velem. Dél-afrikaiként nehéz kérdés, hogy mi az anyanyelvem, hiszen elsődlegesen a xhosa nyelvet hoztam magammal, de a barátaim sokszor mondják, hogy egyrészt beszélek álmomban, másrészt mindezt angolul teszem. (Nevet.)
– A különböző nyelvek szeretete az operák világával is összefügg. Hogyan döntött a zenés színházi karrier mellett?
– Az emberi hang a kezdetektől fogva lenyűgöz, de ami a legfontosabb, hogy imádok színpadon lenni és a különböző karakterek megformálásában kiteljesedni. Az operát egy tökéletes műfajnak gondolom, ami egy felfedezőút minden tekintetben. A hangom, a megformált karakterek mind változáson mennek keresztül az évek során, és ezzel saját magamhoz is közelebb kerülök.
– Melyik repertoár illik leginkább Önhöz?
– Elsősorban a lírai szoprán szerepeket érzem magaménak és az operairodalomnak ebben a szeletében szeretnék kiteljesedni. Ha azt kérdezi, hogy mi álmaim szerepe, biztosan Puccini Toscájának címszerepét és Verdi Leonóráját mondanám A trubadúrból. Ismerem magamat, és semmit nem szeretnék elsietni, úgy érzem, hogy van még időm. A fokozatos építkezés híve vagyok.
– Mit hallunk majd a holnapi áriaesten?
– A koncerten ismert áriákat fogok énekelni főként Mozart és Puccini műveiből, de ízelítőt adok majd Dél-Afrika zenei világából is, ami nagyon közel áll a szívemhez. A koncertprogramot az Óbudai Danubia Zenekarral közösen állítottuk össze. Nagyon örülök, mert olyan művekben találtuk meg a közös nevezőt, amik első számú kedvenceim.
– Gyermekkorát Dél-Afrikában, egy viharos történelmi időszakban töltötte. Mi motiválta a nehézségek leküzdésében?
– Nem akartam sosem híres énekes lenni, egyszerűen csak szeretem a zenét és mindig a szívemre hallgattam. Ha valaki megkérdezne, azt tudnám tanácsolni, hogy nem kell mást tenni csak követni az érzéseiket és megvalósítani az álmainkat. Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor azzal foglalkozhatunk, amit szeretünk. A nagyanyám azt tanította, hogy mindig minden pénz kérdése ebben a világban.
Az énekesnő gyermekkoráról, a nélkülözésről és élete legnagyobb fordulatáról ide kattintva olvashat.
Van is nagyon sok ismerősöm, akiknek tudom, hogy megvannak a saját álmaik, de úgy döntöttek, hogy ezeket a pénz világa felől szeretnék elérni. Néhány év elteltével pedig azt látom, hogy bár van pénz a bankszámlájukon, a szemükből a csalódottság tükröződik, mert hiányzik valami az életükből.
– A zene közelsége talán minden másnál nagyobb segítséget nyújt a célok elérésében. Milyen jövőjét látja az opera műfajának?
– Megoszlanak a vélemények ezzel kapcsolatban, de azt gondolom, hogy felesleges aggódni, hiszen a műfaj folyamatosan alkalmazkodik a környezetéhez és időről időre megújítja magát. Az opera sosem volt egyeduralkodó és nem is ez a cél, de fontos, hogy a maga szerepét maximálisan betöltse a műfaji sokszínűségben. Elengedhetetlen, hogy a fiatalok kapcsolatba kerüljenek az operával, a klasszikus zenével, és örömmel mondhatom, hogy megvan a lehetőségem, hogy időről időre ellátogassak Dél-Afrika nagyvárosainak iskoláiba, hogy egy kicsit elvigyük a zene világát a gyerekekhez és szebbé tegyünk pillanatokat. Mindenki maga választja az útját, de fontosnak tartom, hogy fel tudjuk mutatni a lehetőségeket.
– Hogyan jellemezné hazája klasszikus zenei életét?
– Azt látom, hogy Dél-Afrikában megvan az igény a klasszikus zenére és a nagyobb városok számos lehetőséget kínálnak komolyzenei koncertekre. Nem szabad elfelejteni, hogy nagyon fontos vokális hagyományai vannak az országnak, nem véletlen, hogy a dél-afrikai együttesek rendszeres résztvevői a nemzetközi kórusversenyeknek. A hagyományok rendkívül jól ötvözhetők a nyugat-európai kanonizált klasszikus zenével, ami egyébként meghatározza a műfajokat is, jóval több oratorikus mű található a johannesburgi, vagy fokvárosi koncerttermek repertoárján mint szimfonikus. Sokan dolgoznak azért, hogy a klasszikus zene elnyerje méltó helyét az ország kulturális életében, amire látok is esélyt, és akkor még nem is beszéltünk azokról a művészekről, akik szintén Dél-Afrikát képviselik a világ jelentős zenei intézményeiben.
