A tánc szempontjából Amerika divatdiktátorának számító harlemi Savoy Ballroom házi zenekarát a legendás hírű púpos dobos, Chick Webb vezette, aki húszéves énekesnőjével, Ella Fitzgeralddal hatalmas rajongótáborra tett szert. Mivel a Savoyban két pódium volt, itt rendezték a „zenekarok csatáit”, ahol a közönség tapsereje döntötte el a győztest.
A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető.
1938. január 16-án a Basie-zenekar harcra készen és Billie Holidayjel, valamint Jimmy Rushinggal erősítve érkezett ebbe az oroszlánbarlangba. Hangfelvétel hiányában álljon itt a DownBeat magazin 1938. februári kiadásában található beszámoló a csatáról, melynek kissé megtévesztő címe:
„Webb LEMOSSA Basie-t a szvingcsatában
New York. N. Y. A nagy garral beharangozott Szvingcsatára 1938. január 16-án került sor a Savoy táncteremben Chick Webb és Count Basie zenekara között. Az esemény rekordnak is beillő telt házat vonzott. Százak rekedtek kint, míg a sorban álló tömegek több háztömbnyire akadályozták a forgalmat a környéken. Mindkét zenekar hatalmas tapsot kapott,
nehéz eldönteni, melyikük volt a népszerűbb.
Azok között, akik szavaztak, Chick Webb meggyőzően vezetett Basie-vel szemben, és Ella Fitzgerald messze megelőzte Billie Holidayt és James Rushingot. A csatára a Benny Goodman-féle Carnegie Hall-koncert után került sor, és sokan eljöttek a Goodman-zenekarból, többek közt Gene Krupa, Lionel Hampton, Jimmie Mundy és Hymie Scherzer. De ott volt Mildred Bailey, Red Norvo, Teddy Hill, Willie Bryant, Eddie Duchin, Duke Ellington és Ivie Anderson is.
Basie delejezi a táncolókat, míg Webb a dobokon arat.
Mindkét zenekar szurkolótábora eksztázisban volt.
A (zenei) küzdelem a pódiumokon késhegyre ment. Mindkét zenekar fantasztikusan játszott, de míg Basie kiváltképp a táncolók tetszését nyerte el, Webb következetesen remekelt a dobon. Ella Fitzgerald szenzációs volt a Loch Lomond feldolgozásával, míg Billie Holiday a My mannel bűvölte el a rajongóit. Míg Ella énekelt, az egész közönség vele együtt rázott, a tömeg pedig James Rushinggal együtt kiabálta a bluest. Az emberek zsebkendőket lengettek, kiabáltak, és a lábukkal dübörögtek. Az izgalom tetőfokra hágott.
Nem a csatából, de Ella Fitzgeraldnak és Chick Webbnek fellelhető egy közös koncertfelvétele a Savoyból, a St. Louis Blues egy változata:
Az est fénypontja az volt, amikor sikerült rábeszélni Duke Ellingtont, hogy üljön le a zongorához, és olyan jól játszott, hogy a Basie-zenekar azonnal ráhangolódott, és beszállt a muzsikálásba. Kialakult egy olyan konszenzus, mely szerint
mindkét zenekar fenségesen játszott, és az eredmény nagyon szoros volt.
Nagyon jó volt a hangulat, és elhatározták, hogy lesz egy visszavágó a közeljövőben.”
A legendás Whitey’s Lindy Hoppers egyik sztártáncosnője, Norma Miller viszont megírta, hogy az akrobatikus tánccsapat minden tagja és az őket szervező Savoy fő kidobóembere, Herbert „Whitey” White is a Basie-zenekar mellett tette le a garast, olyannyira, hogy táncolni sem voltak hajlandók a helyi sztár, Chick Webb zenéjére. Ez azért érdekes, mert Webb többet és látványosabban szólózott, mint Basie elegánsan visszafogott dobosa, Jo Jones, mégsem tudott olyan szvingritmust diktálni, amellyel elnyerhette volna az ország legjobb táncosainak tetszését.
Ha a csatáról nem is, de a Savoyból fennmaradt egy élőzenei rádiófelvétel, amelyen Count Basie-vel Billie Holiday hallható, kinek csodálatos hangsúlyozása és laza szvingje tökéletesen illett a zenekar stílusához. Még a szám címe is emblematikusnak mondható: Swing Brother Swing.
