A rádiózás atyjának is nevezett amerikai tudós, Lee de Forest (1873–1961) korszakalkotó találmánya, a háromelektródás elektroncső nemcsak a rádiódetektorok és a későbbi televíziókészülékek alapvető alkatrésze volt, de forradalmian új utakat nyitott az elektrofon hangszerek fejlődésében is.
Az amerikai tudós egy 1906-ban bejelentett, majd 1907. január 15-én bejegyzett szabadalmában írta le részletesen az audion elektroncső működésének elvét. A katód és az anód közé helyezett rácsra kapcsolt feszültséggel az átfolyó anódáramot tetszés szerint tudta szabályozni, így találmánya alkalmas volt az elektromágneses rezgések, sőt az antennák által felfogott rádióhullámok erősítésére is. 1909-ben az amerikai hadsereg számára készített vezeték nélküli rádiótelefont, majd egy
manhattani felhőkarcoló csúcsára szerelt antennával Enrico Caruso estjét
közvetítette a New York-i Metropolitan Operából. A Telharmonic Hallból is sugárzott koncerteket, de a kábeleken továbbított, tökéletes hangzáshoz szokott hallgatók a kikötőben horgonyzó hajók kódolt üzeneteinek csipogását néha jobban hallották, mint az operát, így a kísérlet nem válhatott népszerűvé.
A zenekedvelő feltaláló találmányai között az első vákuumcsöves hangszer, az 1915-ben bemutatott Audion Piano is szerepelt. A korlátozott hangterjedelmű, monofonikus zeneszerszám addig ismeretlen hanghatásokra volt képes, de a néha túlvezérelt feed back (visszacsatolás) triódák olyan torz hangot adtak, hogy az instrumentumot tréfásan squawk-a-phone-nak (vijjogó) is csúfolták. A lenyomott billentyűkhöz tartozó hangok magasságát és hangszínét a háromoktávos klaviatúrára merőleges kapcsolótáblán lévő tekerőgombos szabályzókkal vezérelte.
Mandel Róbert a Kossuth Kiadónál megjelent kötetéről ide kattitva olvashat bővebben.
Lee de Forest egy olyan többszólamban megszólaltatható instrumentum elkészítésén is gondolkozott, ahol minden egyes hanghoz külön elektroncső tartozott volna. A később mások által számtalan változatban megvalósított ötlettel nem foglalkozhatott tovább, mert figyelmét a találmány jogaiért folytatott évtizedekig elhúzódó per és egy nagyszabású tőzsdei csalásban való részvétel vádja kötötte le. Utolsó harminc évét Hollywoodban töltötte, ahol rádióműsorokat szerkesztett és vezetett. Úttörő hangtechnikai találmányaiért 1960-ban az Academy Honorary Award (tiszteletbeli Oscar-díj) elismerésben részesítették, majd nevét a „Hollywood Walk of Fame”-en (hírességek sétánya Hollywoodban) csillagba vésték.
