Papageno Radio
Blogok Budapesti Tavaszi Fesztivál „Amit csinálok, fontosabb nálam”

„Amit csinálok, fontosabb nálam”

A költészet napjának előestéjén, április 10-én a Literárium Extra vendége egy legendás határsértő, Földes László – Hobo. Mesterekről, kacérságról, József Attiláról beszélgettünk.

– A határsértés mennyiben határozza meg a pályáját?

– Mivel 1969-ben és 1972-ben is elvették az útlevelemet, 1976-ig nem is lehettem más! (nevet) Tudom, mire utal: én a szöveg, az irodalom felől érkeztem a zenéhez. Amikor Dylan, Jagger vagy Lennon dalszövegeit olvastam, rájöttem, hogy az a zene, amely megőrjít, szövegként is mély. Sebő Feri meg a Kex együttes József Attila-dalai is kellettek, hogy megértsem a zene és a költészet egylényegűségét. A Hobo Blues Band koncertjein az első pillanattól fogva szerepeltek versek. Nem mondtam be a címeket, így sokan hitték, hogy a Ginsberg- vagy Faludy-idézetek az én szövegeim. Az igazi felismerést egy kaposvári fellépés hozta el: az öltözőben újra átnéztem József Attilától a Tanításokat, és tudtam, hogy önálló estet kell létrehoznom.

Ráckevei Anna: „Egy jó vers mindenkit megszólít”

– Bár nem akart színész lenni, olyan rendezőkkel dolgozott, mint Ascher Tamás, Jordán Tamás vagy Vidnyánszky Attila.

– Vidnyánszky szerint engem nem lehet rendezni, és igaza van. Nem tudok mást adni, csak magamat. Ezek a kiváló rendezők létrehozták azt a környezetet, amelyben működni tudok. Nem vagyok színész, mert csak azt mondom el, amihez személyesen van közöm. Adyt például azért választom, mert ma is döbbenetesen érvényes. A rendezőkre visszatérve: ők csak azt mondták meg nekem, hogy mit ne tegyek. Amikor Eörsi Pista betiltott verseit mondtam, Ascher azt kérte, hogy ne túrjak a hajamba, mert az „kacér”. (nevet)

Hihetetlen szeretetéhség és utánozhatatlan humor

– Van olyan József Attila-vers, amelyet sok százszor elmondott már. Hogyan lehet mindig érvényesen megszólaltatni ezeket a sorokat?

– Van, akinek az a feladata, hogy a mestereitől kapott tudást megköszönje és továbbadja. Szerencsés vagyok, hogy én a sajátomat is hozzátehetem az adományhoz. A mestereim iránti csodálat miatt érzem úgy, hogy amit csinálok, fontosabb nálam. Ez szolgálat, nem rutin. A vers mintha ima lenne, amelyet azért mond el az ember, mert szüksége van rá. Jordán figyelmeztetett, hogy ne foglalkozzam azzal, milyen kedvem van aznap: a versek elmondatják magukat.

Igaza volt, ezek a szövegek magukba szívják az embert.

Számomra a világ legnehezebb verse a Kései sirató, amelyet eddig 444 alkalommal mondtam el. Vidnyánszky kérte, hogy az előadásunkban markoljak a színpadon lévő földkupacba, szórjam egy láthatatlan koporsóra, és csak akkor kezdjem el a verset, amikor meg tudok szólalni. Így is csinálom, és működik. Nem mondom fel a verset, hanem kitépem magamból, ami fájdalommal jár. Ha azt kérdezi, hogyan lehet ezt megtenni újra és újra, nem tudom… Csak azt, hogy nincs benne álság.

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!