Dobszay Péter: „A zenészek jogos igénye, hogy a karmester partnerként tekintsen rájuk”

Dobszay Péter - fotó: Várady Nikolett

Dobszay Péter fiatal orgonaművész-karmestert közelmúltbeli külföldi sikereiről, zenekarépítésről, műsorszerkesztésről és további terveiről kérdeztük.

– Legutóbb a 2017-es Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny döntőseként beszélgettünk. Miben változott az életed?

– Szokták kérdezni, hogy több munkám van-e azóta, de igazság szerint nem lehet annál többet dolgozni, mint amennyit a verseny előtti években tettem (Nevet). A megmérettetésre hét hónapot készültem, a szabályzat szerint ugyanis sorsolással dőlt el, hogy mit kell vezényelni, így nem lehetett leszűkíteni a megtanulandó repertoárt, mint sok más versenyen. Az elmúlt időszakban több olyan felkérésem is volt, ahol én alakíthattam ki a műsort. Ez számomra különösen felszabadító. Előre tudtam az idei évadomat, ami a felkészülésnek is adott egy harmonikus ritmust. Szeretek koncertműsort összeállítani, a legboldogabb pedig akkor lennék, ha évadokat is szerkeszthetnék.

Dobszay Péter rendszeresen koncertezik orgonistaként. A hangszer repertoárjának bővítése érdekében jelenleg a szimfonikus művek átiratai foglalkoztatják.

– Jelenleg azonban szabadúszóként dolgozol. Milyen fogódzói vannak egy fiatal karmesternek?

– Valójában Szolnokon állandó karmesterként működöm, de a beosztásom nagyon rugalmas. Fontosnak tartom, hogy ha lehetőséget, felkérést kapok egy együttestől, akkor ott a legjobb tudásom szerint bizonyítsak. Büszke vagyok arra, hogy azok közül a zenekarok közül, akikkel találkoztam, nincs olyan együttes, ahová ne hívtak volna vissza. Hosszú ideig működtem betanítóként is, ami hatalmas előny, hiszen a Solti-versenyre is úgy mentem, hogy például döntőre kiírt darabok közül már mindegyiket vezényeltem.

Dobszay Péter – fotó: Várady Nikolett

Mi az, amit karmesterként elsődlegesnek tartasz?

– A magam részéről a művészi és emberi kiteljesedést a hangzásépítésben látom. Van a fejemben egy hangzásvilág, aminek lényegi eleme a stiláris változatosság, de amit mégis összetart néhány alapvetés, és amiből el lehet érni bizonyos dolgokat akár néhány próbával is, de teljes egészében csak hosszú távú, konzekvens műhelymunkával lehet megvalósítani. Úgy gondolom, hogy jó pár évnyi közös munka kell ahhoz, hogy el lehessen érni egy olyan hangzásidentitást, ami nem a karmestert teszi felismerhetővé, hanem stílusonként és azon belül szerzőnként egyértelműsít.

– Mely szerzők állnak hozzád a legközelebb?

– Bartók és Mozart művei számomra nagyon vonzóak, Dvořakot, Brahmsot és Mahlert pedig a zsigereimben érzem, bár utóbbit még nem vezényeltem. Nemrég az oroszországi Muszorgszkij Akadémia felkérése után Németországban vezényelhettem három koncertet, Bella Máté új darabját mutattuk be, mellette pedig a Tánc szvitet és Kodály Háry-szvitjét adtuk elő.

Ide kapcsolódik:
Fiatal magyar művészeket állított fókuszba egy német zenekar

Orgonistaként is rendszeresen koncertezem, így természetesen Bachot is ide sorolnám. Szívesen nyitok napjaink zenéje felé, hiszen megvan az az előnye, hogy a szerzővel közösen lehet formálni a művek interpretációját.

– A karmesterverseny kapcsán a közönség abból is ízelítőt kaphatott, hogy nem elég jó zenésznek lenni, de tudni kell kezelni egy szimfonikus zenekarnyi muzsikust. Neked mi a titkod?

– A tartás, a tudás és a határozottság elengedhetetlen. Sok minden múlik azon, hogy bizonyos helyzetekre, kérdésekre fel tudok-e előtte készülni. A zenészek jogos igénye, hogy a karmester partnerként tekintsen rájuk, akivel – ha egyszerre felkészült, eltökélt, de ugyanakkor egy percre sem felejti el, hogy a művésztársaira van utalva ahhoz, hogy megszülessen az előadás – önmagától alakul ki a természetes kommunikáció, a jó alkotó közösség, és azon belül mindenkinek a saját szerepe.

A fiatal művész rajong a vízi sportokért, szenvedélyes vitorlázó, korán reggel a Dunán kajakozik, két próba között pedig az uszodában kapcsolódik ki.

– Hol találkozhatunk veled a következő időszakban?

– Januártól a vidéki és külföldi szereplések mellett egyre több koncertem lesz Budapesten. A Dohnányi Zenekarral mutatjuk be Andorka Péter új darabját, amihez a Cantata Profanát és Berlioz Fantasztikus szimfóniáját társítottam, a Zuglói Filharmónia együttesével Langer Ágnest látjuk vendégül egy Bartók-Debussy-programban, illetve a Szegedi Szimfonikusokat vezénylem majd a Müpában. Lesz koncertem a 25 éves Danubiával, a Duna Szimfonikusokkal és jelenleg a Rádiózenekarral is egyeztetünk. Egyszóval sűrű a program, de állok elébe, hiszen a darabokat magam választottam.