• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Beszélő képek Színház Címlap

Őze Lajos, az igazi színjátékos

Szerző: Papageno2020. április 27.
Facebook Twitter E-mail
Őze Lajos színművész az MTV stúdiójában, a Pavel Szpaszov: Zaharij ikonfestő bűnös szerelme című műve alapján készülő tévéfilm forgatásán - forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán

1935. április 27-én született Szentesen, és 1984. október 21-én hunyt el Budapesten Őze Lajos posztumusz Kossuth-díjas színművész.

1956-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. 1959-től haláláig a budapesti Nemzeti Színház társulatában játszott. Mintegy 100 karaktert formált meg a színpadon. A művészben „olyan atmoszférikus töltés rezeg, mintha valami rejtett dinamó működne benne” – fogalmazott róla plasztikusan egy portréban Fodor András. Jellegzetesen fanyar, filozofikus humora és mély, minden pátosztól mentes emberismerete kiválóan érvényesült az Ármány és szerelem Wurmjaként, a Kulcskeresők Bolyongójaként, A szecsuáni jólélek Vang vízárusaként, a II. Richárd címszerepében, a Caligula helytartója Barakiásaként, az Éjjeli menedékhely Színészeként, a Vízkereszt Malvoliójaként vagy A fizikusok Möbiusaként, ami utolsó színpadi szerepe volt.

A filmszalag is őrzi tehetségét: a Szegénylegények vallatója, A tanú Virág elvtársa, a Húsz óra Kiskovácsa, Az ötödik pecsét órásmestere, Gyurica Miklós, a Megáll az idő Bodorja a magyar filmtörténet emblematikus alakításai.

A Magyar Rádió 20-as stúdiójában Harsányi Gábor és Őze Lajos színművészek Déry Tibor Felelet című művének rádióváltozatában
A Magyar Rádió 20-as stúdiójában Harsányi Gábor és Őze Lajos színművészek Déry Tibor Felelet című művének rádióváltozatában
Forrás: Fortepan, adományozó: Szalay Zoltán
« ‹ / 4 › »

Utolsó filmszerepe Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című mozijához fűződik, de a munkát már nem tudta befejezni. A televíziónézők sorozatokból (Princ, a katona, Rózsa Sándor, Egy óra múlva itt vagyok, Sólyom a sasfészekben, Vivát, Benyovszky!) és irodalmi művek adaptációiból (Mocorgó, A Sipsirica, Jegor Bulicsov és a többiek, III. Richárd, Macbeth) ismerhették meg Őze Lajost, a „színjátékost”, ahogyan ő magát nevezte.

A kamera jóvoltából közelről is megfigyelhetjük különös, keskeny arcát. Olykor szinte olyan, mint egy mezopotámiai maszk, a sápadt-szikkadt vonások alig mozdulnak, de mi csoda tűz sistereg a száj és szemek réseiből! Excentrikus, szuggesztív, félelmetes … igen, lehetne szaporítani a lényegre tapintó jelzőket, de a titok nyitja talán mégis ebben a szóban rejlik: Súly

– írta Fodor András Őze-portréjában.

Kiváló versmondó is volt, aki súlyos gyermekkori dadogását önfegyelemmel, nagy munkával és a versek segítségével küzdötte le. Sok verset mondott, de Ady Endre Az ős Kajánja meghatározóvá vált életében. Latinovits Zoltánnal egyszer verspárbajra is kelt a költemény kapcsán. Az elnyert egyforintost láncon hordta a nyakában.

Szigethy Gábor egy Őzéről szóló visszaemlékezésében némiképp árnyalja a történetet. Eszerint a párbaj valóban megtörtént, de az egyforintost Az ötödik pecsét forgatása közben, egy nehéz, feszült helyzetben adta Latinovits Őzének, egy tragikus pillanat színészi megformálásáért. Az emléket felidéző Cserhalmi György hozzátette: „Hogy Lajos később ezt már úgy mesélte el, mintha egy másik alkalommal, Az ős Kajánért kapta volna tőle a forintot? Nyilván azért alakította át a történetet, mert neki fontosabb volt, hogy jobban mondja el ezt a verset, mint az Ady-lemezes Zoli!”

Jelentőségét Sándor Iván foglalta össze egy nekrológban: „Elment egy nagy színész, aki segített nézőinek abban, hogy tisztábban lássák a kort, amelyben élünk. Őze Lajos a művészeknek abba a fogyatkozó csapatába tartozott, akik elutasítják a patenteket, frázisokat, melyeket minden korszak, a mi korunk is kialakít és elterjeszt önmagáról, azt remélve, hogy így csak a szebbik arcára hullik a megvilágítás; a színházat is olyannak látta, amilyen valójában, sikerek és kudarcok között aritmiásan küszködőnek, sokféle talmiság és csak ritkán életre keltett igazságok otthonának. De mert így látott embert, világot, mesterséget,

azt tartotta: a színészet olyan hivatás, hogy égni kell benne. Amit sokan szakmának tekintenek, azt ő a sorsául választotta.

Minden szerepével keresett valamit, ami több annál, mint amit szokás kifejezni, mert tudta, hogy a világzajon át már csak akkor hatolhat el a színész a nézőig, ha ez a több vezeti, mert egyedül így tud közönségére hatni, ezzel tudja még azt, aki esténként beül a zsöllyébe ráébreszteni arra, hogy maga is több próbáljon lenni a huszadik század második felének árnyékban élő, hajszolt lakójánál.”

Ide kapcsolódik:
Őze Áron: „Minden versmondás egy kísérlet”

A Naphegyen, otthona közelében egy kő őrzi emlékét: az Őze Lajos-emlékkő azon a helyen áll, ahol a színművész gyakran tanulta szerepeit.

színháztörténet nemzeti színház színész fortepan őze lajos
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésOnline licit a kortárs művészet egyik legismertebb alakjának polcratehető figuráiért
Következő bejegyzés Görög Noémi és Enikő: „Annyira mások vagyunk”

Ajánlott Bejegyzések

Moór Marianna 1960-ban - forrás: Fortepan / Kotnyek Antal
Intermezzo

Akit „csodás szerepekkel kényeztetett az élet” – a 80 éves Moór Mariannát köszöntjük

2023. február 4.4 perc olvasás
Páll Éva - forrás: Müpa
Müpa magazin

A délszláv zenétől az erdélyi hangulatokig – A népzenét ünnepli a Müpa

2023. február 4.2 perc olvasás
Sztarenki Pál - forrás: a művész FB-oldala
Színház

Februárban folytatódnak a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatai

2023. február 3.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.