• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
CAFe Budapest Színház Címlap

Pokorny Lia: „A színpad nem rólam szól, hanem azokról, akiknek játszom”

Szerző: Rácz Ráchel2020. október 16.
Facebook Twitter E-mail
Pokorny Lia - forrás: Centrál Színház

A CAFe Budapest különleges programja a HÉJANÁSZ – Ady. Léda. Párizs. című előadás, amelynek kapcsán a Lédát alakító Pokorny Liával beszélgettünk. Lia a rá jellemző őszinte kedvességével és elbűvölő stílusával mesél hivatásról és hitvallásról, női sorsról, tébolyult szerelemről, sanzon-estről és a Holnapra is marad című, hamarosan megjelenő könyvéről.

– Miért tekinthető szolgálatnak a színészet a te értelmezésedben? Több helyen is említést teszel arról, hogy a hivatásod egyfajta misszió. 

– Az, hogy az ember kap egy képességet – bármilyen területen – az tulajdonképpen a sors ajándéka. Ezt pedig nem azért kaptam születésemkor, hogy öncélúan használjam, hanem azért, hogy visszaadjam, visszaforgassam valamilyen módon egy nagy közösbe. Hiszek a sorsszerűségben, hiszem, hogy nekem az a dolgom, hogy a tehetségem által segítsek az embereknek. Azért próbálok minél több jótékonysági ügy mellé is beállni, mert felelősséget érzek azért, hogy ha a nevem jól cseng, akkor ne egy eladható árucikk legyen, hanem tartalom, vagy értékképviselet. Véleményem szerint döntés kérdése, hogy mit kezdek a képességemmel, a hírnévvel. Kötelességem példát mutatni, inspirálni másokat. Nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben élem az életem és a hivatásom.

– Egyfajta terápiának is tekinthető a szolgálat?

– Teljes mértékben. Számomra is terápia a színház, de a közönségnek is része lehet valamilyen gyógyulási folyamatban: az azonosulás vagy épp a katarzis által. Az igazán ütős művészet valójában az, amikor a művész is átmegy azon a folyamaton, amit közvetít. Ha nem állok bele tiszta szívvel és lélekkel abba, amit csinálok, akkor a hatása is csekélyebb lesz a befogadóban.

Ide kapcsolódik:
A Pokoltól Tükörországig – 5 lakásszínházi előadás a CAFe Budapest programsorozatában

A történeteink nem ugyanazok, de a fájdalmaink nagyon hasonlóak. A szituációk, amelyek a színházban mintegy tükörként az emberek elé kerülnek, nagyon erősen gyógyító jellegűek lehetnek, éppen ezért a színpadon való alkotás nem rólam szól, hanem azokról, akiknek játszom.

– A napokban került sor – a CAFe Budapest keretén belül – Szederkényi Olga HÉJANÁSZ – Ady. Léda. Párizs. című darabjának bemutatójára. Hogyan talált meg a felkérés Diósyné Brüll Adél megformálására?

– Csak nemrég értesültem arról, hogy Olga anno kijelentette, hogy, ha én nem játszom el Lédát, akkor nem is csinálta volna meg az előadást – ez nagyon megtisztelő. Felelősségteljes odaadást kívánt ez a nem mindennapi karakter. Olga szövegkönyve már első olvasásra megdöbbentett, hiszen két különlegesen érdekes sors, életút bontakozott ki előttem, számos olyan momentummal, amit csak azok ismernek, akik Olgához hasonlóan mélyen beleásták magukat a történetbe.

HÉJANÁSZ – Ady. Léda. Párizs. a KugletArt Szalonban – fotó: Posztós János / Müpa

Ez a remek darab Ady és Léda felettébb ellentmondásos és intenzív kapcsolatát dolgozza fel. Mindig nagyon szerettem azt, amikor egy íróról, költőről, akit ismerni vélünk, olyan mű készül, amely mélyebb rétegeiben is betekintést nyújt az ő valódi személyiségébe, és feltárja azokat az utakat, hogy a művei hogyan, milyen lelki motivációkból táplálkozhattak. Nagyon emberközelivé válhat ebben a formában a tankönyvekből ismert, kicsit életidegen legenda. Mindig izgalmas, amikor egy idealizált vagy megszépítő messzeségbe tett ember hús-vér énje megelevenedik.

Adynak egészen elképesztő a szerelmi lírája és a rendkívül izgalmas Léda-történet kapcsán most kicsit megismerhetjük ennek a tébolyult, se veled, se nélküled kapcsolatnak a mozgatórugóit és háttereit. Költő és múzsa, rózsaszín köd, habcsók? A nagy fenéket! Ez egy olyan szerelem, amelyre az ember egész életében vágyik, és amelyből egész életén át menekül. Csak egyszer átéljem, csak soha többé ne lássalak…

– Ilyen közelségből, most milyennek gondolod Léda személyiségét?

– Rendkívül izgalmas kihívás volt számomra ezt a sokoldalú, eklektikus asszonyt megközelíteni, eljátszani. Szerintem Léda az a nő, akiről mindenféle közhely nélkül kimondható, hogy a végzet asszonya, miközben érzékeny és esendő is. Végtelenül szenvedélyes, elképesztő intelligens, stílusos, elegáns, világot látott, tapasztalt. Hihetetlen kifinomult, közben kegyetlen és fondorlatos. Azt gondolom, hogy szélsőséges személyiség lehetett, nagy fentekkel és mély lentekkel. Az életet minden szempontból mindig a teljességében szerette megélni.

HÉJANÁSZ – Ady. Léda. Párizs. a KugletArt Szalonban – fotó: Posztós János / Müpa

Adyt kőkeményen helyre tette. Ő az a „habiszti csávó”, aki úgy gondolja, ha akar valamit, akkor a nő menjen oda hozzá, nehogy már ő szaladgáljon bárki után is! Erre megjelenik Adél a nagyváradi kávéházban és úgy marad a fickó! Attól a pillanattól kezdve pedig Ady, mint egy tébolyult megy utána és udvarol, írogat neki, annak ellenére, hogy jól tudja, hogy férjes asszony. Annyira erős, tartós és lebilincselő a vonzalom, hogy lehetetlen volt távol maradni egymástól. Azt gondolom, hogy ez a szerelem mindkettőjük haláláig tartott.

– Milyen inspirációt kaphat a ma embere Ady és Léda sorsszerű, elementáris összeköttetésétől? Miben segíthet az ő történetük a 21. század emberének?

– A próbák során annyiszor láttuk egyes szituációkban az Adyt alakító Bárnai Petivel, hogy itt, vagy ott már rég be kellett volna látniuk, hogy egymásnak vannak teremtve, nem önmaguk körül kellene forogniuk, mert felváltva bántják egymást és önmagukat is. Többször belehaltak ebbe a szerelembe, közben halhatatlan versek születtek. Talán ellenkező esetben nem születtek volna. Ezt kívülről persze könnyű látni, de amikor az ember benne van egy ilyen szerelemben, nem biztos, hogy képes a józanságra, a racionális döntésre. Az agy hiába mondaná, hogy menj már, vagy, hogy maradj, ha a szív és az érzelem hirtelen felindulásból eltaszít, vagy köt, marasztal.

Mi lehet a mai ember számára a legfontosabb üzenet? Talán az, hogy a rohadt életbe ne legyünk már gyávák, és ne meneküljünk el az érzéseink elől! De árnyaltabban talán az, hogy vagy belemész ebbe az örvényszerű szerelembe és felőrlődsz, vagy kihagyod, de azt megbánod. Mindenki maga döntse el, hogy melyik utat választja.

– Mennyire segített az, hogy a Kugler Art Szalon autentikus közegében zajlott a próbafolyamat?

– A Kugler Artban nincs olyan négyzetméter, ami előtt ne akarnál órákat szemlélődni és csak szívni magadba az energiáját. Olyan zseniális atmoszférája van, hogy azonnal beszippant bárkit, aki csak belép. Légköre van, ahonnan árad a művészet és a kreativitás! Nem tudtam nem felfedezni minden egyes alkalommal valami új részletét ennek a kuckónak. Ez persze azt eredményezi, hogy teljesen másképp játszom, mint egy szokványosabb térben. A felkészülés inkább hasonlított időutazáshoz, mint a hagyományos értelemben vett próbafolyamathoz.

– Ha jól tudom, szintén egy csipet nosztalgikus hangvételű, mégis nagyon aktuális előadással (is) készülsz a közeljövőben. Hogyan jött egy sanzon-est ötlete?

– Weszely Ernővel tavaly ősszel állítottunk össze egy sanzonos műsort, amire Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója azt mondta, hogy nagyon szívesen fogadná az előadást ő is, de új koncepcióval. Tizenöt-húsz nő, teljesen különböző szemszögből a szerelemről – ez lett a megújult tematika. Mindegyikük más életkorban, más életszakaszban. Az egyik elvált, a másik ötven éve házasságban él, a harmadik éppen szakításban van, a negyedik vágyakozik, az ötödik fűvel-fával randizik, satöbbi. Nem minden dal eredendően sanzon, de a harmonika kísérettel ezt az intim, nosztalgikus, vidám, olykor bús miliőt fogja idézni.

HÉJANÁSZ – Ady. Léda. Párizs. a KugletArt Szalonban – fotó: Posztós János / Müpa

– Tizenöt-húsz élettörténet, tizenöt-húsz sors.

– Abszolút. Minden dal olyan számomra, mint egy monológ. A rövid terjedelem ellenére benne van egy teljes életút. Meg kell tőlük bolondulni, annyira frappánsak! Nagyon várom már, hogy bemutathassuk.

– Mikorra tervezitek a premiert?

– Idén október harmadikára tűztük ki a bemutatót, de a vírus második hulláma miatt elhalasztottuk. Nem szeretném, hogy az enyészeté legyen ez a színes előadás, fél nézőtérrel – de tudom, most ez így biztonságos. Próbálunk minden héten, frissen tartjuk a dalokat, és a jövő év elejére tervezzük a bemutatót.

– Holnapra is marad címmel jelenik meg hamarosan könyved a 21. század Kiadónál. Mesélsz kicsit a koncepcióról és arról, hogy milyen tematikájú a kötet?

– Már egy jó éve felmerült a könyv ötlete, amikor komolyabban elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogy is van ez a fenntarthatóság dolog, akár a bevásárlási, akár a gazdálkodási szokásokat tekintve. Kidobjuk a felesleget ahelyett, hogy felhasználnánk, rendelünk étteremből, ahelyett, hogy összedobnánk valamit a hűtőben lévő maradékokból, satöbbi. Ez így nem helyes és roppant pazarló. Hogyan is lehetne áthangolni ezt a dolgot?

Jött a karantén, ahol aztán még jobban kiéleződtek ezek a kérdések. Elmerültem azokban a blogokban, amik ezt a fenntartható, reformista konyhát közvetítik, szó szerint már-már művészi szinten, és végül az ő segítségükkel, praktikáikat és receptjeiket megosztva jött létre ez a könyv. Karalyos Gábor, mint a Vegán Hegylakó, Főzelékes Feri és természetesen mindenki, akit kiválasztottam figyel a fenntarthatóságra a konyhájában – óriási formák! Zseniális, ahogyan lehetőségeikhez, élethelyzetükhöz mérten mindig szezonális termékeket használnak és annak lehetősége szerint minden részét. Van, aki hatalmas kerttel, saját termelésű zöldség, gyümölcs és gyümölcs áradatban, más kistermelőktől beszerzett ellenőrzött élelmiszerekkel. Ne kidobjuk, használjuk fel! Ne pazaroljunk, hanem tudatosan vásároljunk! Járjunk piacra rendszeresen, vásároljunk termelőktől és ne a közértben!

interjú színház ady endre cafe budapest 2020 pokorny lia
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésVitára hívta az SZFE-ügyben szembenálló feleket az Európai Parlament
Következő bejegyzés Böszörményi Gábor, Büky Anna, Eötvös József és Perjés János a Papageno Klasszik adásában

Ajánlott Bejegyzések

Isteni végjáték - forrás: Átrium/Pribék Nóra
Intermezzo

Londonban vendégszerepelt az Átrium Isteni végjátéka

2023. január 31.2 perc olvasás
Párterápia 150. - forrás: Orlai Produkció
Intermezzo

150. előadásához érkezik a Párterápia

2023. január 31.1 perc olvasás
Gurubi Ágnes - fotó: Bazánth Ivola
Így írunk mi

Így írunk mi – Új blog indul a Papagenón

2023. január 31.4 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.