• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • ARTE blog
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Beszélő képek
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Erdély blog
  • Esterházy
  • eSzínház Fesztivál
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fesztivál Akadémia
  • FOCUS on You
  • Hallomások
  • Hagyományok Háza
  • Haydneum
  • ICMA blog
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Mindent Kocsisról
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Operaház
  • Oroszlánkörmök
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • PeterPress
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў blog
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Capriccio
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Színház Címlap

Vándor Éva: „Az online tér remek alternatíva, de mégsem igazi színház”

Szerző: Rácz Ráchel2020. november 19.
Facebook Twitter E-mail
Vándor Éva - fotó: Zih Zsolt / MTVA

Vesztegzár, covid19, krízishelyzet, a változások kora, Shirley Valentine és a maszkok. Bevállalós attitűd és energia, „a kalózok szeretője”, Ruszt-féle reformista színház, generációs kapcsolódások. A magyar színjátszás bársonyos széphangjával, Vándor Évával beszélgettünk.

– Hogyan érintette a hír, hogy ismét bezárnak a színházak és hogy ilyen súlyosra fordult a járványhelyzet az országban?
– Ez a 2020 valahogy nem kímél senkit és semmit. A színházakat – mint általában egyébként mindent – rettenetes nagy kihívás elé állította a koronavírus. A legfontosabb azonban az egészség, és az, hogy vigyázzunk egymásra. Kiemelkedő üzenete lehet ennek a kíméletlen korszaknak az, hogy legyünk türelemmel és tisztelettel egymás iránt. Mindezekkel együtt alig várom, hogy vége legyen az évnek, és minden erőmmel bízom abban, hogy a következő esztendő valamivel enyhébb lesz. Szerintem szilveszterkor egy egész világ fogja közösen azt kérni, kívánni, sőt mantrázni, hogy 2021 könnyebbév legyen.

– Milyen felfordulásokat tapasztalt ebben az ismeretlen, új helyzetben?
– Kiszámíthatatlan, tervezhetetlen minden. Folyamatosan és gyorsan kell alkalmazkodni az új helyzetekhez. Jóformán március óta csak itthon vagyunk. A nyár is úgymond lyukasnak bizonyult, nem volt az a felhőtlen vibrálás, amihez hozzászoktunk. Az egész szakma alig várta, hogy szeptemberre újra kinyissanak végre a színházak és elkezdhessük a munkát. Októberre én egy egész hónapra karanténba kényszerültem, mert covidos lettem. Alig vártam, hogy november legyen, erre tessék… (Nevet.) Bezártak a színházak, ismét leállt az élet. Ettől függetlenül azonban ismét el kell mondanom, legfontosabb az egészség, ezért muszáj türelemmel lennünk és vigyáznunk egymásra. Jó lenne az embereknek fizikailag is elmenni feltöltődni akár egy koncertre, akár egyszínházba, de ez most egyelőre esélytelen. Az online tér remek alternatíva, de mégsem az az igazi színház.

– Milyen tünetekkel jelentkezett önnél a vírus?

– Uracskámmal, Harmath Imrével együtt körülbelül egyszerre lettünk fertőzöttek. Itthon voltunk két hétig íz- és szagérzékelés nélkül, de ezen kívül, hála a jó istennek semmi komolyabb nem történt velünk. Lelkileg nagyon megterhelő volt, hogy két héten keresztül a teszteléseken folyamatosan pozitívak voltunk. A harmadik hét elején, amikor még mindig pozitívnak mutatkoztunk, akkor már begurultam, hogy kész, vége, visszaadom a diplomámat… (Nevet.)

– Végül ismét színpadra léphetett, azonban kissé bizarr benyomások érkezhettek a közönség felől, főként a Shirley Valentine kapcsán.

– Bizony. Három szék kihagyás, maszkos nézők, akiknek jóformán még a szemét sem látni – hát ez valami lidérces volt! Annyira intim az a stúdiós közeg, amelyben ez az előadás megy, hogy szinte együtt lélegzünk a közönséggel. Most, ott álltam – jóformán karnyújtásnyira a tőlük – és iszonyatos érzés volt az a látvány és hangulat, ami elém tárult! Feszélyezettek voltak, mintha egy fal lett volna közöttünk.

Nem az jutott eszembe, hogy de jó, hogy újra játszom, hanem hogy vajon meddig tart ez még. Mikor kaphatjuk vissza a régi színházi struktúráinkat?

– Milyen előadásait szakított félbe a vesztegzár?

– A Pinceszínházban megy a Még egyszer veled ugyanitt, a Bányavirág. A József Attila Színházban a Balfácán, a Mici néni két élete, a Vesztegzár a Grand Hotelben. Műsoron volt továbbá a salgótarjáni teátrumban az Augusztus Oklahomában – ez, a legutóbbi most nagyon nagy kedvencem, egyszerűen csodálatos darab, nagyon szeretjük is játszani. Szeretnénk!

– 2020-tól a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház tagja. Milyen hangulatban telik a munka?

– Szerencsém van, mert mindenhol, ahol játszom nagyon családias, baráti, oldott légkör dominál. Ez jellemző a Pinceszínházra, a József Attila Színházra és most a Zenthe Ferenc Színházra is. Remek itt dolgozni, szeretem a társulatot, szép feladatokkal bíznak meg. Az utazás egy kicsit sem jelent gondot, mert kifejezetten szeretem! Én vagyok az, aki élvezi, ha be kell ülni a buszba és utazhat! Szeretem nézni a tájakat, mert kikapcsol. Olyan ez, mint valami relaxáció. Nagyszerű kollégák vesznek körül itt és a közönség is elképesztően érdeklődő, hálás.

Vándor Éva – fotó: Zih Zsolt / MTVA

– Nagyon erős tartás, egyfajta szuggesztív erő sugárzik az előadásaiból. Honnan ez az energia?

– Nem is tudom, ez nehéz kérdés. Mindig is száz százalékkal hittem abban, amit csinálok, ami a hivatásom. Ez a meggyőződés, őszinte lelkesedés szerintem továbbadódik a közönség felé is.

– Rögtön a pálya legelején, már a főiskolai felvételin is merész bedobással győzte meg a tanári kart a szakmai rátermettségéről – Ballada a kalózok szeretőjéről, illetve A vágy villamosának Blanche monológjával.

– Amikor találkoztam ezzel a Villon verssel és Tennessee Williams drámájával, telibe találtak. Nyilván nagyon kezdetleges volt a felvételim, ez a két markáns mű egy tizennyolc éves lánytól, már csak az életkorból adódóan is meglepő lehetett. Ezek a művek ugyanakkor egy különös húrtpendítettek meg bennem. Mintha megtaláltam volna magamban azt, amit muszáj volt megmutatni. Hozzá kell tennem, hogy egy színész nem feltétlenül ítéli meg magát helyesen egy szerep kapcsán. Azért, mert nekem Blanche egy vonzó karakter volt, még nem jelenti azt, hogy tényleg alkalmas is lettem volna a megformálására.

Ide kapcsolódik:
Pokorny Lia: „A színpad nem rólam szól, hanem azokról, akiknek játszom”

– Akkor az ön nézőpontjából a szerepálmok egyfajta illúziók, nem?

– Nem dédelgetek szerepálmokat, mert a végén még bekövetkezik! (Nevet.) Sokszor fordul elő, hogy nem sikerülnek igazán az áhított szerepek olyanra, amilyenre az ember eredendően szeretné és elképzelné. A szerepálom az én felfogásomban csapda. De van olyan szerep, amire nem gondolsz soha és mégis bejön! Ilyen az életemben például Baradlayné figurája. El nem tudtam volna képzelni, hogy én valaha ezt az asszonyt megformáljam és csodálatos volt! Imádtam.

– Mennyiben volt meghatározó, hogy a főiskola után egy erős szakmai közegben indult a pályafutása? Ruszt József reformista színháza a mai napig nemzetközi szintű és hírű.

– Mindig is csodáltam a Ruszt-féle színházat és minden energiámmal, gondolatommal azon voltam, hogy egyszer bekerülhessek ebbe a rendkívül inspiratív közegbe. Szurdi Miklós javaslatára nézett meg Ruszt a vizsgaelőadásomban, a Kabaréban, amelyben a főszerepet, Sally Bowlest alakítottam. Az előadás sokat után beszélgettünk – a kultikus Bástya sörözőben! Végül leszerződtem a kecskeméti Katona József Színházba. Varázslatos szellemiség élt akkoriban ott, remek kollégákkalnyílt lehetőségem együtt dolgozni – Andorai Péter, Vass Éva, Gábor Miklós, csak, hogy néhányat említsek. Két nagyon jó évet töltöttem ott, rengeteget tanultam.

Ide kapcsolódik:
Rendkívüli intellektuális erő és pontos stílusérzék – Gábor Miklósra emlékezünk

– Egyfajta nimbusz övezte „a Gábor Miklós nemzedéket” akkoriban. Érzékel hasonló tiszteletet kortárs pályakezdőktől, vagy ez ma másképp működik?

– Nagyon sok minden változott a világban, ez a piedesztálra emelés és nimbuszmár nincs. A tekintély olyan értelemben, mint akkor sincs. Azt mondanám, hogy ma leginkább csapatjáték van. Rengeteget tanulok a fiataloktól, mind a felfogás, a világlátás, a hozzáállás terén. Frissen tartja az embert a merészségük, a lendületük. Mindig ki kell próbálni új logikát, új gondolkodást, szerintem ez az éberség és a vitalitás alapja.

interjú színház covid19 vándor éva
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésNemzetközi szintre lépett a Virtuózok – Indul a tehetségkutató új évada
Következő bejegyzés #SzárazNovember 19. – Hattyú & halál

Ajánlott Bejegyzések

Mefiszto az Átriumban - fotó: Lakatos Péter
Intermezzo

Kiemelkedő színvonalú műhelyek tűnhetnek el – Közleményt adott ki a Színházi Társaság

2022. július 2.2 perc olvasás
Françoise Gilot - forrás: Várfok Galéria
Várfok Galéria

A Várfok Galéria egyedüli magyar kiállítóként vesz részt az art KARLSRUHE 2022 vásáron

2022. július 1.2 perc olvasás
Fotó: Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria / Szántó András
Múzeum+

Ha szerda, akkor Borszerda a Magyar Nemzeti Galériában – idén júliusban is!

2022. július 1.11 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
100 Tagú Cigányzenekar - forrás: Margitszigeti Szabadtéri Színpad Promóció

Prímás parádé a 100 Tagú Cigányzenekarral a Margitszigeten

Keller András - forrás: Concerto Budapest Promóció

Válogassa össze bérletét a Concerto Budapest koncertjeiből!

Vasas Petra - fotó: Králl Kevin Promóció

Vasas Petra: „A mozivászonról látni a saját filmünket mindent felülmúló élmény”

Fekete-Kovács Veronika a La Mancha lovagjában Promóció

Fekete-Kovács Veronika: „Emma szerepe számomra az évad csúcspontja”

Han Chi Ho Promóció

Glenn Gould és Wilhelm Kempff között – koreai zongoravirtuóz a Zeneakadémián

Ertl Péter Promóció

Ertl Péter: „Változatos előadásokkal készülünk a TáncParkra”

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.