Számos hazai koncertterem hangzásvilágának kialakítása fűződik a nevéhez. A Müpa hangversenyterménél a magyar koordinátor feladatát töltötte be a világhírű ARTEC cég mellett. A Zeneakadémia felújításánál és a pécsi Kodály Központnál a teremakusztikai tervezési feladatokat látta el. Jelenleg az Opera rekonstrukciós munkáiban az épületakusztika az ő területe. Arató Éva legújabb büszkesége az Eiffel Műhelyház Fricsay Ferenc világhírű karmesterről elnevezett stúdiójának akusztikai tervezése.
– Mi volt a konkrét elgondolás a Fricsay stúdió esetében, és ebből mi valósult meg?
– Olyan akusztikai teret kellett biztosítani, amelyik megfelel egy komolyzenei hangversenystúdiónak, és egyaránt alkalmas hangfelvételek készítésére, próbákra és esetleg kisebb koncertek megtartására is. Azzal kezdtük a feladat megvalósítását, hogy kidolgoztuk, a tér milyen paraméterek mellett alkalmas ezekre a célokra. Tudomásom szerint jelenleg ez Magyarország legnagyobb zenei hangfelvétel-stúdiója: közel 4300 köbméteres, 400 négyzetméter alapterületű, így valamivel nagyobb, mint a Magyar Rádió régi 6-os és 22-es stúdiója.
Az összes eddigi tapasztalatunkra és a szakirodalmi adatokra szükség volt a jellemző értékek előírásánál, rendszerbe foglalásánál. Ilyen méreteknél komoly hangút különbségek vannak, óriási a távolság a felületek között. Ennek megfelelően különös figyelmet kellett fordítani arra, hogy a kései hangvisszaverődések ne legyenek zavaróak. Az első és legfontosabb kérdés mindig az, hogy az utózengési idő ne legyen se túl hosszú, se túl rövid. Ha hosszú, akkor cseng-bong, zavaró a hanghatás, ha rövid, akkor túlcsillapítjuk a termet, ami a zenészeknek nagyon kellemetlen környezetet jelent. Nem érzik magukat biztonságban, mert nem jön vissza a hang a felületekről, nem hallják egymást. Ennek a mértéknek az eltalálása nagyon nehéz, de sikerült elérnünk a megfelelő arányt.
A végeredmény jól sikerült, a helyesen megválasztott felületi struktúrák nagyon jól működnek akusztikai szempontból, és a belsőépítészet tekintetében is igényes a stúdió kivitelezése. Az Opera saját asztalosműhelye készítette el a burkolatokat, mégpedig kiváló minőségben. Folyamatos konzultációt folytattam a kivitelezővel, az asztalosokkal, vizsgáltam a felületeket, a membránok, a diffúzorok működését.
– Van-e szükség további korrekciókra, utómunkálatokra?
– Az oldalburkolatokhoz nem kell hozzányúlni, a mennyezeti hangvetők beállítása viszont még korrigálásra szorul. Nagyon fontos, hogy fentről se jusson vissza az első reflexió a zenészekhez, a visszaverődések véletlenszerűen kövessék egymást. A lamellák különböző szögben való beállítása növeli majd a tér diffuzitását, aminek az eredményeként még tisztább lesz a hang. Ahhoz, hogy jól hangzó, harmonikus tér szülessen, az akusztikusnak gyakorolnia kell a belsőépítész-szemléletet, és fordítva.
– Lemez- és filmfelvételekkel vette kezdetét a munka a teremben, továbbá Plácido Domingo is itt rögzítette a Virtuózok komolyzenei tehetségkutató műsor új kísérőzenéjét. Milyen kritikákat kapott?
– Eddig csak pozitív visszajelzések érkeztek. Magam is részt vettem a lemezfelvétel próbáin, és megnyugodtam, mert kellemes, természetes hangzást tapasztaltam. A zenészek, az énekesek is akkor tudják a maximumot nyújtani, ha a térben jól hallják egymást és magukat is. A karmester és néhány muzsikus, sőt, ami szintén nagyon fontos, a hangmérnök, jelen esetben Kondás Ferenc is azt mondta, hogy nagyon elégedett a hangzással. Szépen, tisztán szólnak a hangok, nem kell külön gondot fordítani a mikrofonok akkurátus elhelyezésére. Az akusztikus akkor nyugszik meg, ha a saját fülével hallja, hogy a munkája eredményes volt.
