Mi is az az interjúlánc? Vegyünk tíz előadóművészt, köztük színművészt, zenészt, táncművészt, és kérdezzük meg őket, nagyjából három percben foglalják össze, hogyan is élték meg az elmúlt egy évet. A megkapott videókat szabdaljuk darabokra, és fűzzük őket egymásra, egyik gyöngyszemet a másik után, pusztán tartalom alapján. És félórában megkapjuk „A Művészt”, aki egyszerre férfi és nő, családos és egyedülálló, introvertált és extrovertált, beszédes és csöndes, előre- és visszatekintő, kétségbeesett és reménykedő, racionális és érzelmes. Következzen először is a videó: A változás pszichológiája A pandémia ideje alatt nagyjából minden ember ugyanannak a lelki hatásnak lett kitéve, ez nem más, mint a…
Szerző: Bojta Zsuzsanna
Az egész 2020 szeptemberében kezdődött. A koronavírus félelmetes sebességgel terjedt először a szimfonikus zenekarokban. Az énekkarok nem sokkal utánuk nagyjából tíz nap alatt teljesen átfertőződtek. Októberre teljes kórusok és zenekarok voltak kénytelenek abbahagyni a munkát, mert annyi embert terített le egyszerre a vírus. Sajnos ez a hirtelen robbanás nem járt áldozatok nélkül. Veszítettünk el kollégákat. A fájdalomra nincs szó. Ráadásul a halálozás mellett a tartós munkaképesség-csökkenés is megjelent, ami lehetett volna egy felvillanó piros gomb, egy jelzés, hogy még idejében húzzuk be a vészféket, ha itt a következő hullám. Voltak együttesek, akik reagáltak tavasszal. Jellemzően azok, akiknél pusztító károkat okozott…
„Pénzért semmit sem kaphatsz, ami fontos, és amit pénzért kaphatsz, az esetleg életszükséglet, de nem fontos” – mondja Szerb Antal. És valóban: a művészvilág abban a furcsa helyzetben van, hogy amit közvetít, az nyilvánvalóan valami „magasztos”, pénzben nem kifejezhető értékkel bír. Mégis, nekünk, művészeknek is élni kell valamiből. Nem csoda, hogy a pandémia alatt elindult az #artiswork, illetve a #noculturenofuture mozgalom. „Hogyan is kerülhettünk olyan helyzetbe, hogy bizonygatnunk kelljen, amit mi, művészek csinálunk, az valójában munka, amiért alapvetően fizetés jár?” – Egy közös sétára invitálom most az olvasókat, járjuk körül, hogyan is jutott kultúrához az elmúlt évben egy átlag kultúrakedvelő…
A Rózsalovag élő közvetítését nézem a Bayerische Staatsoper oldalán, illetve nézném, mert megjelenik egy kis ablakocska, ahol felajánlanak nekem különböző mesterséges zajokat, hogy még teljesebbé tegyék nekem az online közvetítés élményét. Egy pillanatra el is feledkezem róla, hogy eleve későn kapcsolódtam a közvetítésbe, ugyanis a felajánlott zajokat látva első gondolatom, hogy ez valami vicc-oldal, nem jó helyen járok. De közben a háttérben látom, hogy megy az opera, szóval valahogy kilépek az ablakból, és pont elcsípem a rózsaátadást. Valami álomszerű a rendezés, ahogy Sophie és Octavian énekel, meseszép…. Később persze visszamegyek az oldal elejére, és végighallgatom a felajánlott zajokat, mint pl.…
„Amikor a telefonomat nyomogatom, dolgozom.” – mondogatom folyamatosan a családomnak, és magamnak is. De vajon művészként tényleg naponta órákat kell töltenem posztok írásával, figyelésével? Aki nincs fent a Facebookon, az tényleg nem is létezik? Az online térben való jelenlét időigényes. Facebook, Instagram, YouTube, Spotify, es egyéb internetes portálok figyelése, és sajátjaink tartalommal való feltöltése naponta szinte észrevétlenül több óránkat veheti el. Valóban szükség van erre? Azt gondolhatnánk, ha elég jó vagy, nem. Elég egy honlap, mint húsz évvel ezelőtt, ahol a közönség, az ügynökségek vagy a kulturális élet döntéshozói tájékozódhatnak. Miért van akkor mégis a legnagyobb sztároknak is Instagram- és…
Órák óta vágok egy videót egy kortárs műhöz. Ajánló. Próbálom megmutatni egy egybefüggő hat dalciklusból álló gigantikus kortárs remekmű nagyszerűségét. Nagyjából két percben. Ma ez már a második ilyen jellegű munkám. Egy cég bemutatkozó videót kért az együttesem egyik latin programjáról. Két verziót is csinálok. Az egyik másfél, a másik három perc. Vajon melyik a jobb? Bojta Zsuzsanna vagyok, énekművész. És ez itt a Kultúrpanda. Független kulturális blog mindenről, ami ma a kulturális életet érinti. Természetesen egy művész szemüvegén keresztül. Trailerek, avagy miért tanultam meg énekesként videót vágni? Kell-e egy kortárs műnek promóciós videó? Hogyan lehet három percben bemutatni egy…