Szerző: Gulyás Gábor

Székely Csaba: 10 – Radnóti Színház, Budapest Olyan a színpadkép, mintha egy oratórium lenne. Tíz színész ül egymás mellett, rajtuk római szám – egytől tízig. Először az első áll föl, hogy előadjon egy történetet (amihez a társai statisztálnak), aztán a második, a harmadik – és így tovább. Öt után szünet, aztán a második felvonásban hattól tízig ugyanígy folytatódik. Valamennyi történet felfogható példaként is, mégpedig a tízparancsolat adott számmal jelölt imperatívuszához kapcsolódva. A zsidó-keresztény kultúra erkölcsi fundamentuma jelenik meg ilyen módon, a nyugati morál egyetemes alapja egy térkép széli magyar város panelrengetegében, a Remény lakótelepen. Az első történetek magukban állnak, aztán…

Sütő András: Advent a Hargitán – Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg Sütő András balladai hangulatú, metaforikus sorsdrámája a nyolcvanas évekbeli első bemutatója óta majdhogynem klasszikussá lett. Megrendítő történelmi áthallásai, gazdag néprajzi vonatkozásai, s nem utolsó sorban bibliai parafrázisai miatt olyan egyetemes érvényű drámaként mutatható fel a történet, amely mindig aktuális. Volt olyan emlékezetes előadása, amely a darabbeli Nagy Romlásként megnevezett hegy motívuma mentén a szörnyű veszteség, a rombolás témáját helyezte középpontba, egy másik nagy hatású színrevitele a szüntelen várakozás gyötrelmeit állította fókuszba. Dér András zalaegerszegi rendezésének alapja a hit erejének felmutatása. A Balogh Tamás által megformált Bódi Vencel beleöregszik önmarcangoló bánatába,…

Alekszandr Szuhovo-Kobilin: Az ügy – Katona József Színház, Budapest Az, ahogyan A per című regényében Franz Kafka leírta a bíróság működését, egy egész korszak, egy egész földrajzi-kulturális térség létbizonytalanságát megjelenítette. Szuhovo-Kobilin műve szerint viszont a rendszer nagyon is kiszámítható, mert a hajtóműveként szolgáló korrupció mechanizmusát jól ismerjük. Ahhoz, hogy ez utóbbi felfogás esztétikai szempontból jelentős drámai művet eredményezzen, vagy olyan narratívára van szükség, amelynek mélysége túlmutat a hivatali romlottság banális jelenségén, vagy olyanra, amely a helyzetből következő groteszk és komikus motívumokat magas színvonalon, reflektáltan képes kiaknázni. Amikor ugyanis egy színmű pusztán felmutatja a korrupció jelenségét és kártékony hatását, önmagában nem…

Sylvia Plath: Az üvegbúra – Örkény Színház Stúdió, Budapest A népszerű írónő életrajzi regénye egy tipikus amerikai álom reményének, megélésének és kudarcának történetét meséli el. Egy olyan nő életét követhetjük nyomon, aki számára hirtelen hatalmasra tágul a világ, majd nemsokára kicsire zsugorodik és bezárul. A főhős, Esther megpróbál saját élete főszereplője lenni, de ez csupán kis időszakokra sikerül neki – jórészt nem alakítója, hanem elszenvedője és krónikása lesz a sorsának, melynek fókuszába idegösszeomlása kerül. A Mikó Csaba és Gábor Sára értő adaptációja alapján készült előadásban a főhős fiatal felnőttként igyekszik megragadni egy nagy lehetőséget, de kamaszos idealizmusa végül megakadályozza, hogy…

Bertolt Brecht–Paul Dessau: Jóembert keresünk – Miskolci Nemzeti Színház A közismert szlogen szerint jónak lenni jó. Ezzel látszólag könnyű azonosulni, bár sokak szerint rossznak lenni is jó, nem beszélve a Pokolba vezető útról, amelyről tudvalévő, hogy jószándékkal van kikövezve. Magyarán, nehéz ügy a jóság. Pedig ha elfogadjuk, hogy jó emberek léteznek – érvelt több mint két évszázaddal ezelőtt egy német filozófus, Immanuel Kant –, fel kell tennünk a kérdést: hogyan lehetségesek? Mi más lehetne a feltételekhez kötött jóság eredője, mint a feltétel nélküli jóság? Ez az, amit Kant több mint száz évvel később élt honfitársa, a drámaíró Brecht sehol nem…

David Seidler: A király beszéde – Kecskeméti Katona József Színház, Kelemen László Kamaraszínház Nosztalgikus hangulatban léptem be a kecskeméti Kelemen László Kamaraszínházba. A nyolcvanas évek vége óta nem jártam az épületben, amely akkor mozi volt, ifjúkorom néhány nagy filmélményének helyszíne. Bizonyára ezért éreztem úgy, mintha filmszínházban lennék, s Tom Hooper közismert, számos díjat elnyerő filmje, amelyből Seidler művét annak idején megismertem, tovább erősítette ezt az érzést. Béres Attila rendezése szintén reflektál a film műfajára, amennyiben viszonylag rövid snittek sorozataként görgeti előre a történetet. Ez dinamikussá teszi az előadást – a néző figyelme egy pillanatra sem lankad. Ám míg a 2010-es…

Peter Handke: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról – Pécsi Nemzeti Színház A modern német nyelvű próza egyik megújítója, az osztrák Peter Handke nem könnyű olvasmány. Magyar fordításban különösen nem egyszerű ráhangolódni a kimérten pontos, szikár mondataira, melyek mögött rendre tetten érhető valamiféle rettentő metafizikai mélység, amely csábítóan tátong, mihelyst bekerül az ember ebbe az abszurd módon éles nyelvi univerzumba. Handke nyelvének ironikusan szuicid jellegéből ez az előadás nem mutathat meg semmit, mert egyetlen szó sem hangzik el benne. De így is felmutat egy erős világértelmezést, mégpedig a járó-kelő emberek napi rutinjának értelméről. Noha a mű első magyarországi előadására…

Garai Judit: Jeanne d’Arc – Katona József Színház, Kamra, Budapest Mi a titka? Megítélése mindig is végletes volt – jellemző, hogy bár rehabilitációját követően nem sokkal kezdeményezték szentté avatását a katolikus egyházban, erre csak rengeteg vita, s mintegy félezer év után került sor –, de kezdettől fogva példaképnek számított. Mire szolgált követendő példaként? Volt, hogy a hit erejére, volt, hogy a hazafiságra, s volt, hogy a kérlelhetetlenségre. De leginkább talán a csodára, amely ínséges, csodák nélküli időkben is megtörténhet, s amelyre mindig is nagy szüksége volt az embereknek. Johanna történetét számos remekműben dolgozták fel Shakespeare-től Brechtig. Garai Judit nem egyszerűen…

Jászberényi Sándor–Szabó-Székely Ármin: A lélek legszebb éjszakája – Örkény Színház Stúdió, Budapest Mint ismeretes, a modern háborút négy fronton vívják: a szárazföldi, a vízi és a légi mellett mára legfontosabbá az információs front vált. Amikor majd’ húsz évvel ezelőtt egy amerikai televízió első ízben tudósított valós időben bombák becsapódásáról, egészen új korszak kezdődött a haditudósítás nagy hagyományú területén, amelynek a legfontosabb etikai elveit kis túlzással még akkor fektették le, amikor postagalambok vitték a híreket. Ma már nyilvánvaló, hogy mindenki, aki háborús konfliktusról tudósít, óhatatlanul alakítójává válik az eseményeknek. A haditudósító Jászberényi Sándor látszólag kivétel. Az írásaiból készült darabban ugyanis nem…

Madách Imre: Az ember tragédiája 1. – Vörösmarty Színház, Székesfehérvár Az idei évad legnagyobb vállalkozása, alighanem színháztörténeti jelentőségű produkció a székesfehérvári Tragédia-bemutató, amelyben a társulat valamennyi tagja részt vesz. Rendhagyó módon a színház négy rendezője közösen jegyzi az előadást: Szikora János az első három és az utolsó színt, Horváth Csaba az egyiptomi, az athéni és a római színt, Hargitai Iván a bizánci, a prágai, a párizsi, majd a második prágai színt, Bagó Bertalan pedig a londoni, a falanszter, az űr és az eszkimó színt rendezte. A négy különböző felfogású rendezés a szöveg kohéziója és a Bátonyi György tervezte közös díszlet…