Jonas Kaufmann az a valószerűtlen és ritkán születő operai jelenség, aki minden területen a legmagasabb mércét képviseli.
Szerző: Hózsa Zsófia
Vasárnap véget ért a Fesztivál Akadémia, és azt hiszem, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy évre elegendő szellemi táplálékot kaphattunk tőle. Persze senkit sem biztatnék, hogy jövő júliusig ne járjon koncertre, de az biztos, hogy még talán hónapokig intenzíven hat ránk az a rengeteg benyomás, ami itt ért minket. A fesztivál szokatlanul békés zárónapját a Civilek koncertje indította. A mesterkurzusokra ugyanis évek óta nemcsak művésznövendékek, hanem civil foglalkozású hobbimuzsikusok is jelentkezhetnek, és nemzetközi szaktekintélyektől tanulhatnak, ami világszinten is nagyon ritka lehetőség. Koncertjükre csordultig megtelt a Kupolaterem, és valódi üdvrivalgás kísérte a felkészítő mesterekkel együtt előadott produkciókat. Ácsné Szily Éva, Kokas Katalin,…
Villámgyorsan pörgött le a Fesztivál Akadémia július 26-i és 27-i napja, ami a változatos programok mellett azt hiszem, valamelyest a kitartó fesztiválozók fokozódó fáradtságának is köszönhető. S miközben egyre lassuló és telítődő szellemünket felkarolva suhannak a programok, újra és újra felmerül bennünk a kérdés: vajon honnan merítik a művészek az erőt a csaknem tíznapos, tökéletes helytálláshoz? Molnár Piroskával a csütörtöki Körmenet után ismét találkozhattunk pénteken, a Kupolateremben. Néhány pillanatra mégis felmerült bennem a kétely, valóban ugyanarról az emberről van-e szó? A BME könyvtárában oly magasztosnak és megközelíthetetlennek tűnő művésznő az olvasószobában egy végtelen jóságú nagymama képét viselte, aki maga köré…
Július 24-én a Fesztivál Akadémia meghódította a fővárost. Nem, ez nem költői túlzás. A Kulturális Körmenet a legmagasabb művészi értékek diadalmenete volt, felfedezésekkel, megható pillanatokkal, nevetéssel, összekovácsolódó közösséggel, igazi fesztiválhangulattal. Olyan csodálatos nap volt ez, hogy számomra lehetetlen róla nem személyesen nyilatkozni, és azt sem bírtam ki, hogy az egyes állomások után ne vessem azonnal Word dokumentumra első, kissé zilált, és valószínűleg igencsak elfogult gondolataimat. Ezeket olvashatják alább. Vigyázat, erősen szubjektív tartalom következik! 12:00 – Uránia Nemzeti Filmszínház Imádom Sosztakovics kamarazenéjét! A g-moll zongoraötös is hatalmas élmény volt néhány napja, most pedig a Két darab vonósoktettre… Pedig ezt Kelemen Barnabás…
Négy karizmatikus férfi határozta meg július 23-át a Fesztivál Akadémián, akik mind szavaik, mind zenéjük által értékes útravalót adtak a hallgatóknak, az esti koncerten pedig még a közönség is dalra fakadt. Eperjes Károly a délelőtti, kupolatermi olvasószobáján nem olvasott fel egy betűt sem. Helyette a színész verseket szavalt fejből, lenyűgözően, és saját gondolatait osztotta meg arról, hogy számára mit jelent az idei fesztivál mottóját adó „káosz és harmónia”. Az egy órás, időnként parodisztikus színpadi játékkal tűzdelt csodálatos előadását így lehet összefoglalni: a harmónia a szív és az ész harmóniáját jelenti, amikor gondolatainkat és érzéseinket egy mederbe tudjuk terelni, s azok…
A Fesztivál Akadémiában talán az a legjobb, hogy hihetetlenül közvetlen, családias és szeretetteljes. Hogy a művészek néha maguktól elegyednek szóba a közönség tagjaival. Hogy nemcsak a hivatalos programok zajlanak nyitott ajtóknál, hanem a próbákba is bele lehet így hallgatni. Hogy, ha az első sort bátortalanul üresen hagyja a hallgatóság, akkor a fellépők maguk veszik el a székeket és húzódnak közelebb. A harmadik napra mindenki számára ismerősek lettek az arcok, a helyek, s az állandó nyüzsgés közepette kialakult az az általános barátságos légkör, ami elsőszámú feltétele egy igazán jó fesztiválnak: megszületett a közösség. Július 22-ének pedig Sosztakovics volt a főszereplője az…
Fotóművészet, iparművészet, zenetudomány, színház, beszélgetés, és persze muzsika a javából. A július 20-i esti robbanásszerű kezdés után 21-én valóban beindult a Fesztivál Akadémia fogaskereke: reggel 10-től este 10-ig folyamatosan zajlottak a programok. A Kelemen-Kokas művészpáros fesztiválja igen komplex rendezvény, hegedűversennyel, mesterkurzusokkal, s idén a Sztalker Csoporttal közösen szervezett nyári táborral. Így ezekre a napokra a Zeneakadémia egy valódi nyüzsgő-zengő idilli világgá változik, ahol együtt mozognak a világ legkeresettebb művészei és civil foglalkozású hobbimuzsikusok, idős mesterek és versenyző kisgyermekek, kemény munkára és tanulásra vállalkozó diákok és kikapcsolódni érkező hallgatók – a világ minden tájáról. A gondosan összeállított programkínálatban pedig nemcsak, hogy…
Hogy hogyan is kell a zeneirodalom elefántcsonttornyait közérthetően előadni? Hogyan kell az elcsépelt darabokat újra lehengerlővé tenni? Hogyan kell az ingeráradatban felnőtt fiatalokat klasszikus zenével székbe tapasztani? Úgy egyáltalán, hogyan kell zenélni? Így, és csakis így! A várakozás zsongó izgalmával megtelt, meleg fényárban úszó terem egyszer csak elsötétül, csupán az orgona homlokzatáról lehajló szimbolikus hattyúalak dereng a homályban. Elhalkul a tömeg morajlása, és a színpadon sötét alakok jelennek meg. Aztán a feszült csendben egyszer csak felharsog maga „A Káosz”, a szívek hatalmasat dobbannak, és egy csapásra, menthetetlenül rabjává válnak annak a csodának, ami színpadon történik. Így indult a Zeneakadémia Nagytermében…
A lengyel–magyar származású Piotr Anderszewski, a budapesti koncertközönség közkedvelt művésze nem csupán brilliáns zongorista, hanem izgalmas muzsikusegyéniség is – a zenészeket különleges érzékenységgel és megszállottsággal filmező Bruno Monsaingeon már három filmet is készített róla. Május 17-én az Európai Kamarazenekarral ad koncertet a Zeneakadémián, ennek apropóján adott rövid interjút. – Hosszú pihenésen van túl, négy hónapig nem koncertezett. Mivel töltötte az idejét? – Varsóról készítettem filmet. Nagyon erősen kötődöm ehhez a városhoz, évek óta terveztem a forgatást. – Gyakran vezényel a billentyűk mellől. A próbák során dolgozik külön a zenekarral is, vagy a zongora mindig kéznél van? – A hangszer mindig…
