Szerző: Novotny Anna

A mai opus személyes kedvencem, és több okból került bele a mai válogatásba. Egyrészt, mert tavaly  közvetítette a Metropolitan Opera, másrészt szép példája, hogy nem érdemes temetni a műfajt, harmadrészt meg a nem-is-annyira-lelplezett pedagógiai szemlélet mentén hintem az igét, hogy tessenek nyitott füllel járni, és kortárs operát (is) hallgatni (vagy legalábbis próbálkozni vele). Ma Thomas Adès Luis Buñuel azonos című 1962-es filmjéből írt operája, Az öldöklő angyal lesz a témánk. A művészfilmek és a spanyolajkú kultúra barátai biztosan jól ismerik az 1900-ban született Luis Buñuelt – dióhéjban összefoglalva, ő az a fickó, aki sokat dolgozott együtt Salvador Dalíval, elkészítették a…

Tovább

Párizs, Szajna, autódudák és lágyan folydogáló vizes zenei motívumok. Micsoda idill lenne, ha nem egy Puccini operáról lenne szó, azok közül is az egyik legdrámaibbról (bár tény és való, nehéz őket versenyeztetni). Mai opusunk A köpeny. Az olasz mester három egyfelvonásosának, A triptichonnak (Il trittico) első darabja egy enyhén szólva nem ideális házasság tragikus története. Az 1918-ban, a New York-i Metropolitan Operában bemutatott darab középpontjában a fiatalasszony Giorgetta és idősebb férje Michele kiüresedett kapcsolata áll, ebbe robban bele Luigi, egyik fiatal munkásuk, aki fellobantja főnökasszonyában a rég kihúnyt lángot. A teljes opera a kiváló Eva-Maria Westbroekkkel a főszerepben: https://www.youtube.com/watch?v=_eZNkAcnDOA Ahogy…

Tovább

Sose felejtem el, amikor Kovács Sándor zenetörténész a rádióban a következőképpen tette fel az aznapi rejtvénykérdést: „Hány háziszárnyas?” A szemfülesek persze még a rejtvényzene felcsendülése előtt kitalálhatták, hogy a válasz: hat tyúk… Mai zenénk a hat tyúk tava.  Ugyan Csajkovszkij műve nem opera, de nem úszunk túl messze az eddig tárgyalt témáktól, ha a táncos műfajokról is megemlékezünk. A klasszikus balettrepertoár legismertebb darabja az 1877-ben bemutatott A hattyúk tava, mely egyben a szerző első balettje is volt, napjainkig az egyik, ha nem a legtöbbet játszott balett. A táncmű, akárcsak egy-egy opera, szöveges alapra készült, a szüzsét a világszerte jól ismert…

Tovább

Klasszikus vizes zenedráma érkezik a mai epizódban, és ismét jár hozzá egy kitekintés is. A Trisztán és Izolda történetet számtalan verzióban feldolgozták, ma Richard Wagner és Frank Martin operáiról lesz szó. A középkori lovagi legenda alaptörténete változatlan maradt, a hangsúlyok azonban minden feldolgozásba máshova helyeződtek át. A cornwalli hős, Trisztán és az ír hercegnő, Izolda tiltott szerelme számtalan alkotót megihletett, hiszen a szerelmi háromszög (lévén, Trisztán tiszte, hogy „leszállítsa” Izoldát az öreg Marke királynak, de a hajóút során szerelmi bájitalt kortyolgatva egymásba szeretnek.), a festői környezet, a titkokkal teli közeg megannyi remek alapot szolgáltat a művészi feldolgozásra. Richard Wagner negyed…

Tovább

Előre szólok, hogy ma az egyik legkomorabb operáról lesz szó, amit valaha partitúrára vetettek. Az 1925-ben bemutatott mű alapját Georg Büchner, az 1837-ben tragikusan fiatalon, 23 évesen elhunyt drámaíró darabja képezte: mai opusunk a Wozzeck. A darab elő-, és utóélete is rendkívül izgalmas: a valós eseményeken alapuló dráma főhőse egy idegileg labilis férfi, aki féltékenységtől hajtva megöli a szeretőjét. A valódi Woyzechet 1824-ben bűnösnek nyilvánították és kivégezték, a drámában belőle lett Woyzeck, az operában pedig Wozzeck (a gótbetűs y és z annyira hasonlítanak, hogy Berg a kéziratot olvasva összetéveszthette a kettőt). Az Arnold Schönberg tanítvány Bergre nagy hatást gyakorolt a…

Tovább

Újabb hét indult el, mi pedig visszaevezünk az operák vizére. A mai bejegyzés poetikus címe nem tőlem származik, hanem valóban így hívják a darabot, amiről szó lesz, Gioacchino Rossini operája a mai mű. Walter Scott történelmi témájú regényei több operaszerzőt megihlettek, közülük is a leghíresebb Donizetti és Rossini, előző a Lammermoori Lucia alapanyagát, utóbbi pedig A tó asszonyát köszönheti az 1771-1832-ig élt skót írónak. Rossini 1819-ben bemutatott kétfelvonásos operájának cselekménye olyan szövevényes, hogy meg sem próbálom kibogozni, a lényeges eseménysorozat Helen körül bonyolódik, aki, lévén szeret a Katrine-tóban csónakázni, csak a tó asszonyaként ismeretes a környéken. (Érdemes megguglizni a Loch…

Tovább

Újabb hét végére érkeztünk, és ezzel egy igazán andalító muzsikához. Nem véletlen, hogy az úgynevezett impresszionista zeneszerzők uralták ezt a hetet, hiszen festőtársaikhoz hasonlóan ők is a természet állandó változását próbálták egy pillanatban megragadni. A mai posztban egy bárkában ringatózva andalgunk a csendes óceánon (sic!). Maurice Ravelről köztudott, hogy szimfonikus darabjainak jó része eredetileg zongoradarabnak született, később hangszerelte át nagyzenekarra. Nem volt ez másképp a Miroirs (Tükröződések) sorozat esetében sem, melynek egyik legismertebb darabja az Une barque sur l’océan (Bárka az óceánon). Az 1904 és 1905 között született öttételes sorozat két darabját, köztük a bárkát maga Ravel hangszerelte át nagyzenekarra.…

Tovább

A poszt elején eloszlatom a kétségeket, nem Jézus jár majd a vizeken, sőt, a cím sugallatával ellentétben nem is egyházzenei vizekre evezünk. John „négypercharminchárommásodperc” Cage vízenjárós darabja lesz a mai slukk. Egy kedves ismerősöm javasolta a mai zenét, amit csak nagy jóindulattal neveznék annak (mármint a zenét zenének, nem a kedves ismerőst kedvesnek). A Water walk, azaz vízi séta azért kapta ezt a címet – idézve a Cage által az alábbi performansz-videóban is elmondottakból: „mert víz szerepel benne, ő maga pedig sétál miközben előadja.”  Cage maga adja elő a művet: https://www.youtube.com/watch?v=gXOIkT1-QWY A bevezető szöveg után nagyjából 0:50-nél kezdődik maga a…

Tovább

Egy hideg, nyálkás novemberi napon mi sem lehetne kellemesebb, mint (legalábbis gondolatban vagy gondola-tban…) elutazni a napsütötte Itáliába. A zene szárnyain pontosan ezt tesszük ma Ottorino Respighi segítségével. 1916–1928-ig komponálta Respighi “Római triptichon”-ját, melynek címe az egyházi oltár hármas egységére céloz, témája pedig az örök város, Róma. Róma fenyői (1924) és a Római ünnepek (1928) előtt az 1916-os Róma kútjai mutatja be szimfonikus költemény formájában, milyen csodák is rejtőznek a városban – ma nem meglepő módon ez utóbbiról lesz szó. A Róma kútjai vagy pontosabban szökőkútjai (olaszul fontane di Roma) Ravel tengerének olasz rokona, hasonló módon közelít a város szépségeihez, mint…

Tovább

„Jaj! Mért, hogy mindig jól jár és célhoz ér, ki csal?” – ezekkel a szavakkal fejeződik be a német dalirodalom talán leghíresebb darabja, az ének- és szolfézsórák elmaradhatatlan szereplője, Franz Schubert szomorkás története a pisztrángról. A három versszakos Lied, azaz dal igazi vérre menő drámát fest a hallgatók lelki szemei elé. Nézzük csak, mi is történik:  „A csermely halkan zúgott, hol útja völgyre nyílt. Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant, mint a nyíl. Oly tisztán, szépen látszott, én csendben ültem ott, a vízben vígan játszott és messze csillogott, a vízben vígan játszott és messze csillogott.” Túl szép, hogy igaz legyen,…

Tovább