Szerző: Szegő András

Szinte folyton mozog a pódiumon. Lábait szétteríti, majd szűk terpeszállásba hozza össze, térdeit rogyasztgatja, testével köröz, megdönti magát és felegyenesedik, fejét hátraveti, majd körkörösen mozgatja, hangszerét széles mozdulatokkal ráncigálja, intenzív arcjátékkal kíséri érzelmi felfokozottságát. Joshua Bell minden gesztusa eltúlzott, teátrális, már-már ott lebeg az elviselhetőség, a pozőrködés határán – csakhogy a játékának van valami egészen egyedi varázsa, valami, ami a régi, nagy előadók hegedülését idézi. Hegedűhangjának olyan érzéki szépsége, pazar pompája, dús gazdagsága van, hogy ahhoz csakis ez a dáriusi bőségű, tékozló gazdagságot sugárzó játék illik. A régi, nagy és aligha felülmúlható hollywoodi filmhősök „olyan szép, hogy már nem is…

Itt, ezen a Fesztiválon nem volt bemelegítés, ráhangolódás, felvezetés, ez egy pillanat alatt megragadott, letaglózott, bombaként hatott, és innentől kezdve eldöntötte az elkövetkező hét nap sorsát, nívóját, jelentőségét, atmoszféráját. Megátalkodott focirajongóként nekem a legendás, soha felül nem múlt angol-magyar, az évszázad mérkőzése, a híres 6:3 jutott eszembe, amikor drága Hidegkúti Nándor az első támadás végén huszonöt méterről hatalmas bombagólt eresztett meg az angol kapu jobb felső sarkába, és ez eldöntötte a meccs sorsát, nívóját, jelentőségét, atmoszféráját, meg a mérkőzés végeredményét. A feledhetetlen Nándi bácsi szerepét ezúttal egy másik legenda, a zenei élet egyik ikonja, Gidon Kremer töltötte be híres zenekarával,…

Persze, persze, még mindig felajzza a kedélyeket a pár napja befejeződött, szinte az egész kontinenst lázban tartó labdarúgó-Európa-bajnokság felfűtött eseménysorozata, megannyi fantasztikus eseménye: hogyan búcsúzott a tizenhat között a győzelemre is esélyesnek tartott francia, portugál, német válogatott? Csalás volt-e az angolokat döntőbe juttató befújt tizenegyes a dánok ellen? Mi lehet az olaszok nem várt szenzációs játékának a titka? Miért játszott ilyen halványan a világ jelenleg legjobb játékosának tartott Mbappé? És persze, persze már most felajzza a kedélyeket a néhány nap múlva Tokióban elkezdődő gigászi sportesemény, az olimpia. Latolgatjuk, hogy Hosszú Katinka visszakapaszkodik-e a csúcsra, hogy Kapás Boglárka beváltja-e az indulásához…

Szegő András szubjektív blogbejegyzéseinek ötödik részében a Fesztivál Akadémia Budapest fináléjának hangulatát ismerhetjük meg. Fellélegzés 16. Hogyan kerül a csizma az asztalra? Miként kerül ennyi nagyszerű színész egy kamarazenei fesztivál műsorába? Ha a Hamletet játszanák, akkor nem érhetné szó a ház elejét. Ha titokban elkezdett volna például Molnár Piroska hárfán, Hegedűs D. Géza kürtön, Pogány Judit mandolinon, vagy Mácsai Pál ütőhangszereken játszani, és eljutottak volna arra a szintre, mint saját műfajukban, akkor naná, hogy itt a helyük. De erről sincs szó. Hát akkor? Az történt, hogy a szervezők felismerték, ezek a színészek a társaikkal sokkal magától értetődőbben, természetesebben vannak itt…

Szegő András szubjektív blogbejegyzéseinek negyedik részében azokból a koncertekből válogatott, amelyek előkészítették a Fesztivál Akadémia Budapest fináléját. Fellélegzés 13. Mielőtt hozzákezdenénk a Piszkos Fred olvasásához, aligha igényeljük, hogy egy pasas elemezze a regény szerkezetét, a Hippolyt, a lakáj mindenféle kommentár nélkül is tökéletesen érthetőnek tűnik, az Esernyős kurvák esetében – maga Varga Imre mesélte, hogy ez a hivatalos címe az Óbuda főterén látható alkotásának – azonnal világos, hogy mi fogta meg a mestert Párizsban, de a Magányos cédrus vagy Az öreg hölgy látogatása sem szorul magyarázatra. Vajon miért van az, hogy mostanában mind divatosabbá válik koncertek előtt, hogy valaki a…

Szegő András szubjektív blogbejegyzéseinek harmadik részében azokról az élményekről ír, amiket a Fesztivál Akadémia Budapest augusztus 22-i zeneakadémiai, 24-i, a BMC-ben megrendezett koncertjein, valamint 27-én tapasztalt. Fellélegzés 10. A városi legendakör megannyi csodás históriát tart nyilván Budapest történetében. Természeti jelenségeket, mennyei jelenéseket, éghajlati megmagyarázhatatlanságokat, szentek jövését-menését, falak leomlását, de ezeket mind alapos fenntartásokkal fogadtam mindeddig, amíg személyes tanúja nem lehettem két varázslatnak, mégpedig mindkettőnek ezen a fesztiválon. Az egyiket úgy hívják, hogy Vásáry Tamás. A világon semmi szentség nincs ebben a nyolcvanhét éves ifjoncban. Rosszcsont gyerek, kiszámíthatatlan kobold, minden hagyománynak nyelvöltögetve szamárfület mutató tündér, aki törésmentesen őrizte meg a sors…

Szegő András szubjektív blogbejegyzéseinek második részében azokról az élményekről ír, amiket a Fesztivál Akadémia Budapest augusztus 21-i és 22-i koncertjein tapasztalt a Zeneakadémián. Fellélegzés 7. Megint egy dalciklus? Nem lesz sok egy kicsit? Meggyőződésem, hogy az idő mindinkább meghaladta a műfajt. Egyre inkább sztárénekesek martaléka lett, magamutogatással, manírokkal, a zene ürügyén előlopakodó nárcizmussal, könnyes szemmel, vigyori mosollyal, megrendült, teátrális pózokkal. A sztárelőadó sokkal intenzívebb hatással van önmagára, mint a közönségére. Túlzott várakozásaim tehát nem voltak Erdős Attila (bariton) és Nagy Péter (zongora) Schumann-ciklusa („A költő szerelme”) előtt, inkább a túlélés volt a célom, míg meg nem szólalt egy önmagában is…

Az idei Fesztivál Akadémia Budapest már megkezdődött, eseményeit, legszebb pillanatait Szegő András szubjektív Fesztiválnaplója által ismerhetjük meg. A „Fellélegzés” címet viselő fesztivál augusztus 20. és 30. között öt budapesti helyszínen zajlik több mint hatvan kiváló magyar művész közreműködésével. Fellélegzés 1. Ugyan honnan a csudából tudhatta ez a Leclair nevű fickó, hogy két évszázaddal később itt, Budapesten holmi Fesztivál Akadémia lesz? Azt meg végleg nem értem, hogy anno ki kotyoghatta el neki, hogy erre kéne egy parádés nyitódarabot komponálnia, ami fülkápráztató dallamaival, ritmusaival, harmóniáival méltó módon indítja el ezt a zeneünnepet, örömteliségével, lendületével, felszabadultságával megadja ennek a következő tizenegy napnak az…