Szerző: Thurzó Zoltán

Jelen történelmi kis áttekintő szakaszunkban Nagyvárad zenei életét vesszük kicsit górcső alá, amennyiben 1919-től kísérjük figyelemmel a helyi opera-előadásokat, szimfonikus hangversenyeket és kamarazenei rendezvényeket. Folytatván a múltkori felsorolást (a teljesség igénye nélkül) elérkeztünk egy újabb érdekes színfoltjához Nagyváradnak. Nagyváradi Filharmónia 1919-ben a filharmonikus zenekar a háborús aléltságból kezd magához térni, és néhány hangversenyt ad Kertész József vezényletével, aki a színházi zenekar koncertmestere volt. 1920-tól ismét Vomácska József dirigál, aki többek közt a nemzetközi hírű Antonín Dvorák növendéke volt, és a múlt század végétől vezette a filharmóniát. Ugyanezen év decemberében Beethoven-est volt a szerző születésének 150. évfordulójára. Annyira nagy volt a…

Nagyvárad zenei életét – amennyiben 1919-től kísérjük figyelemmel – az operaelőadások, szimfonikus hangversenyek és kamarazenei rendezvények uralják. E három műfaj mellett az egyházi zene jelentős helyet foglal el a város művelődési életében. Kórusok Mindenekelőtt a Székesegyház Ének- és Zenekarának rangos hangversenyeire gondolunk, ahol Michael Haydn (1760–62) és Karl Ditters von Dittersdorf (1764–69) vezetője volt az együttesnek. Más egyházakban is vannak kiemelkedő eredmények. Csak néhányat említünk meg: az ortodox egyház kórusát, a Réti Református templom énekkarát és a Baptista imaház kórusát és zenekarát. Néhány kórus az említett időszakból, melyek már nem működnek: Iparos Dalkör, Gutemberg Dalkör, Magyar Dalkör, Cecilia Leánykórus, Hittudományi…

Ismételten nagytatám, Thurzó Sándor muzikológus, zenei helytörténész korábban lejegyzett gondolataiból tallózok (Bihari Napló, 1976. szeptember) és illesztek be ebbe a sorozatba, hogy ez alkalommal még jobban megismerjük a nagyváradi operajátszás kezdeteit – a teljesség igénye nélkül. (Az előző rész ide kattintva olvasható.) 1853-ban szólalt meg első alkalommal színpadunkon Verdi remeke, a Rigoletto. Egyedül Verdinek adatott meg, hogy közönségünk több mint 10 operáját láthatta, hallhatta. Az első Verdi-bemutatóval – ha nem is túl gyorsan – fokozatosan átalakult a repertoár Verdi-centrikussá. Napjainkig a következő operái szólaltak meg a legnagyobb előadásszámmal a bemutatók sorrendjében: Rigoletto, A két Foscari, Ernani, A trubadúr, Traviata, Álarcosbál,…

Ismételten nagytatám, Thurzó Sándor muzikológus, zenei helytörténész korábban lejegyzett gondolataiból tallózok (Bihari Napló, 1976. szeptember) és illesztek be ebbe a sorozatba, hogy ez alkalommal még jobban megismerjük a nagyváradi operajátszás kezdeteit – a teljesség igénye nélkül. Mielőtt a Nagyváradon bemutatott Dittersdorf-opera keletkezését és színpadravitelét bemutatnám (ezelőtt pár cikkel már írtam röviden erről), említsük meg hogy Enyedi Sándor: Az erdélyi magyar színjátszás kezdetei (Kriterion, Bukarest, 1972) c. könyvében városunkról a következőket írja: „Nagyobb előadásaikon nem maradt el a zene és a tánc sem. Nagyváradon például 1766-ban négyfelvonásos operát is előadtak”. Carl Ditters von Dittersdorf 1764. április 1-én érkezett városunkba. Pár nappal…

A múltkori cikkben ott hagytuk abba, hogy Romulus Botto szerteágazó tevékenysége mellett – amit nem csak Nagyváradon kamatoztatott – hivatalos rendeleti szinten a Művészeti Minisztérium Zene Osztályától is több fontos megbízást kapott. Ezeket követően (és megvalósítva azokat) viszont 1947-ben meghívást kap Bukarestbe, ahol felajánlják neki, hogy vegye át az M.F.A. vezetését, ugyanakkor az aradi hatóságok biztosítják minden támogatásukról, csak hogy Aradon maradjon. A nagyváradi hatóságok kitartóan javasolják neki, hogy költözzön Nagyváradra, és vegye át a városi konzervatórium vezetését. A fentebb bemutatott három ajánlat közül a legkevésbé előnyöset választja, azaz Nagyváradot. Mindezt azért, hogy folytatni tudja az 1924 tavaszán megkezdett munkáját,…

Francisc Hubic egyik magyar zenész kortársa is fontos szerepet töltött be Nagyvárad zenei életének korabeli pozitív alakulásában. Az előző cikkben olvashattunk néhány gondolatot Romulus Botto tollából, amikor barátját és egykori tanárát a Népakarat című helyi újság 1947. november 16-i számában búcsúztatta. Romulus Botto (Ștefan Iosif) (1904 – 1995) 1904. szeptember 2-án, Feketetót községben (román nyelven Tăut, település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében), egy szegény parasztcsaládban született. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában, a középiskolát pedig Nagyváradon végezte. Kezdetben katonazenét tanult, majd a nagyváradi konzervatóriumban Hubic Ferenc (Francisc Hubic), Cornel Jăvulescu és Szalai Imre tanítványa volt. Ezt követően a bukaresti konzervatóriumban Nona Otescu,…

Ismételten nagytatám, Thurzó Sándor muzikológus, zenei helytörténész korábban lejegyzett gondolataiból tallózok és illesztek be ebbe a sorozatba, hogy ez alkalommal még jobban megismerjük Francisc Hubic Nagyváradon eltöltött éveinek zenei tekintetben vett fontosságát. Francisc Hubic élettörténetének első része az alábbi bejegyzésben olvasható: Az 1931. június 14-én rendezett vizsgahangverseny egy lépéssel előrébb vitte Francisc Hubic azon törekvését, hogy a helyi operaelőadások ügyét előmozdítsa. Különösen időszerű volt ez, hiszen 1924-ben a helyi operatársulat megszüntette működését. Az operarajongók igényét a különböző, többé-kevésbé sikeres vendégjátékokkal elégítették ki. Ez adta az ötletet a helyi kezdeményezés fontosságának, s éppen Hubic zeneiskolájának rendezésében. A Nagyvárad 1931. június 16-i…

Ismételten nagytatám, Thurzó Sándor muzikológus, zenei helytörténész korábban lejegyzett gondolataiból tallózok és illesztek be ebbe a sorozatba (Fáklya, 1972. november, amely a Hubic életrajzi kötetben is megjelent), hogy ez alkalommal még jobban megismerjük Francisc Hubic Nagyváradon eltöltött éveinek zenei tekintetben vett fontosságát. Francisc Hubic (1883–1947) Érábrányban (Abram) született, Bihar megyében. 1904-ben érettségizik, és még ugyanebben az évben belép a román görög-katolikus papi rendbe Nagyváradon. Zenére itt Bartók egyik barátja, Ioan Bușiția tanítja. 1908-ban a budapesti egyetem hittudományi karát is elvégzi. Hazatérve Romániába 1909. szeptember 1-jén elkezdi tanítói tevékenységét a Bihar megyei belényesi gimnáziumban, ahol egészen 1924. szeptember 1-ig marad. Ekkor…

„Egy lángot adok, ápold, add tovább (…) és gondozd híven.” Reményik Sándor szavai jutnak eszembe összegzőként nagytatám zenetörténeti tevékenységéről, valamint az ebből fakadó, epizódokra bontott ismeretterjesztő sorozatom mögött lüktető mozgatórugókról. Ezeket a zenei miniportrékat igazából vele kellett volna kezdenem. Nem könnyű feladat számomra ezt a soron következő epizódot megírni, hiszen majd’ kilenc évtizedes pályafutását és életművét nem lehet pár sorban pontosan összegezni, sorjázni. Röviden viszont meg kell próbálkoznom azzal, hogy megemlítsek pár fontosabb tudnivalót. Egy életen át tartó alázatos, zenei munkássága nem csupán egyedi, hanem megkerülhetetlen is Nagyvárad történetében. Thurzó Sándor (1920–2009) Thurzó József és Thurzóné Gonda Teréz második gyermekeként…

Nagyvárad komolyzenei életében szerencsére mindig akad egy család, vagy épp egy olyan elszánt muzsikus, aki zenei tekintetben koncentrált mód ténykedik Nagyváradon szervezőként, mecénásként, előadóként, vagy akár eseményeknek önálló finanszírozójaként is. Ilyen személy volt Beleznay Antal is. Így emlékezik a kortársról, barátjáról, a nagyváradi születésű Dutka Ákos költő, újságíró, amikor a „dalköltő” a Holnap városában egy-egy nagyváradi kávéház teraszán megjelent „Egy lobogó sörényű, alacsony, nagyhomlokú emberke jön a feleségével, az operaénekesnők komor fekete eleganciájával. Az öreg Hamza rázendít: Fekete virágú karcsú liliomszál… A közönség feláll. Észrevették a közelgő párt, Beleznay Antalt, a nóta szerzőjét.”  De mi is, annyi idő után, meghatottsággal…