• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Ў - A szabadság blogja Könyv

Szolzsenyicin belarusz elődje – Francisak Aljahnovics

Szerző: Bárász Péter2021. július 20.
Facebook Twitter E-mail
Francisak Aljahnovics - forrás: YouTube
Francisak Aljahnovics - forrás: YouTube

Irodalomtörténeti sorozatom első részében Francisak Aljahnovics kerül előtérbe. Mint már mondtam, hosszúra tervezem, igyekszem módot ejteni arra, hogy akit csak megemlítek egy-egy írásomban, később majd egy teljes cikket, vagy „egy felet” szenteljek neki.

Francisak Aljahnovics (Францішак Аляхновіч, 1883-1944) a 20. század első harmada belarusz dramaturgiájának legkiemelkedőbb alakja, néhány darabja a „szuverén” Belarusz Köztársaságban újra színpadon van, bár nem túl gyakran.

Dramaturg, színész, rendező, színigazgató, publicista volt Minszkben és szülővárosában Vilnó/ Vilnyában (ma Litvánia fővárosa), főleg belaruszul és lengyelül írt, időnként saját magát (is) fordította egyik nyelvről a másikra. 17 színdarab (köztük három gyerekeknek) fűződik a nevéhez, a maga idejében egyik sikeresebb volt a másiknál. Egyetlen félsikere a színdarabok írásában az volt, amikor 1918-ban (egyik) saját színházában Janka Kupala – máig hatalmas sikerrel játszott – Paulinka című darabjához írt egy harmadik felvonást Paulinka eljegyzése címmel. Több színházban is bemutatták, bár megtapsolták rendesen, de Kupala darabján inkább csak rontott. Ennek ellenére (vagy talán éppen felismerve a két szerző szövegei közti ellentétet?) 1921-ben kiadta külön kötetként: önálló egyfelvonásosként a Paulinka eljegyzése is figyelemre méltó.

Négy állandó színházat alapított és vezetett a két városban hosszabb/rövidebb ideig, plusz egyet Vicebszkben és még egy rendkívül sikeres vándorszínházat – ezt leginkább az ő társulataként szokták emlegetni. Azon a néhány éven kívül, amikor a szovjet kultúrpolitika bőkezűen támogatta a belarusz színházi életet (elsősorban a 2020 szeptemberében „halálra ítélt” Kupala Színház elődjét, az általa és Flarian Zsdanovics által vezetett Első Belarusz Állami Színházat), mélyszegénységben élt.

1918-ban nyolc nap alatt, egy fillér nélkül gyalogolt el Vilnóból Minszkbe, természetesen csupa seb volt a lába, mire célhoz ért. Saját darabját, a Butrim Nyamirát mutatta be, a címszerepet ő maga játszotta. Zmitrok Bjadulja erről így ír:

„Mondhatni, a közönség most látott először valódi művészetet Minszkben, tartva a színvonalat először is magában a darabban, de a játékban és a dekorációkban is. Aljahnovics úrnak csak gratulálni tudunk a művészetéhez.”

Nem csak az I. világháború, de a szovjet-lengyel háború sem kedvezett a színházi életnek. A visszavonuló lengyel csapatokkal együtt ő is visszatér Vilnóba, a lengyel hatóságok azonban sem itt, sem ott nem engedik, hogy pl. Kupala darabjait színre vigye. Színházi tevékenysége mellett aktív újságíró és szerkesztő, immár kizárólag belaruszul, igaz, gyakran ennek latin betűs írásmódját használja – így olvasás nélkül nem ötlik azonnal szembe, hogy nem lengyel nyelvű a szöveg.

A Rigai béke hosszú évekre Vilnóhoz köti (ami akkor lengyel fennhatóság alatt volt). Sikertelenül próbál a belarusz emigrációval kapcsolatot teremteni, míg végül ’26-ban meghívják a Belarusz Tudományos Akadémia helyesírás-modernizálási konferenciájára. November közepén eufóriás hangulatban érkezik Minszkbe, leírhatatlan örömmel tapasztalja a kulturális élet fellendülését. Kinevezik Vicebszkben a Második Belarusz Állami Színház irodalmi vezetőjévé – ezzel fizetés nem jár, csak a darabokért számítható honorárium.

1926. december 23-án megkapja a Belarusz Szovjet Szocialista Köztársaság állampolgárságát és már 1927. január elsején Lengyelország javára végzett kémtevékenység vádjával le is tartóztatják. Kupala, Kolasz, Harecki (tőlük jelent meg magyarul egy s más), Bjadulja és mások kelnek védelmére – hiába. Ítélete: tíz év kényszermunka a Szoloveckij-szigeteken.

Ide kapcsolódik:
Az ismeretlen Belarusz – Elindult az Ў blog a Papagenón

1933 őszén a Szovjetunió fogolycserét hajt végre – Aljahnovics helyét Branyiszlau Taraskevics foglalja el (erről majd a következő alkalommal), akit lengyel börtönből visznek egyenesen a határra. A GPU karmai közt című láger-regénye lengyelül ’35-ben jelent meg, oroszul (Párizsban) még ugyanabban az évben. 1937-ig még újabb lengyel kiadásokat, sőt új fordítást ér meg, megjelenik olaszul, portugálul, ukránul, majd végül – belaruszul. Ilyen címeket kapott: Hét év a GPU-ban, Az igazság a bolsevik Oroszországról, Mi igaz a Szovjetekről?, Hét év Szolovkin stb.

Ezek után a szovjetektől már sehol sem lehetett nyugta, de közben szervezi tovább Vilnóban a színházi életet. Sikertelenül próbál emigrálni, kénytelen illegalitásba vonulni.

„Inkább botlom egy sík mezőn kiéhezett farkascsordába, minthogy váratlanul ezeket a szovjet katonai sapkákat, ötágú csillagokat, erős állkapocsú mongol arctípusokat lássam, melyekről úgy hittem, soha többé nem találkozom velük…”

1944. március 3-án este csöngettek vilnói lakásuk ajtaján. Felesége két lövést hallott, mire odarohant, Aljahnovics meghalt, más már nem volt ott. Lehet, hogy a szovjetek (ún. „partizánok”?) végeztek vele, de elképzelhető, hogy a németek, vagy pl. a lengyel „Honi Hadsereg” (Armia Krajowa) – sose. fogjuk megtudni. Hat nap múlva lett volna 61 éves.

A GPU karmai közt Szolzsenyicin GULAG-regényét 23 évvel előzte meg, az első megjelenésük között csaknem negyven év telt el. 2013-ban a belarusz PEN újabb díjat alapított, az Aljahnovics-díjat a megelőző év legjobb börtön-irodalmáért osztják ki minden évben. Sok remekmű közül kell választani.

irodalom lengyel belarusz
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésTöbbszörös jubileumot ünnepel a Kaláka Versudvar a Művészetek Völgyében
Következő bejegyzés Színek, ízek, képek – 10 éves a Borszerda programsorozat

Ajánlott Bejegyzések

Intermezzo

Tudtad, hogy Mexikóban létezik egy Márai Sándor Könyvesbolt?

2023. január 31.2 perc olvasás
Ў - A szabadság blogja

Miféle győzelem!!? – Dmitrij Nagijev tárcája

2023. január 31.5 perc olvasás
Gurubi Ágnes - fotó: Bazánth Ivola
Így írunk mi

Így írunk mi – Új blog indul a Papagenón

2023. január 31.4 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.