• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Ў - A szabadság blogja Könyv Címlap

Daktilus eső – Egy gumibot csinálta műfordító története

Szerző: Bárász Péter2021. november 12.
Facebook Twitter E-mail
Belarusz táj

Nem értek a versíráshoz, még csak legelő kicsiny birkáktól sem tanultam. Nem úgy nem vagyok költő, ahogy Janka Kupala mondja: „Я не паэта, о крый мяне Божа!…” („Nem vagyok költő, Isten ments, dehogy…” – Kardos László fordítása), hanem a szó legegyenesebb értelmében.

Ennek ellenére időnként előfordul, hogy valami okból verset fordítok, még csak azt sem mondhatom, hogy mindig olyankor teszem ezt, ha nagyon muszáj. Hol ez, hol az, de valami rávisz. Bizonyítvány-magyarázatnak mindig elmondhatom, hogy ha én nem fordítom le ezt a verset, akkor senki, legalábbis eredetiből nem. Mert viszonylag jól magyarul és belaruszul egyszerre csak én tudok, mármint azok közül, akik műfordítással szívesen foglalkoznak. Na, jó ez enyhe túlzás, de csak nagyon-nagyon enyhe.

Gyakorlatilag egyedül vagyok, mégpedig mindkét irányban. Mielőtt megkezdtem volna – tíz éve már – műfordítói tevékenységemet, magyar nyelven belarusz irodalmi alkotás kizárólag közvetítő (főleg orosz) nyelvből készült fordításban jelent meg. Mára „megszületett” hét-nyolc fiatal, aki képes közvetlenül belaruszból magyarra fordítani, nagyzási hóbortomban tanítványaimnak mondom őket.

Ellenkező irányban ez nem áll, de Mikola Aljahnovics, „tanítványaimon” kívül az egyetlen, aki közvetlenül fordított magyarból belaruszra, sajnos több agyvérzésen van túl, nem valószínű, hogy tudna még műfordítással foglalkozni. Más pedig egyelőre nincs, bár jómagam itt is próbálkoztam fiatal fordítók kinevelésével – egyelőre kevesebb sikerrel.

Ide kapcsolódik:
A belarusz Jeanne d’Arc – Larisza Genyijus élete

Viszont mindkét irányban igaz, hogy halmozottan hátrányos helyzetű műfordító vagyok. Egyik országomban sem tapasztalható számottevő (fizetőképes?) kereslet a másik ország (irodalmi) kultúrája iránt, ráadásul az egyik, ha tehetné, egyszerűen betiltaná irodalmának – főleg persze a belarusz nyelvűről van szó, az orosz nyelvű még „csak-csak elmegy” – bármiféle népszerűsítését. Ez a két tényező objektív. De van egy nagyon fontos szubjektív oka ennek a 3H-nak: soha, semmilyen bölcsész jellegű képzésben nem volt részem. Sőt, nyelveket is az iskolában tanultam csak, illetve 66 éves koromban beiratkoztam Minszkben egy kb. húsz napos intenzív belarusz kurzusra. Szóval sem fordítástudomány, sem irodalomtudomány, sem verstan, sem irodalomtörténet – matematikusoknak ilyesmit nem tanítanak. Így lettem gumibot-csinálta műfordító. A sztorit már többször megírtam, most inkább versfordításaimról szeretnék szólni.

Előző publikációm Makszim Tankról szólt, megcsináltam bele egy rövid kis remek fordítását, nem volt nehéz, mert Tank nem tartotta benne magát a kötött formákhoz. A merszet hozzá onnan vettem, hogy pár nappal előtte szólt egy jó barátom: csinálnék Nyil Hilevics Petőfiről szóló verséből egy nyersfordítást, ha már a Hilevics cikkemben megemlítettem, hogy van ilyen. Amikor megvoltam vele, ezt mondta: „én úgy érzem, hogy nem kellene ezt költőnek adni. Akaratlanul is a megfelelő szótag számmal fordítottad. Nem rímel? Sag schon. A kényszerű rímelés csak ártana neki. Szerintem, ha egy picit igazítunk rajta, nyers fordításként is nagy érdeklődésre tart számot.” Tessék, itt van, verseletlenül:

Ballada a győző röhögéséről Segesvárnál a csatatéren, 1849. július 31-én

Csapatával, beérett földek közt,
Hol por remeg a napfényben,
Zilált mundérban, hajadonfőtt
Rohan egy magyar őrnagy.

A halál elől menekül.
A halál utána vágtat.
A halál – egy fegyveres lovas,
Kemény, bajuszos kozák.

Egyre magasabbra visz az ösvény.
Az árpa és a zab között.
Jaj, de messze még az erdő,

És ereje egyre fogytán.

Nem ér oda, szerencsétlen.
Kivan már, teljesen kifáradt.
Mindjárt megszakad a szíve.
De azért még rohan tovább.

Most tarkóján érzi már
A ló vad zihálását.
Erre visszafordul, arccal a

Halál felé, hogy ne háttal érje…

De a gyeplőt megragadva,
A bajszos megállítja lovát.
S szörnyű röhej robban akkor,

Épp naplemente előtt.

Úgy röhögött görcsösen
A kozák, levegőhöz se jutott,

Annyira belejött már, hogy sokáig

Még leállni sem tudott.

Végre gúnyosan megkérdi:
„Mi van, meg akartál menekülni?
Elbújni a halál elől? Egy frászt!
Meg kell döglened!

Fuss! Fuss már, te kis magyar!
Aki áll, én nem bánthatom.
Mint egy madarat röptében,
Levadásznom úgy kell a lelkedet”.

Amit egyszer csak meglátott
Az éjsötét szemekben, annak
Szörnyébe úgy beleremegett, hogy

Pikáját egyből belevágta.

És elesett a tiszt. És markába
Kapta ingét a szíve alatt…
………………………………..
Petőfi Sándor volt az,
A nagy magyar költő.

2005-2006

Nem én vagyok az egyetlen prózai fordító, aki „muszájból” lefordítja az eredetiben található versbetéteket is. Pontosabban én igyekszem csak a rossz verseket fordítani (olyan regényekkel akad dolgom, amelyek tudatosan bővelkednek az ilyenben), ami pedig jó vers, annak a nyersfordítását oda szoktam adni valakinek, aki meg tudja verselni. Ez se olyan különlegesség. Van azonban egy pár sztorim, ami talán olvasóim számára is érdekes lehet.

Ide kapcsolódik:
A Nemzet Költője - Nyil Hilevics és a csőtörés

Egyszer néhány versfordítást kértek tőlem, ötödik vagy hatodik nekifutásra sikerült megcsinálnom, de akkor úgy, hogy a profi költőnek, aki egy picikét javítgatni akart rajtuk, gyakorlatilag nem volt dolga vele. Vonaton csináltam, Minszkbe oda- és visszaúton, az kétszer három és fél óra. A zakatolás segített. Nem tudom, mennyire különleges az eset, de vége – az az igazi. Még a vonatról hívtam fel a költőnőt – elmagyarázta, hogy miért van ez így. Mind a hatot gyakorlatilag egyszerre írta: egyiket egy forgalmas utcán sétálva, a többit – vonaton. Azért egy ilyen élmény nagyon sokat segít egy műkedvelő műfordító önbizalmán, aki korábban kizárólag olyan műveket fordított, amelyeket kedvel.

Tavaly tavasszal ismét a kezembe került Faludy Györgytől, hogy Tanuld meg ezt a versemet, akkor nyilallt belém, hogy ezt az egész világ számára elérhetővé kell tenni. (Ráadásul Csernobil előtt írta hat évvel!) Nem vagyok költő, sebaj, prózai fordítást készítek, aztán majd meglátjuk. Mindenképpen ugye nyersfordítással kell kezdeni, nos, mikor ennek már a vége felé jártam, egyszer csak észrevettem (mert először olvastam fel hangosan magamnak), hogy milyenre sikerült a nyersfordítás első két sora – esküszöm, hogy tök véletlenül:

–– UU  –– UU  ––, Вывучы гэты мой верш,

U –– UU  –– UU  –– UU  –– U? бо колькі шчэ кніга та будзе з табою?

Annyira hadilábon állok a verslábakkal, hogy csak emlékezni véltem: talán daktilus esőnek hívják azt, ami itt hullott a mennyből, de meg kellett nézzem a neten. Nem, ezek nem Faludy verslábai. De ez a lüktetés annyi erőt kölcsönöz Faludy belaruszra ferdült szavainak, hogy amennyire erőmből tellett, végig ritmikussá tettem a fordítást. Jórészt még rímel is.

Egyszer bemutattam az írószövetség breszti tagozatának, hogy segítsen valaki „rendes” verssé faragni. Azt a választ kaptam, hogy ha újrafordítani lehetne is talán jobban, de ezen, ami most van, csak rontani tudnának. A folyóiratunk idei számában még éppen meg tudott jelenni, mielőtt az 1934-ben alapított írószövetségünket betiltották. És még kétszáznál is több civil szervezetet.

vers műfordítás minszk belarusz
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésKoszi Janka a JaMese podcast következő vendége
Következő bejegyzés Közvetítés – November 13-14. – A Hallgatás Napja 2021

Ajánlott Bejegyzések

Bohumil Hrabal - Forrás: wikipedia
Intermezzo

„Az élet, ha kicsit is jól jön ki a lépés, annyira, de annyira gyönyörű” – 25 éve hunyt el Bohumil Hrabal

2023. február 2.5 perc olvasás
Vass András - fotó: Gyarmati Csaba
Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

2023. február 1.4 perc olvasás
Intermezzo

Tudtad, hogy Mexikóban létezik egy Márai Sándor Könyvesbolt?

2023. január 31.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.