2019 harmadik hetében ellentmondásos eseményekből, hírekből nem volt hiány, de szerencsére büszkeségre is volt okunk, és természetesen az érdekességek, vizuális csemegék sem maradtak ki a heti összefoglalóból.
Bírálják Hollandiában a királyi család azon döntését, hogy az uralkodói gyűjteményből árverésre bocsátják Peter Paul Rubens egy krétarajzát. A hét legnagyobb szenzációt kiváltó híre minden bizonnyal egy Budapesten talált domborművel volt kapcsolatos. Vajon Gustav Klimt nevéhez köthető? Vagy higgyünk annak a két Klimt-szakértőnek, akik szerint nem Gustav Klimt munkája? És vajon átveri-e a nézőt egy olyan balettelőadás plakátja, amely egy emblematikus pózban nem a főszereplőt ábrázolja?
A történelemtudomány eddigi felfedezései és jelenlegi ismeretei szerint a lejegyzett zene legkorábbról fennmaradt töredéke egy 3400 éves himnusz, melyet az örménység egyik feltételezett ős-népcsoporjához kapcsolnak: az ismeretlen hurri szerző a gyümölcsöskertek istenségének ajánlotta művét. Kíváncsian várjuk, mikor dől meg ez a rekord!
A Dessauban található Bauhaus épületről mintázták azt a mobil otthonként is használható utánfutót, amely a Walter Gropiushoz köthető eszme legfontosabb tudnivalóit, a Bauhaus elvei szerint berendezett dizájnnal együtt szállítja el bárhova a világon. Vajon a centenáriumon Magyarország felé is elgördül a busz?
A hazai művészek a legfontosabbak számunkra. Beszámoltunk arról, hogy nagy sikerrel lépett ismét közösen lépett színpadra Rost Andrea és Plácido Domingo, Kovalik Balázs ritkaságnak számító interjút adott, Bartókról és saját hangszeréről beszélgettünk Kelemen Barnabással, Nagy Kálózy-Esztert pedig a Cziffra Fesztivál egyik izgalmasnak ígérkező programja, egy kerekasztal-beszélgetés kapcsán a katarzisról kérdeztük.
Végül ínyencségként két fotógalériára hívjuk fel a figyelmet. Egy amerikai képzőművész helyi könyvtárakkal működik együtt, alkotásaiban pedig újjászülethetnek a leselejtezett kötetek: a könyvei részeivé válnak egy kávézóba, egy bevásárlóközpontba vagy éppen egy metrómegállóba kerülő, hatalmas kompozíciónak.
„Küldetésem a tökéletes pillanatok megörökítése” – mondta az amerikai Lois Greenfield, akinek első fotóalbuma Breaking Bounds címmel jelent meg 1992-ben. Az 1949-ben született fotográfusnő a 80-as években készítette a tánc szabadságát, légiességét és a fizikai világot meghazudtoló sorozatát.
