2019 negyvenharmadik hetében két jelentős veszteség érte a magyar kultúrát, két nagy hatású művésztől búcsúztunk: elhunyt Foltin Jolán és Jeney Zoltán. A nemzetközi zenei életből is szomorú hírek érkeztek: elhunyt Johannes Schaaf rendező, aki Solti Györggyel is dolgozott együtt, és hírt adtunk arról, hogy három országban három régizene-együttes szűnik meg. Szerencsére örömteli beszámolókból sem volt hiány.
A hét blogja: Vajda 70
Új blogunk alanya és tárgya a 70. születésnapját ünneplő Kossuth-díjas zeneszerző, Vajda János univerzális érdeklődésű komponista. A klasszikus tradíció szellemében alakított életművében az operától a versenyművekig, a nagyzenekari kompozícióktól az oratóriumokig, a kamaraművektől a kórusokig minden fontos műfaj megtalálható. Legújabb műve december 1-jén hangzik majd el a Vigadóban a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának előadásában.
Magyar sikerekkel zárult a 2019-es WOMEX a finnországi Tamperében: a záróeseményen ünnepelték többek között a 25 legjelentősebb világzenei kiadót, azaz a Top Label lista tagjait, ahol egyetlen magyar kiadóként a Fonót szólították színpadra – amely 7. helyen került a legjobb kiadók közé – a többi 24 kiadó képviselőjével együtt. A Fonó egyben az egész közép-kelet-európai régiót is egyedüliként képviseli a listán. A ceremónia keretében bejelentették, hogy a WOMEX 2020-ban Budapesten várja az érdeklődőket.
Maradjunk még Észak-Európában: a 2019-es Gipsy Queen című német-osztrák koprodukciós film a Tallinn Black Nights Festival (PÖFF) hivatalos versenyében indul, és egyben a fesztivál nyitófilmje is lesz. Az alkotás zeneszerzője és zenei produkciós vezetője Varga Judit. A Tallinn Black Nights Festival Észak-Európa egyetlen A-kategóriás filmfesztiválja, melyen a Gipsy Queen című alkotás esélyes a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb operatőr és a legjobb filmzene díjának elnyerésére is.
Délebbre is komoly sikereket értek el a magyar alkotók. A Vicenzai Operafesztivál megalapításának évében, 2018-ban Verdi Falstaffja volt terítéken, idén azonban egy barokk operát, Monteverdi La favola d’Orfeo (Orfeo meséje) című operáját mutatta be a Fischer Iván Operatársulat Tánc- és Énekkara, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar korhű hangszeres együttese. Az operaprodukciót először a magyarországi közönség láthatta a szeptemberi Európai Hidak fesztiválon, októberben pedig már a világ legrégebbi ma is működő reneszánsz színházába, a Teatro Olimpicóba, majd az impozáns genfi Grand Théâtre-be utaztatták az előadást. A méltató kritikákból szemezgettünk, ezeket az előadás fotóival illusztráltuk.
Megismertettük olvasóinkkal egy különleges szakma képviselőjét és munkáját. Fábián Géza hangszerész Budapesten javít és készít nagybőgőket. A fa illata, a szerszámok, a különféle eszközök és a készülő hangszerek látványa csodálattal tölti el a műhelyébe betérőket. Beszélgetésünkben a hangszerész mesterséget, azon belül a bőgőkészítés jelenét is érintettük, valamint megismerhettünk egy különleges újítást, az utazóbőgőt, amely reményeink szerint végre leegyszerűsíti majd a bőgősök hangszerrel való utazási lehetőségeit.
Nemzetközi kitekintésünkben bemutattuk egy koncertterem, a newcastle-i The Sage Gateshead történetét, és hírt adtunk arról, hogy felújították A varázsfuvola eredeti partitúráját őrző berlini könyvtárat. Ebben az esetben anyagi problémákról és az átadás csúszásáról nem esett szó, ellentétben egy bonni projekttel, ahol több, mint 100 millió euróval drágult a Beethovenhalle felújítása.
A hét blogja: MuzsikAlkohol
Beköszöntött az ősz, jön a hideg, a sötét és a rossz idő, és mindennek a tetejébe még a száraz november is, azaz egy hónapnyi alkoholmegvonás. Szerencsére azonban fényt gyújt az éjszakában az immáron már hagyományosnak mondható OperAlkoholból MuzsikAlkoholba váltó blog, mely egy-egy szórakoztató bejegyzéssel teszi vidámabbá az absztinencia napjait.
2017-ben olyan operákról olvashattatok, melyekben nagy kalamajkát okoznak a szeszes italok, 2018-ban pedig alkoholkedvelő zeneszerzők kerültek a górcső alá. A harmadik évad egy kalandos fordulattal eltávolodik a szeszes italok felől, és ellenkező vizekre evez – egészen pontosan a vizekre evez. Tenger, folyó, óceán, könnyek, fulladás, szerelem, halál – tehát csak a szokásos operai (és programzenei) elemek.
Eközben az Arts Council Wales (a Nemzeti Kulturális Alap walesi megfelelője) a jövőben csak azokat a projekteket támogatja, amelynek pályázói vállalják, hogy a közreműködőknek legalább a szakszervezetek és a szakmai szervezetek által javasolt minimálbért megfizetik.Az irányelvek publikusak, az előadókra, tehát a színészekre, táncosokra, zenészekre, technikusokra és a háttérszemélyzetre, továbbá a képző- és vizuális művészekre egyaránt vonatkoznak.
A Pro Europa Christiana nevű szervezet tiltakozó levelet juttatott el a belga kulturális miniszterhez és a La Monnaie igazgatójához is, amellyel megpróbálják megakadályozni, hogy a brüsszeli operaház bemutassa Arthur Honegger Johanna a máglyán című oratóriumát. A Romeo Castellucci rendezte előadásban ugyanis a Szent Johannát alakító színésznő férfiruhában és meztelenül is látható. Cikkünkben látható a Lyonban már bemutatott produkció trailere, a Szent Johanna-történet ismeretében döntsék el önök, kedves olvasók, mi obszcén, mi nem.
Végül essen szó egy rejtélyről. Egy aláírás nélküli, ismeretlen, kopasz, szakállas férfit ábrázoló, egy franciaországi műemlék kastélyban évtizedekig különösebben észre sem vett festmény keltette fel művészettörténészek figyelmét. Egy 145 évvel ezelőtt keltezett, tavaly felfedezett levél szerint azonban elképzelhető, hogy a képen Niccolò Machiavelli látható, a festő pedig Leonardo da Vinci volt. Így volt, nem így volt? Cikkünkből kiderül!
