Folytatjuk a Szegedi Nemzeti Színház megkezdett történetét. A sorozat első részében megismertük a hőskort, a bódészínházat, az 1883-ban átadott épületet, valamint azokat az igazgatókat, énekeseket és karmestereket, akik az operatagozat alapjait lefektették. Ma korszakos jelentőségű operaénekesekről, a táncművészetről és szegedi zeneszerzőkről is lesz szó.
Fricsay Ferenc rövid életű, de jelentős kezdeményezésének nyomdokain a szegedi operajátszás igazi megteremtése Vaszy Viktor nevéhez fűződik. Az ő első kísérletét is meghiúsította a politika: az 1945-ben rendkívül nehéz körülmények között (az elején még villany sem volt a színház épületében!) megalapított nagyszerű operatársulatot 1949-ben egy tollvonással megszüntették. Erre az időszakra esett a fiatal Simándy József első operai fellépése is magánénekesként, akinek, miután mondvacsinált politikai okok miatt elküldték a budapesti Operaházból, ahol a kórus tagja volt, Vaszy Viktor adott szólistaként lehetőséget. Simándy 1946. március 12-én — Anday Piroska partnereként — Don José szerepét énekelte a Carmenben. Hatalmas sikere után hamarosan magánénekesként tért vissza Budapestre, s megkezdődött diadalmas pályája.
Vaszy 1949-ben elhagyta Szegedet, de 1957-ben visszatért, és végleg itt telepedett le. Ismét az alapokról kezdte a színház operaéletének megszervezését. Szegedi munkálkodásának két évtizede a város zenei életének aranykora volt, a színházban a budapestivel vetekedő operatársulatot nevelt ki. Tevékeny részt vállalt a Szegedi Szabadtéri Játékok 1959-es újraindításában is. 1975-ben nyugdíjazták, de a városban maradva továbbra is dirigált operákat, koncerteket. Munkabírása szinte hihetetlen volt. 1979. március 12-én Verdi Falstaffjának a kisszínházban (Horváth Mihály u. 3.) tartott próbáján a zenekari árokban érte a halál; a Belvárosi temetőben nyugszik.
A színház kiemelkedő basszistája volt az országos szeretetnek és nemzetközi elismertségnek is örvendett Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja, aki 1989 és 1991 között igazgatta is a színház operatársulatát.
Itt kiváló szegedi kollégája, Sinkó György estjén beszélget, mesél, anekdotázik a szegedi évekről, s még énekel is – 2001-ben:
Bár a balett-tagozat az operainál rövidebb múltra tekinthet vissza, a színházban – ha szórványosan és változó sikerrel is – a kezdetektől voltak balettelőadások. Néhány érdekesebb közülük: 1887-ben itt vendégszerepelt a berlini Friedrich Wilhelmstadter Színház balettegyüttese, de a várakozással ellentétben a műfaj ekkor még nem aratott sikert Szegeden. 1890-ben szintén fiaskó volt az Európa–szerte ismert Repülő Balett előadása, amelynek tagjai a bécsi udvari színházból kerültek ki. 1902-ben Isadora Duncan lépett fel két estén. 1938-ban Miloss Aurél, az akkor már világhírű koreográfus balettestjének tapsolhatott a közönség. Már a társulat tagjaként a közelmúlt kiemelkedő koreográfus és táncos egyénisége volt Imre Zoltán. Jelenleg Juronics Tamás vezetésével a modern balett egyik legjelentősebb műhelye található Szegeden.
Még fussunk neki egészen röviden három témakörnek. Elsőnek röviden tekintsük át szegedi kötődésű zeneszerzők műveinek itteni bemutatóit.
1886-ban került színre Molnár György: A zsöllérleány című népszínműve, amelynek dalait Dankó Pista írta. Dankó siheder kora óta bejárt a színházba, tisztította a színészek csizmáit, csak hogy ott lehessen. Nagy vágya valósult meg, hogy szerzőként ünnepelték. Ennek a darabnak a betétdalai voltak a Páros élet a legszebb a világon és a Nem jó mindig minden este a fonóba eljárni kezdetű, ma is népszerű Dankó–nóták.
A város másik híres szülötte, Huszka Jenő is sokat járt ide gyermekkorában, itt szerezte első zenés színházi élményeit. Miután az évtizedek folyamán már több művét játszották ezen a színpadon, idős korában, személyes részvételével itt volt Szép juhászné című, eredetileg rádióoperettnek készült művének színházi ősbemutatója 1955. május 8-án. Egy ekkor készült interjúban így idézte vissza gyermekkorát:
„Külön öröm számomra, hogy új darabomnak eredeti színpadi bemutatója éppen a szegedi színházban, szülővárosom sok kedves órát idéző színházában zajlott le. Nem is gondolják, hogy milyen közel áll hozzám a szegedi színház. Hetven éve már annak, hogy Szegeden, első gimnazista koromban, egy vasárnap délután jöttek a hírrel: ég a színház! Rohantunk oda, és fájó szívvel néztük a tűz pusztítását. Persze vannak szebb emlékeim is. Nyolc gimnazista évem alatt nagyon sűrűn jártam színházba, tulajdonképpen itt szívtam magamba a színházi kultúra alapjait, az operettmuzsika iránti szeretetet…”
1909-ben Király-König Péter zeneiskolai igazgató: A faluni bányász című operáját mutatta be a színház. Kacsóh Pongrác János vitézének szegedi bemutatóját ugyancsak szerző jelenlétében tartották, aki valaha Szegeden volt egyetemista.
Vántus István Aranykoporsó című, Móra Ferenc regénye alapján írott operájának is itt volt az ősbemutatója 1975-ben; sőt, egy évtizeddel korábban itt mutatták be A három vándor című első operáját.
Filmforgatások helyszíne is volt a színház épülete. Előfordultak külföldi stábok, a mi szempontunkból fontosabb, hogy Szabó István két filmjének is játszódnak itt jelenetei: a Hanussen után a közelmúltban a Zárójelentés néhány részlete is itt készült
Egész röviden szóljunk az épületben megfordult vendégművészekről. Fellépett például Pálmay Ilka, valamint több alkalommal, óriási sikerrel Blaha Lujza, aztán Küry Klára, Szamosi Elza, Fedák Sári, Pataky Kálmán, Alpár Gitta, Helge Roswaenge, Tatiana Menotti, Gyurkovics Mária, Székely Mihály.
Az idők folyamán a színház épületében hangversenyeken is megfordultak kiemelkedő muzsikusok. Két nagy név közülük: A nyitás évében, 1883-ban koncertezett itt Eugène Ysaye, majd 1911. május 3-án, a zeneiskola által a színházban rendezett Liszt–emlékhangversenyen Bartók Béla játszotta az Esz–dúr zongoraversenyt.
Zárjuk egy igazán különleges eseménnyel, amelyre 1938. január 12-én került sor: a színház díszelőadást rendezett a Nobel-díjjal frissen kitüntetett Szent-Györgyi Albert tiszteletére. Thomas: Mignon című operájával kedveskedett a szegedi tudósnak. A két főszerepet Anday Piroska és Szabó Ilonka énekelte (Szabó Ilonka tragikus sorsával nemrég foglalkozott a blog). Talán azért ezt az operát választották, mert címszereplője a citromok honáról énekel benne? Abban is van C-vitamin 🙂
Források:
Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája. Szeged, Bába Kiadó, 2003
Fellner és Helmer csodapalotáját tűzvész sem tudta elpusztítani. = https://szeged.hu/hirek/32337
Tizenkét év kőben és ércben. Szeged, Önkormányzat, 2002
Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, Önkormányzat, Csongrád Megyei Levéltár, 1993
nemzetiszinhaz.szeged.hu
Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél … Regényes emlékezés egy magyar dalköltőre. Szeged, Dankó Pista Emlékéért Alapítvány, 1997
Vaszy Viktor emlékezete. Szeged, Somogyi–könyvtár, 1993
Huszka Jenőné Arányi Mária: Szellő szárnyán… Huszka Jenő életének regénye. Bp. Zeneműkiadó, 1977
Simándy József: Bánk bán elmondja. Bp. Zeneműkiadó, 1983
