Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című műve az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb orosz darabja lett a magyar színházakban. A Kisvárdai Fesztiválon a nagyváradi Szigligeti Színház előadásában látható.
Szerző: Gulyás Gábor
Anton Pavlovics Csehov: Ványa bácsi – Váci Dunakanyar Színház–Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház Az első megkapó élmény a nyitókép szépsége. Mintha egy flamand festményt néznénk: erős földszínek, finom átmenetek artisztikus kompozícióját látjuk a színpadon. A második élmény az elementáris zene. Bach Máté-passiója, Verdi néhány közismert motívuma mellett a Tarkovszkij-filmek zenei betétjeit halljuk a Sztalkerből, a Tükörből és a Nosztalgiából. Közben mindez így együtt valahogy mégis megidézi Csehov falusi világát. Jaroszlav Fedorisin varázslatos rendezését a váci Dunakanyar Színházban láttam először, s aztán nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban megnézzem újra – a két intézmény együttműködésében létrejött előadást ugyanis felváltja…
Bertolt Brecht: Baal – Katona József Színház, Kecskemét Az úgynevezett rendezői színház bevett gyakorlata, hogy a színre vitt dráma szövegét olyan szabadsággal kezeli, amely magától értetődő módon teszi lehetővé az át- és hozzáírásokat. Néhány évvel ezelőtt Bertolt Brecht jogörököse a Baal müncheni előadása miatt bírósági eljárást indított a színház ellen, arra hivatkozva, hogy a neves rendező, Frank Castorf meghamisította a drámaíró intencióit (a per végül közös megegyezéssel zárult – az előadást levették műsorról). Bár Magyarországon eddig nem volt ilyen nagy nyilvánosságot kapó jogi ügy, a kérdés egyáltalán nem érdektelen: meddig terjed a színre vitt darab interpretációjában a rendezői szabadság? A…
Dejan Prćić: Till Eulenspiegel – Újvidéki Színház Az én igazságom: az én hazugságom? A fake news korszakában a nyilvánosan terjedő információk hagyományosan objektívként elgondolt igazságkritériumai jellemzően szubjektívvá lettek. Ez a tapasztalat adja a középkori német mű adaptációjának aktualitását. A Tara Manić által rendezett előadás lódítások sorozataként újraértelmezett klasszikus történeteket mesél el – megmutatva, miképpen téríti el a hazudozás és a mellébeszélés a befogadásunkat. Nyolc színészt láthatunk a színpadon, akik egymást váltva bújnak a különböző jelenetekben Till Eulenspiegel és hősei bőrébe. Itt minden viccesen komolytalan és karikírozottan túlzó, mintha a történetek kitalálásakor az lett volna a cél, hogy biztosan ne lehessen…
Németh Ákos: Müller táncosai – Csiky Gergely Színház, Kaposvár Apátlan-anyátlan, család nélküli fiatalok, akiknek legfontosabb közösségi kötelékük egy táncegyüttes: róluk szól ez a már jónéhány magyar és külföldi színpadon bemutatott dráma, amit most Kaposváron hiphopzenével és rengeteg tánccal adnak elő. Pontosabban arról a helyzetről szól, amit az idéz elő, hogy az értékeket és irányt mutató vezető, Müller magára hagyta a csoportot. A kaposvári stúdió egészen kis tér: ami itt megvalósulhat, az a szobaszínházhoz van közel. Hangos és meglehetősen monoton zene szól a hangfalakból, ám sem a szereplők karaktere, sem a táncok koreográfiája nem követi ennek a szubkultúrának a jellemzőit. Azért…
Paolo Genovese: Teljesen idegenek – Jókai Színház, Komárom (Szlovákia) Egy évtizedek óta összejáró baráti társaságban fél szavakból is megértik egymást. A baráti kör tagjai nem egyszer olyasmikről is tudnak, amelyekről soha nem esik szó nyilvánosan – legalábbis a legtöbb esetben ez a helyzet. Az olasz Paolo Genovese filmjében viszont egyáltalán nem. Mindazonáltal a Teljesen idegenek című film nemzetközi sikere aligha ennek köszönhető – sokkal inkább azzal hatott, hogy az okostelefonok révén megteremtődött a privát szférának egy olyan közege, amely korábban nem volt: a hangsúlyozottan személyes szöveg- kép- és videóüzenetek révén diszkrétebben kommunikálunk, mint a nyilvános térben. Mi történik, ha ez…
Ferdinand von Schirach: Terror – Weöres Sándor Színház, Szombathely Néhány évvel ezelőtt nagy szenzáció volt a német sztárügyvédből sztáríróvá váló szerző darabjának bemutatása a berlini Deutsches Theaterben – nem csodálkozhatunk rajta, hogy rövid időn belül meghódította a világ színpadait Venezuelától Dél-Afrikán át Ausztráliáig. Magyarországon Tatabányán és a budapesti Katonában játszották, most pedig Szombathelyen tűzték műsorra. Nem gyakori, hogy klasszikus morálfilozófiai kérdéseket vigyenek színre, bár a rendező Jordán Tamás színészként már megjelenítette a napnyugati történelem első nagy moralista gondolkodóját Platón: Szókratész védőbeszéde című művének adaptációjában. Ez a darab a kanti etika közismert ellentmondására, morál és etika ellentétének problémájára épül, mégpedig oly…
August Strinberg–Jeles András: Júlia kisasszony – Csokonai Színház, Debrecen Amikor a társadalmi alá-fölérendeltségi viszonyt átmenetileg felülírja a szerelem vagy a nemi vágy, az legtöbbször konfliktushoz vezet: az ember egy hierarchikus kapcsolatban nem lehet egyszerre úr és szolga. Természetesen a szolgák többsége arra vágyik, hogy úr legyen, s ezt a vágyat a legtöbb szolga igyekszik kiélni ott, ahol lehetséges. Leginkább az ágyban – ugyanott, ahol a mindennapjaikban domináns úrként létezők egy része éppenséggel a benne lévő alávetettséget próbálja megélni. Strindberg egyfelvonásosának címszereplője nagyvonalú könnyedséggel viszonyul a társadalmi konvenciókhoz, számára fontosabb a saját boldogsága, amelynek része lehet a családi inas, Jan elcsábítása…
Kelemen Kristóf: Megfigyelők – Trafó, Budapest Népszerű a mostani színházi évadban az Európa Kiadó 1982-es dala, a Mocskos idők. A Katona József Színház Ithakájában Jordán Adél adja elő, a Kelemen Kristóf által írt és rendezett előadás végén pedig közösen éneklik a szereplők. Mindeközben a földre helyezett tévén az Ács János rendezte legendás, 1981-es Marat/Sade-előadásból láthatunk részletet. De itt már túl vagyunk a történeten, amely másfél évtizeddel korábban játszódik. A modern állami besúgórendszert, amelyet Nagy Frigyes 18. századbeli Poroszországából eredeztethetünk, tagadhatatlanul a kommunisták tették totálissá. A Stasi az NDK-ban olyan kiterjedt rendszert működtetett, amelyben átlagosan hat és fél emberre jutott egy…
Anton Pavlovics Csehov: Sirály – Győri Nemzeti Színház Boldog vagy? Ez Csehov egyik, jónéhány színművében visszatérő, alapvető kérdése, amelyre a néző soha nem vár rövid választ, mert maga a megjelenített történet felel rá. A Sirály helyszíne a hatalmas győri színpadon egy későszocialista hangulatú üdülőhely. Idillikus tópart, de nem olyan könnyed és bohókás, mint egy mediterrán nyaralóhely s nem is olyan gondozott, mint egy svájci turisztikai célpont (díszlet- és jelmeztervező: Vereckei Rita). Ez a valaha talán szebb napokat látott vidék még mindig lehetne a kikapcsolódás és a feltöltődés helye, de az itt élők valami egészen másra vágynak: kiteljesedésre a szerelemben és…
