Szerző: Gulyás Gábor

Tamási Áron: Énekes madár – Csiky Gergely Színház, Kaposvár Furcsa állat a varjú. Nemrég arról olvastam egy cikket az egyik internetes portálon, hogy brit tudósok szerint a varjak vehetik át majd a robotok helyét, mert rendkívül intelligensek – több más mellett tervezni is tudnak. De mint a KFT zenekar dalából tudhatjuk, Varjúország kedvenc slágere a károgás: „Harsog a propaganda, / károg az egész banda, / úgy szólnak a vádak: / aki nem károg, nem is állat. / Záporoznak az érvek: / ez nem károgás, ez é-ének.” A kaposvári színpadon nemcsak énekelnek, táncolnak is a varjak, természetesen vészjóslóan. A Tamási-dráma székely…

Per Olov Enquist: A tribádok éjszakája – Pinceszínház, Budapest A tribád kifejezés az újlatin nyelvekben használatos, magyarul ritkán nevezzük így a homoszexuális nőket. A tribádok éjszakája cím elsőre úgy hangzik, mintha a germán mitológia valamely kevéssé ismert történetére utalna, holott nagyon is modern, újkori jelenséget jelöl: a női emancipáció részeként értett leszbikusságot. A kitűnő svéd kortárs író drámájának főhőse egykori honfitársa, a nőgyűlölő írózseni, August Strindberg, az ő életéhez kapcsolódóan jelenik meg a nemi szerepek átalakulásának témája a darabban. Ez a remek egyfelvonásos kamaradarab tökéletes választás a Pinceszínház intim terébe. A történet röviden: az anyagi gondokkal küzdő nagy író új…

Adrian Sitaru–Alina Grigore: Illegitim – Kolozsvári Állami Magyar Színház Egy hagyományos, úgynevezett dobozszínházi előadás abból a szempontból mindenképpen elbizonytalaníthatja a nézőt, hogy miközben egy másik, konstruált valóságot szemlél, ez a virtuális világ nagyon is valóságos, hiszen tőle néhány méterre játszódik. A személyes jelenlétnek itt meghatározó szerepe van, nem úgy, mint például a filmszínházban. A neves román filmrendező, Adrian Sitaru projektje termékeny módon ötvözi a kettőt, alapvetően megkérdőjelezve a tradicionális nézői pozíciót. Amikor elfoglaljuk a helyünket, egy VR-szemüveget kapunk, benne egy okostelefonnal. A kezdés előtt részletesen elmagyarázzák, hogy itt és most mire használhatjuk ezt az eszközt: ha felvesszük, egy filmen nézzük…

Sardar Tagirovsky: Don Quijote Second Hand – Újvidéki Színház Álom nélkül nincs emberi élet. Szép emlékek nélkül sem. Néha csak sejtjük, ezek mennyi mindent meghatároznak – például azt, ahogyan az ideális életünkről gondolkodunk, amelyért készek vagyunk bármikor megküzdeni. Az Újvidéki Színház revelatív erejű előadása elsősorban erről szól: az emlékeinkért, az álmainkért, végső soron az önazonosságunkért való küzdelem nagyszerűségéről. Sardar Tagirovsky rendezése két perspektívában jeleníti meg a témát: egyrészt a színház műfajának identitása, másrészt a legkülönfélébb emberek személyes életének valamely hétköznapi, mégis meghatározó mozzanata nézőpontjából. Mindezt reflektáltan, rengeteg iróniával. Az előadás nyitójelenete (egy casting) a színház alapvető sajátosságaira kérdez rá, hogy…

Cyril Gely: Diplomácia – Rózsavölgyi Szalon, Budapest Tudjuk jól: ahogyan az igazságosság és a jog, úgy az erkölcs és a politika is szembekerülhet egymással, különösen az olyan rendkívüli helyzetekben, mint amilyen egy háború. A katonának egyébként is ritkán van mérlegelési lehetősége – a parancsot mindig végre kell hajtani. Ha mindez egy olyan helyzetben történik, amiben az adott utasítás súlyos morális aggályokat vet fel, a történet meghatározó referenciája a lelkiismeret lesz. Cyril Geli (eddig főként a filmváltozatból ismert) drámája is jórészt ott játszódik le: egy önmagát tisztességes emberként elgondoló, régi vágású német főtiszt lelkében. Dietrich von Choltitz, a francia főváros kormányzója…

Kulcsár Lajos: Zserbótangó – Újszínház, Budapest Kulcsár Lajos tragikomédiája nem tartozik a kortárs magyar dráma csúcsteljesítményei közé, de a téma kétségkívül érdekes: miképpen néz szembe az idős kor egzisztenciális szempontból méltatlan időszakával a valaha ünnepelt vidéki komika, Szentmártoni Kamilla és a korábbi nagyszerű fővárosi tragika, Fellegi Klári. A (lepusztult) közös albérletbe kényszerült színésznők nem múló vetélkedése, kivételesen gazdag pályafutásuk megidézése s nem utolsó sorban az elmúlással való szembenézésük rendkívül jó szereplehetőség két nagy művésznek – azt gondolom, főként ez motiválhatta a darab műsorra tűzését. Az Újszínház két legendája, Esztergályos Cecília és Tordai Teri számára egyfajta jutalomjáték ez az előadás. Az,…

Lucas Hnath: Nóra II. – Orlai Produkciós Iroda–Szentendrei Teátrum Elkészíteni egy nagysikerű, klasszikus mű folytatását – ez korábban főként a hollywoodi filmesek gondolkodásmódjára volt jellemző, holott izgalmas lehet a színházban is. Madách drámáját például Székesfehérváron nemrég Tragédia 1. címmel mutatták be, s ennek az egyébként más szempontból is rendhagyó előadásnak a címe azt sejteti, hogy előbb-utóbb lesz majd Tragédia 2. (feltételezhetően a közelmúltunk, a XX. század világát bekötve). Henrik Ibsen legismertebb műve, amely nálunk Nóra címmel híresült el, szintén folytatható e logika mentén, hiszen az elmúlt száz évben például a nők társadalmi státusza hatalmasat változott. Lucas Hnath Nóra II. című darabja…

Henri Farrell: Mi történt Baby Jane-nel? – Szabadkai Népszínház Magyar Társulat Miképpen érvényesülhet az előadó-művészeti tehetség? Hogyan adnak keretet életünknek az álmaink? Ez a két kérdés kerül fókuszba a szabadkai előadásban, amelynek legfontosabb referenciája Robert Aldrich 1962-es, azonos című mozifilmje lehetne (Bette Davis és Joan Ceawford főszereplésével), csakhogy Galambos Péter rendező (aki Ernyei Beával közösen színpadra alkalmazta a regényt) fittyet hányt erre a több mint fél évszázados filmklasszikusra. És milyen jól tette! Így lehetett ugyanis ebben az adaptációban a történet hangsúlyozottan maivá. Egy televíziós tehetségkutató show-val indul az előadás, melyben feltűnik az egykor milliók által bálványozott gyereksztár, Baby Jane –…

William Shakespeare: Szentivánéji álom – Szigligeti Színház, Nagyvárad A legtöbb Shakespeare-darab színházi hagyománya olyan nagy, hogy képtelenség teljesen kikerülni – még ha esetleg ezt is szeretné a rendező. Az angol drámaíró Magyarországon legtöbbet játszott műve, a Szentivánéji álom esetében számomra két meghatározó momentuma van ennek a tradíciónak. Az egyik origója alighanem Peter Brook legendás rendezése, amely a Vígszínházban is vendégszerepelt, s amely a játék látomásos mozgalmasságát képes volt összeegyeztetni mélylélektani megfontolásokkal, a másik a híres mesterember-jelenet mint a nem-művész emberben is meglévő művészi vágy kifejeződése. Az általam látott hazai előadások mindegyikében fókuszba került a játékosság mint stiláris eszköz, a mesteremberek…

Nyikolaj Gogol–Mohácsi testvérek: Revizor – Weöres Sándor Színház, Szombathely Minden jó, ha a vége jó – de mi van akkor, ha a vége sem jó? Akkor minden rossz? Minden reménytelen? Rövid időn belül a harmadik olyan színházi előadást láttam, ahol megváltoztatták egy jól ismert történet végét. Szegeden, a Tótékban az őrnagyot az előadás végén nem darabolják fel, Miskolcon, a Három nővérben a nővérek végül a vonat elé vetik magukat, Szombathelyen pedig a valódi revizorról kiderül, hogy legalább annyira korrupt, mint akiket ellenőriznie kell. A revizor esetében ez nem pusztán rendezői értelmezés: itt most egy Gogol-átiratot láthatunk a Mohácsi testvérektől. A…