Szerző: Kerekes György-Pallai Péter

1944 vége felé, de még inkább a rákövetkező évben a New York-i 52. utca apró jazzklubjaiban és néhány rétegzenére szakosodott lemezvállalat 78-as fordulatszámú korongjain teljesen újszerű, fura muzsikát hallhatott az ember. Olyat, amire Louis Armstrong azt mondta: kínai zene. A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető. Ez az új stílus nemigen volt már táncolható. Fütyülni vagy dúdolni is kevesen tudták az első hallásra disszonáns témákat, az azokat követő rögtönzéseket pedig már végképp nem. Sokszor nyaktörő tempóban játszott, virtuóz technikát igénylő, szenvedélyes, zaklatott zene volt ez, melynek még a ritmusa sem hallatszott mindig egyenletesnek. A dallamos, táncolható szvingmuzsikához…

A legkeményebb próba elé az éjfél után is nyitva tartó olyan klubok állították a jazz-zenészeket, ahová saját fellépésük után lazítani mentek. Ezek adtak otthont az igazi nagy zenei erőpróbáknak, a végtelen jam sessionöknek, amelyeken a zenészek megmutathatták, mire képesek hangszerükön. A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető. A muzsikusok olykor csak élvezték a játékot egymás és az őket követő, beavatott közönség előtt, máskor viszont vérre mentek a párbajok, persze, csak átvitt értelemben. Az ilyen alkalmakat nevezték el később cutting contestnek, amikor hatalmas tehetségek és ennek megfelelő méretű egók csaptak össze, hogy eldöntsék, ki kerekedik felül. Eközben talán…

A stride a ragtime-on alapuló zongoramuzsika volt, bár dallamvezetése és ritmusvilága kissé különbözött attól. Erőteljesebb, mondhatni erőszakosabb zene, melyben a bal kéz játéka sokkal meghatározóbb. A stride stílus legképletesebb leírására Csanálosi Tibor festőművész honlapján akadtunk: „A stride zongorista bal kezével egy komplett kísérőzenekart helyettesít. Egy triót. Bőgős, zongorakísérő és dobos – egyszerre.” A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető. A stílus egyik alapító atyja és nagymestere, James P. Johnson 1921-ben megörökített Carolina Shout című darabja a stride zongorázás iskolapéldájának mondható. https://youtu.be/wwhy5zxrAKI A stride stílust azonban az utókor a zongorista-orgonista-énekes, Thomas „Fats” Waller nevével azonosítja. Komponistaként a kotta…

A múlt század első felének lemezipari és reklámszakemberei még nem ébredtek rá a kamaszok potenciális vásárlóerejére. Ez a vásárlóerő akkor talán még nem is volt jelentős, tehát nem nyomták le a serdülők torkán, hogy ők külön szubkultúrát képeznének. Ennek megfelelően a tinik ugyanazt a könnyűzenét hallgatták, ugyanarra táncoltak, mint a huszon-, a harminc- vagy akár a negyvenvalahány évesek. Ez pedig a 30-as és a 40-es években, de még a rákövetkező évtized első felében is javarészt jazzes hangzású bigband-tánczene volt. A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető. A sztárok a zenekarvezetők és az énekesek voltak. Viszont a fegyelmezett,…

A 20-as és 30-as évek területi jazz-zenekarainak legizgalmasabb gócpontja a Missouri állambeli Kansas City volt. A város, ahol érdemes volt jóban lenni a polgármesterrel, ahol virágzott a prostitúció, a szeszcsempészet és a feketegazdaság, és ennek köszönhetően virágzottak a zenés és táncos szórakozóhelyek is. A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető. Kansas City még a nagy világválság előtt komoly ipari és kereskedelmi központtá vált, miután az észak–déli teher- és utasforgalom egyik legfontosabb csomópontja volt. A jobb megélhetés és a nagyobb tolerancia reményében délről északra tartó afroamerikaiak, köztük zenészek is nagy számban fordultak meg a városban. De a fehér utazók…

New Yorkban elképesztő mennyiségben indultak be a kis klubok. Harlemben magától értetődő volt a klubvilág, hiszen mind a közönség, mind pedig a zenészek jelentős része helyben volt. De miután egyre több szórakozni vágyó vagy zenekedvelő fehér látogatta a harlemi klubokat, természetesnek tűnt üzleti szempontból, hogy Manhattan fehérek által lakott centrumában is legyenek ilyen intimebb zenés szórakozóhelyek, ahol természetesen inni is lehetett.  Miért számított Harlemben az 1920-as évek végén kiemelkedő szórakozóhelyének a Cotton Club? Olvassa el! Már a húszas években kinyitott néhány ilyen speakeasy az 52. utca nyugati felében, az 5. és a 7. sugárút közé eső részben. Itt annak idején…

A tánc szempontjából Amerika divatdiktátorának számító harlemi Savoy Ballroom házi zenekarát a legendás hírű púpos dobos, Chick Webb vezette, aki húszéves énekesnőjével, Ella Fitzgeralddal hatalmas rajongótáborra tett szert. Mivel a Savoyban két pódium volt, itt rendezték a „zenekarok csatáit”, ahol a közönség tapsereje döntötte el a győztest. A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető. 1938. január 16-án a Basie-zenekar harcra készen és Billie Holidayjel, valamint Jimmy Rushinggal erősítve érkezett ebbe az oroszlánbarlangba. Hangfelvétel hiányában álljon itt a DownBeat magazin 1938. februári kiadásában található beszámoló a csatáról, melynek kissé megtévesztő címe: „Webb LEMOSSA Basie-t a szvingcsatában New York. N. Y.…

A New York-i Harlemben az 1920-as évek végén kiemelkedő szórakozóhelyének számított a Cotton Club, berendezését mindig az extravagancia igénye határozta meg. A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető. Előfordult, hogy vidéki udvarházat formázott a színpadi háttér, fehér oszlopokkal, a rabszolgák épületeinek távoli képeivel. Az egész színpadkép a régi rabszolgaság korának idealizált világát idézte. A ház előtt verandát alakítottak ki, itt játszott a zenekar, pár méterrel előttük volt a táncparkett, ahol a show zajlott. https://youtu.be/aOLDOwa-Kd8 A műsorban énekesek, táncosok, komikusok léptek fel, gyönyörű fekete vagy kreol lányok táncoltak a karban. Maga a hely drága volt, és csak a…

Negyed évszázadot ölel fel a szving korszaka, az éra, amely a big band kialakulásától a hanyatlásáig, nagyjából 1924 és 1948 között tartott. Ugyancsak ebben az időben érte el népszerűségének csúcsát a jazz egésze, amikor ez a zene még sok ponton elválaszthatatlan volt a tánczenétől. A jazz története című kötet hamarosan e-book formátumban is elérhető. 1920-ban megszólalt az első amerikai kereskedelmi rádió, a pittsburghi KDKA. Három évvel később az Egyesült Államokban már több mint ötszáz rádióállomás sugárzott műsort. A rádiókészülék, mely akkor még korántsem volt hordozható, olyan központi helyet kapott az amerikai lakásokban, mint az 1950-es évektől kezdve a televízió. A lemezipar…

A boogie-woogie-klubban, kilencszázötvennyolcban volna jó! – énekelte az Omega. Mi ennél korábban kezdjük a műfaj történetét, és jóval később fejezzük be. A jazz évszázada című kötet az április 30-i Nemzetközi Jazznapra e-book formátumban is megjelenik. Egy San Antonió-i pszichiáter, zongorista és zenetörténész kutatásai közben különös nyelvészeti érdekességeket talált, ezek között volt négy afrikai eredetű szó. Az egyik, a „bug” hausza eredetű, a „buga” a mandingóból származik, és azt az ütemet jelenti, amelyet a dobolásnál használnak. Egy Nyugat-Afrikából származó szó, a „bogi” táncot jelent, és van a bantu nyelvben egy kifejezés, a „mbuki mvuki”, amelyben az első szó azt jelenti, hogy…