A pozsonyi országgyűlésen 1825. november 3-án Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét egy magyar tudós társaság megalakítására, és csatlakozott hozzá Vay Ábrahám, gróf Andrássy György, valamint gróf Károlyi György. Az Akadémia megalapítását – Magyar Tudós Társaság néven – az országgyűlés az 1827. évi XI. törvényben rögzítette. Évtizedekig nem volt saját épületük. A székház megépítésére 1858-ban báró Sina Simon nyolcvanezer forintos adományt tett, hozzá is többen csatlakoztak, és 1865. december 11-én került sor a Magyar Tudományos Akadémia épületében a megnyitó ülésre.
A Lánchíd pesti hídfőjénél megszerzett telek a kereskedelmi célú Kirakodó tér és a közeli klasszicista paloták miatt komoly értéket képviselt, de a környéket az Akadémia épülete jelentősen megváltoztatta. Egy fiatal építész, Szkalniczky Antal vetette fel, hogy az épület tervezőjét nemzetközi pályázaton válasszák ki. Szkalniczky akkorban Párizsban élt, javaslatát a Vasárnapi Újság című lapban írta meg. Henszlmann Imrére bízták azt, hogy meghatározza, milyen igényeket kell az épületnek kielégíteni: hány szoba legyen, azok milyen funkcióval bírjanak stb. Az építész az épület stílusát gótikusnak képzelte, az Építési Bizottság ezt nem támogatta. A pályázat végül nem nyílt, hanem meghívásos lett. A meghívottak: Henszlmann Imre, Ybl Miklós, Heinrich Ferstel. (Az osztrák építész tervezte többek között a bécsi Votivkirchét.) Henszlmann viszont meggyőzte versenytársait arról, hogy a gótika a legmegfelelőbb stílus egy ilyen épülethez. Ybl mégsem tudta tartani magát ehhez, de a beadás után vissza is vonta neoreneszánsz épületét. Szkalnitzky Antal szintén beadhatta terveit.
Ybl Miklóst leginkább az Operaház tervezőjeként ismerhetjük. „Az Ybl által tervezett épület a kor legnívósabb német és olasz operaházainak építészeti szintézisét jelentette. Ybl neoreneszánsz stílusérzéke olyan csodálatos, hogy méltó módon vetik össze a valóban reneszánsz kori „középületelődeivel”. Nem látom értelmét bármit változtatni rajta, ami nem a korszerű operajátszás feltételeit szolgálja” – fogalmazott Zoboki Gábor építész, aki az Opera felújítását felügyeli.
A három tervet először Pesten, majd Pozsonyban tették közszemlére, majd Bécsbe, Esterházy Pál hercegnek küldték el, mert az ő családi képgyűjteményét szintén az Akadémián akarták kiállítani. A pályázat első helyezettje Henszlmann lett, de Ferstel és Szkalnitzky is kapott pénzjutalmat. Az Építési Bizottság továbbra is szabódott: nem akarták a neogótikus stílust. Ezért 1861-ben felkérték Leo von Klenze bajor királyi építészt és Friedrich August Stülert, aki a Berlini Építészeti Akadémia tanára volt, hogy tervezzék meg az Akadémia épületét. Stüler tervének kivitelezését, az építkezést Szkalnitzky, egykori tanítványa felügyelte, az Akadémia részéről Ybl volt a felelős, a kőművesmunkát Diescher József építőmester vállalta. Az építkezés 1862 tavaszán indult. Az eredeti tervpályázaton 600 ezer forintos költségkeretet állapítottak meg, de mindhárom pályázó túllépte azt. Az építkezés és a berendezés végül 800 ezer forintba került.
Az építkezésen tanult a fiatal magyar építészszakma színe-java, és az épületen szinte csak hazai mesterek dolgoztak. A kőfaragó munkát Kauser János és Hofhauser Lajos, a homlokzatok ornamentális szobormunkáit Halász László, az asztalosmunkát Szabó József végezte, a márványoszlopok faragását Gerenday Antal faragta, az öntöttvas elemeket Schlick Ignác gyártotta. A neoreneszánsz épületen látható szobrok egyetlen kivétellel Charlottenburgban készültek egy Magyarországon különlegesnek és újnak számító anyagból, terrakottából. A kivétel: Révai Miklós szobrát Izsó Miklós jegyzi. Szintén újdonságnak számított a kőburkolat, mert akkoriban jórészt csak vakolatot használtak az épületekre.
1865 tavaszán kezdődött a beköltözés, az első ülést április 24-én tartották meg a heti ülésteremben, az ünnepélyes megnyitóra 1865. december 11-én került sor. Érdekesség, hogy az Akadémia telkén található egy bérház is, amelyet Ybl Miklós tervezett azzal a céllal, hogy az abból származó bevétel az Akadémiát gyarapítsa.
Ha várostörténeti sétát tennének a környéken, ajánlunk néhány célpontot. Nincs messze az Akadémiától a vendéglő, ahol a magyar szerzői jog bölcsőjét ringatták, továbbá a Magyar Királyhoz címzett szálloda helye. Ez a hotel volt Pest első elegáns – de még nem luxus – szállodája, kávéházában pedig Kisfaludy Károlynak, az irodalmi élet akkori vezérének törzshelye volt, de bátyja, Kisfaludy Sándor is gyakran megfordult itt. A mostani Marriott szálloda helyén a híres Duna–parti szállodasor első tagjaként 1871-ben nyílt meg a Grand Hotel Hungária, a főváros első luxusszállodája, amelyet Szkalnitzky Antal és ifjabb Koch Henrik tervezte. Háromnegyed évszázados fennállása alatt sok kiváló zeneszerző és előadóművész is megszállt itt, de a zenei életnek is fontos helyszíne volt, elsősorban az 1870-es, 1880-as években. Számos hangversenyt, illetve zenei vonatkozású bankettet, fogadást, díszvacsorát rendeztek itt. Néhány villamosmegállóval arrébb, a Március 15. téren áll Petőfi Sándor szobra, a templom, ahol az Esztergomi mise a legszebben szólt. És ha már Lisztnél tartunk: egy rövid sétával elérhető a zeneszerző-zongoraművész első állandó pesti lakása, ahol 1871 novembere és 1873 áprilisa között élt.
