Május 16-án este véget ért New Yorkban a tavaszi árverési nagyhét: hétfőtől csütörtökig számos aukciót rendeztek a műkereskedelmi világ legfontosabb központjában, és ezek közül a nagy esti alkalmakon ismét nem kevés szenzációszámba menő összegű leütés született. Az alábbiakban mi itt most azoknak a tételeket vesszük sorra, amelyeket az elmúlt hetekben már beharangoztunk a Senki többet? blogon, de azért megmutatjuk a korábban nem említett alkotók szintén komoly sikereket elérő műveit is.
Február 22-én az akkor induló rovat egyik legelső írásában mutattuk be Mark Rothko 1960-as Cím nélküli festményét, amelyet a San Francisco-i Museum of Modern Art (SFMOMA) kínált megvételre a gyűjteményéből, és amelyet előzetesen 35–50 millió dollárra (9,9–14,1 milliárd forint) becsültek. Az aukción a Sotheby’s 30 millió dolláros kikiáltási áron indította a tételt, és 43.750.000 millió dolláron ütötték le azt egy telefonon licitálónak, vagyis az ismeretlen vevő a jutalékokkal együtt 50.095.250 dollárt (14,614 milliárd forint) kell kifizessen érte. Ezzel ez a festmény lett Rothko nyolcadik legdrágább alkotása.
Március 12-én mutattuk be itt Claude Monet Meules (Szénaboglyák) című 1890-es festményét, és mondtuk el róla, hogy ha csak az 55 millió dolláros becsértékén kelne el, már az is mekkora nyereséget hozna az eladójának, aki 1986-ban 2,53 millió dollárért vette egy aukción. Nos, mint a szenzációt a Papageno egy külön cikkben is már megírta, az eladó még ennél is sokkal jobban járt: a Sotheby’s által 45 millió dolláron indított képért ugyanis a licitek végén 97 millió dollárnál koppant a kalapács, vagyis a vevő 110.747.000 dollárért (32,075 milliárd forint) szerezte meg magának a festményt. Ezzel az árral a Szénaboglyák a világ huszonkettedik, árverésen pedig a tízedik legdrágábban elkelt műalkotása lett, és nemcsak szerzőjének hozott új árverési rekordot, de egyben az első olyan impresszionista műalkotás is lett, amelyik átlépte a bűvös 100 millió dolláros ár-határt.
Április 2-án egy forró Csókot harangoztunk be Roy Lichtensteintől, megemlítve, hogy a művésznek eddig hat olyan munkája van, „amelyek 30 millió dollár feletti áron cseréltek gazdát. Ne csodálkozzunk majd, ha májusban esetleg a Kiss III is felkerül erre a listára” – írtuk akkor, és nem is tévedtünk, hiszen a Christie’s aukcióján 31.135.000 dollárt (9,030 milliárd forint) adott meg valaki a nagyméretű „képregény-kockáért”.
Április 21-én két Modigliani-portrét, egy festményt és egy szobrot mutattunk be az árverési nagyhét Christie’s-kínálatából. Nos, a Lunia Czechowska (à la robenoire) (Lunia Czechowska – Fekete ruhában) című, a ház által előzetesen 12–18 millió dollárra (3,4–5,1 milliárd forint) becsült festményért végül ennél is jóval többet, 25.245.000 dollárt (7,322 milliárd forint) fizetett ki a vevője, míg a Tête (Fej) című kőszobor 34.325.000 dollárt (9,927 milliárd forint) ért meg valakinek.
A 22 millió dolláron indított tételért 30 millió dolláros leütésig tartott a küzdelem, erre jönnek még rá a jutalékok, így alakult ki a végső ár, amivel az alkotó egy újabb szobrával lépett be a 30 millió felett elkelt művek listájára.
Április 26-án ismerkedhettek meg olvasóink Jeff Koons méteres acél lufinyulával, amelyik ugyancsak a Christie’snél várta a vevőket, méghozzá 50–70 millió dolláros (14,2–19,9 milliárd forint) becsértékkel. „Kérdés, vajon a fémből készült lufinyúl letaszítja-e a szerző eddigi árverési csúcsáról az ugyancsak fémből készült, de sokkal nagyobb lufikutyát?” – tettük fel a cikkben a kérdést, és ma már tudjuk a választ: igen! A Rabbitért ugyanis 91.075.000 dollárt (26,416 milliárd forint) is képes volt valaki megadni, amivel nemcsak hogy jócskán túlszárnyalta a lufikutya 2013-as 58.405.000 dolláros (13 milliárd forint) árát, de egyúttal visszaszerezte Koons számára a legdrágább élő művész címét is, amelyet eddig David Hockney tartott az egyik festményéért tavaly novemberben kifizetett 90.312.500 dollárral (25,4 milliárd forint). Az igazsághoz azonban hozzá tartozik, hogy mind a Hockney, mind a Koons mostani leütési ára 80-80 millió dollár volt, csakhogy közben a ház emelt a jutalékokon, így előzhette meg a Nyúl a medencés festményt. „Koonsnak egyébként eddig három munkája szerepelt a 30 millió dollár feletti áron elkelt művek listáján; ez szinte biztos, hogy május 15-én meg fog változni” – tippeltük a beharangozóban, és, lám, nyertünk.
Április 27-én Lee Krasner személyében a műkereskedelemben valamiért mindig is mostohábban szereplő nőművészek egyikének 1960-as vásznára hívtuk fel a figyelmet, és nem is hiába: a Sotheby’s aukcióján a nagyméretű absztrakt kép végül 11.654.000 dollárért cserélt gazdát, amivel jócskán túlszárnyalta a szerző eddigi 5,5 millió dolláros aukciós ár-rekordját.
Nemcsak a szerző saját ár-rekordját döntötte meg viszont egy másik női alkotó, Louise Bourgeois hatalmas bronz Pók-szobrával (ezt április 28-án mutattuk meg), de az érte a Christie’snél 28 millió dolláros leütés után végül a jutalékokkal együtt megadott 32.055.000 dollárral (9,297 milliárd forint) egyenesen ez a munka lett a világon a női művészek között a második legdrágábban elkelt alkotás. (Az elsőről és a részletekről lásd az akkori beharangozónkat.)
És végül május 4-én mutattuk meg azt a három Robert Motherwell-festményt, amelyek az aukciós nagyhét utolsó napjának két párhuzamos árverésén kerültek kalapács alá. Ezek közül a Sotheby’s szakértői által előzetesen 9–12 millió dollárra becsült Elegy to the Spanish Republic No. 134 című vászon az érte megadott 10.287.200 dollárral ugyan nem döntötte meg a szerző eddig árverési rekordját (12.690.000 dollár), amit pedig szintén nem tartottunk elképzelhetetlennek, ám elég szépen megközelítette azt. A másik két Motherwell-munka közül a Sotheby’snél kínált másik 2.900.000 dollárért, míg a Phillips aukcióján szereplő 4.580.000 dollárért talált új tulajdonosra.
És végül hadd mutassuk be olvasóinknak azokat a további alkotókat és műveiket is, akikről nem írtunk ugyan előzetesen, de akik, és amelyek ez alatt a négy nap alatt még felkerültek a 30 millió dollár feletti ár-listára.
- Paul Cézanne Bouilloire et fruits (Vízforraló-kancsó és gyümölcsök) című, 1888–90-ben festett képéért a Christie’snél30 millióról indulva 52 millióig tartott a licit, vagyis a végső vételár 59.295.000 dollár (17,149 milliárd forint) lett. A kép 1999-ben a Sotheby’s londoni árverésén még „csak” 29,5 millió dollárért kelt el.
- Pablo Picasso Femme au Chien (Nő kutyával) című 1962-es képét a Sotheby’s előzetesen 25–30 millió dollárra becsülte, a végső ára azonban egészen 54.936.000 dollárig (15,911 milliárd forint) emelkedett.
- Andy Warhol 1963-as Double Elviséért a Christie’s licitjén a 38 milliós kikiáltástól 48 milliós leütésig emelkedett az ár, a végső kifizetendő összeg így 53.000.000 dollár (15,372 milliárd forint) lett a képért.
- Francis Bacon Study for a Head (Tanulmány egy fejhez) című 1952-es vásznát a Sotheby’s 15 millión indította, a leütés 44 millión történt, vagyis az 50.380.000 dolláros (14,697 milliárd forint) vételár végül alaposan túlszárnyalta a 20–30 millió dolláros becsértéket.
- És végül Vincent van Gogh Arbresdans le jardin de l’asile (Fák az Saint-Paul kórház kertjében) című 1889-es festménye kerül még be a legdrágábbak közé az érte a Christie’snél kifizetett 40.000.000 dollárral (11,569 milliárd forint); a 25 millió dollárra becsült kép kikiáltási ára 17 millió dollár, a leütési ára 33 millió dollár volt.
És van még egy mű, ami szintén átlépte a 30 milliós ár-határt – de erre még majd nemsokára visszatérünk egy külön írásban.
