Szerző: Kocsis Katalin

A mostani jellegtelen irodaház helyén (Budapest I. Krisztina körút 55.) egykor egy igazi mesepalota állt. 1853-56 között gróf Karátsonyi Guidó építtette, és a legfényesebb főúri épület volt a fővárosban. 1869 után többször járt itt a gróf vendégeként Liszt Ferenc. Karátsonyi Guidó gróf (1817–1885) örmény származású dúsgazdag földbirtokos volt. Részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, amiért neki is volt része üldöztetésben, birtok-elkobzásban. Ám nagyon jól nősült, és nemcsak amnesztiát kapott, hanem később osztrák birodalmi gróffá is emelték. Sőt, a kiegyezéskor főrendiházi tag lett. Korának kulturális életébe bőkezű mecénásként írta be nevét. Tagja volt a Liszt működése 50. évfordulójának méltó megünneplését előkészítő bizottságnak:…

A klasszicista stílusú, szép vonalú épület egykor Blaha Lujza nyaralója volt – ma szállodaként az ő nevét viseli, amint maga az utca is.

Pécs festői pontján, a Dóm felett húzódó utca egyik emeletes bérházában egy igazi polihisztor élt: dr. Vargha Károly. A Zselic lábainál fekvő többségében német ajkú Szentlászló faluból származott. Kántortanító apja nyomdokait követte, amikor 1934-ben a pécsi püspöki tanítóképzőben tanítói oklevelet szerzett. Innét Berlinbe vitte az útja, a Collegium Hungaricumban összehasonlító néprajzi és népzenei tanulmányokat végzett. Később a szegedi egyetemen lett bölcsészdoktor. Szeged, Kőszeg és Baja után 1949-ben került Pécsre, ahol aztán egész életében működött. Ő szervezte meg a tanárképző főiskola német tanszékét, amely a német nemzetiségi és kisebbségi honismereti kutatás bázisa lett. Valóban polihisztor volt: germanista, nyelvész, népzenekutató, műfordító, az…

A Szentendrétől nem messze a fáktól szinte teljesen takarva áll az a kisebb palotának is beillő villa, amelyben 1906-ban telepedett le Ábrányi Emil költő. Úgy tartják, a villában Puccini is megfordult.

A Horváth kert elnevezés napjainkban egy kedvelt közparkot jelent Budán, Krisztinavárosban, melyet a Krisztina körút, az Attila út és az Alagút utca határol. Nevét egykori tulajdonosáról, Szentgyörgyi Horváth Zsigmond udvari tanácsosról kapta. A területet 1862-ben, az Alagút megépítésekor vásárolta meg Buda városa. Ma Déryné szobra emlékeztet arra, hogy ehhez a földdarabhoz jelentős színház- és zenetörténeti emlékek fűződnek. 1842 óta állt itt színház, a terület északnyugati részén, az Alagút utca és a Krisztina körút sarkán, a fából készült Aréna. Huber Ignác temesvári színigazgató Ságody József tervei szerint építtette nyári játszóhelynek, 1200 férőhellyel. Hozzá kertvendéglő csatlakozott. Az első évtizedekben főleg német társulatok bérelték…

A település főutcájában, a mai 14. szám alatt újabb építésű villa látható; a vasútállomástól alig pár percnyi sétával el is érhetjük. Helyén egykor nádfedeles parasztház állt. Abban a parasztházban, a hátsó udvari szobában szállt meg Bartók Béla 1906 szeptemberében, népdalgyűjtő utazásai során. A huszonöt éves Bartók az akkoriban általa zongorán gyakran kísért Vecsey Ferenc hegedűművész édesapja révén került gyűjteni Keszthelyre, ahol a Festetics-uradalom intézőjének vendége volt. Az intéző gyermekeinek későbbi visszaemlékezései szerint Bartókot édesapjuk vitte ki a közeli Balatonberénybe egy falusi lagzira. A történtekről még fellelhető információkat Vörös József plébános kutatásait felhasználva Tóthné Németh Gizella balatonberényi pedagógus 2000-ben adta közre…

Budán, a Donáti utca 49. számú épület első emeletén, az erkélyes lakásban lakott élete utolsó körülbelül három évében Szabó Ilonka (1911–1945), az Operaház népszerű szopránja. Kisgyerekkorától tanult zongorázni, majd a Mátyás-templom kórusának tagja, szólistája lett. Egy rádióközvetítés irányította rá és hangjára a figyelmet. Amikor először énekelt próbát az Operaházban, még korainak tartották a pályára, de egy év múlva bejutott és szerepeket is kapott. Rosinaként debütált 1934. május 24-én Svéd Sándor és Rösler Endre partnereként. Rendkívül finom hangjával, bájos lényével és remek színészi képességeivel számos lírai és drámai koloratúrszoprán főszerep egyedülálló megformálójaként aratott sikereket (Rosina, Lakmé, Lammermoori Lucia). Szerepeinek imponáló sokaságú…

Az 1940-es években két kitűnő – bár rövid életű, de annál jelentősebb – új kórus is működött a Kollégiumban. Mindkettő Csenki Imre nevéhez fűződik.

A múlt heti történeti rész után végre belemerülhetünk a Debreceni Református Kollégium zenei életének történetébe. Az intézmény az egyik jeles helyszíne hazánk zenetörténetének, elsősorban énekkara, a nagy hagyományokra visszatekintő Kollégiumi Kántus révén. Bár, mint látni fogjuk, a református puritánság azért időnként gátló tényező is volt… A kórust 1739-ben Maróthi György kollégiumi professzor alapította. Maróthi vagyonos, tanult debreceni polgár gyermekeként született. Tizenhét évesen hét évig tartó külföldi tanulmányútra indult, amelynek többségét a baseli egyetemen töltötte: ott mintegy három évig részt vett a Collegium Musicum tevékenységében, de végzett tanulmányokat más svájci és holland egyetemeken is. 1738-ban érkezett haza, és elfoglalta a Református…

A közelmúltban látogattuk meg a pataki kollégiumot, több folytatásban. Ma ismét egy hasonló minisorozat indul, ezúttal a debreceni kollégiumról. Hasonló felépítést követünk, mint Sárospataknál: a mai részben körbejárjuk az épületegyüttest, röviden összefoglalva történetét, és jövő héten kezdünk belemerülni a konkrét zenei vonatkozásokba. A Debreceni Kollégium mai főépülete 1804-1816 között Péchy Mihály tervei szerint klasszicista stílusban épült. Az 1870/74-ben készült udvari szárnyat Vasél Alajos tervezte. 2013 óta a Nagytemplommal együtt magyar nemzeti emlékhely. Építésének hosszú történetéről itt kicsit részletesebben olvashatunk. A protestáns hitre tért Debrecen az új hit központjává válva 1538-ban átvette a városi plébániai iskolát. Az intézmény hamarosan nagygimnáziummá fejlődött,…