Szerző: Gulyás Gábor

Székely János: Caligula helytartója – Gyulai Várszínház–Nemzeti Színház Székely klasszikussá vált darabja – mint a remekművek általában – mindig élvezetes, a kétféle, morálisan egyként érvelhető elvi álláspont feloldhatatlannak tetsző drámai konfliktusa pedig mindig aktuális. A színpadra állítás alapvető kérdése, hogy milyen kereteket kap ez az aktualitás. Szász János rendezésének egyik nagy érdeme, hogy nem erőlteti bele a jelenlegi közbeszéd valamely tematikus bugyrába az előadást, nem akar közvetlen módon üzenni vagy állást foglalni, hanem nagyobb perspektívában bont ki egy itt és most sokak számára fontos kérdést, ami az én értelmezésemben így hangzik: Milyen lehetőségeink vannak a fősodorral, ha úgy tetszik, az…

John Osborne: DÜHÖNGŐ IFJÚSÁG – Belvárosi Színház / Orlai Produkció, Budapest Mennyire aktuális ma Osborne klasszikusa mint a nemzedékek közötti feloldhatatlan társadalmi ellentétek drámája? Semennyire. Meglepő választás a Belvárosi Színház darabválasztása, még akkor is, ha Ottlik Géza 1957-es fordítása helyett Nádasdy Ádám vadonatúj magyarításában tűzték műsorra a művet (dramaturg: Zöldi Gergely). A nyelvezet így mai, az a társadalmi berendezkedés viszont, amelyben a dráma játszódik, a legkevésbé sem az. Ha néhány évtizeddel korábban játszódna, akkor már történelmi lenne, ha néhány évtizeddel később, az otthonosabb közelmúltban, az szintén nem lenne zavaró, hiszen a mai világunk abból nőtt ki – ám az, ahogyan…

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Idióta – Csokonai Színház, Víg Kamaraszínház, Debrecen A színházi előadások megrendezésére csak mérsékelten alkalmas egykori Víg moziban szerény félház. Ez és a kopottas belső némiképp hangulattalanná teszi a kezdést – talán ezért is indul olyan nehezen az első felvonás. Akárcsak a Szentivánéji álom vagy a Sirály híres jelenetében: színház van itt is a színházon belül, s a Nasztaszja Filippovna (Zeck Juli) születésnapjára szervezett produkció a nézőteret is játszóhellyé teszi. A vontatottan haladó első felvonás – mint utólag kiderül – egy hatalmas expozé. A következő két rész sokkal szürreálisabb – erős jelképekkel és ismétlésekkel, amelyek egyértelművé teszik a…

Georg Büchner: Woyzeck – Nemzeti Színház, Budapest Még az európai forradalmi hullám előtt, 1836-ban egy huszonegynéhány éves fiatalember, Georg Büchner megírta a modern drámairodalom egyik klasszikussá vált művét, a Woyzecket. Pontosabban korai halála miatt nem tudta befejezni, de a torzóban maradt darab is remekmű: elképesztő mélységű lélekrajz. Az orvosnak készülő ifjú író tudása zavarba ejtően nagy. Nem véletlen, hogy szinte megszámlálhatatlanul sok színházi bemutatója volt. A Nemzeti Színház új feldolgozásának rendezője egy huszonegynéhány éves fiatalember, ifj. Vidnyánszky Attila. Akik játsszák a darabot, szintén huszonévesek – ebből a szempontból az előadás egyfajta nemzedéki bemutatkozás is. Ez persze önmagában nem lenne túl…

Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos – Forte Társulat, Szkéné, Budapest Kilencven évvel ezelőtt a modern mozgásszínház atyja, az orosz Mejerhold nagyon szerette volna bemutatni az átütő tehetségűnek tartott orosz drámaíró, Nyikolaj Erdman akkor elkészült darabját, de a politika– állítólag személyesen Sztálin – ezt nem engedte. Sztanyiszlavszkij, aki szintén szerette volna színre vinni Az öngyilkost (s akinek szintén nem engedték), amellett érvelt, hogy ez a darab nem mozgásszínházba való. Most végre megtörtént a puding próbája, mégpedig Budapesten. Bár a Mejerhold-féle biomechanikai játékmód és a Horváth Csaba által képviselt fizikai színház között jelentős különbségek vannak, az alap azonos: a mozgás kitüntetett szerepe, a…

Daniel Kehlmann: Szenteste – Hatszín Teátrum, Budapest Christian Marclay (The Clock címmel) 2010-ben készített egy 24 órás időtartamú filmmontázst olyan ismert filmrészletekből, amelyekben feltűnik az óra. 10-20 másodpercenként látunk a vásznon valamiféle órát, s az idő, amelyet mutat, minden esetben megegyezik a néző idejével: a filmen is akkor van fél tizenegy, amikor a nézőtéren stb. A Hatszín Teátrum Szenteste című előadásában szintén van egy óra, amely bár nem ugyanannyi időt mutat, mint a nézők órája vagy mobiltelefonja, de ugyanúgy telik. A valóságos másfél óra a színpadon is éppen másfél óra. A fiatal kora ellenére sztárszerzőnek számító Daniel Kehlmann új darabja…

Homérosz–Závada Péter–Szabó-Székely Ármin: Ithaka – Katona József Színház, Budapest Hogyan maradnak fenn a legendák? Miképpen élnek tovább jellegzetes mondások és történetek? Mi történik, amikor emlékezetessé válik valami? Nincs másik olyan mű a világirodalomban, amelynél olyan releváns módon merülhetnek fel ezek a kérdések, mint Homérosz Odüsszeiájában (ismeretes, hogy a romantika idején sokáig tartotta magát az a nézet, hogy Homérosz csupán egy fiktív név, az Odüsszeia pedig a korabeli, vagyis Kr. e. 8. századi görög népköltészet szép példája). Az bizonyos, hogy ezt a történetet jónéhányan újramesélték (parafrazeálva persze,mint pl. Joyce), s nem hagyta érintetlenül a populáris kultúrát sem. A Katona új előadásának ez a tárgya:…

Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek – Miskolci Nemzeti Színház Szomory klasszikus színművének két felvonásban bemutatott miskolci előadása tipikus szórakoztató produkció, amely sem a társadalomkritikai vonatkozásokkal, sem a különböző párkapcsolatok pszichológiai aspektusaival nem terheli a nézőt. A századforduló teátrumi világát is megidéző, funkcionális díszlet (díszlettervező: Cziegler Balázs) és a modern stíluseszmények felől elgondolt, de kortalan jelmezek (jelmeztervező: Sinkovics Judit) ezt a rendezői törekvést jó színvonalon képesek támogatni. Az előadás gördülékeny, a szó jó értelmében professzionális. A kiemelkedő színészi kvalitással rendelkező Gáspár Tibor alakításában a bécsi gyáros, Hübner Félix nem túl izgalmas, de erős karakter, a címszerepet alakító Tenki Dalma pedig képes egyfajta jellemfejlődést is…

Eugène Ionesco: Különóra – Gárdonyi Géza Színház, Eger Magyarországon Ionesco-darabot főként erdélyiek szoktak rendezni, ami azt a hamis látszatot kelti, mintha az abszurd dráma nagymesterének világát a román kultúra perspektívájában lehetne autentikus módon értelmezni. Ez természetesen nincs így. Nemcsak azért, mert a kitűnő drámaíró a húszas éveiben Franciaországba költözött, s valamennyi darabját franciául írta, hanem azért sem, mert az abszurd világlátás (a groteszktől eltérően) aligha köthető Európa egyetlen földrajzi területéhez: az a napnyugati kultúra olyan koherens része, amelynek állandó referenciaalapja éppenséggel a megkövesedett európai norma- és szabályrendszer. A Csurulya Csongor rendezte előadás Egerben elsősorban ezeken élcelődik. Ebben az előadásban mindenki nagyon vicces, s…

Fjodor Dosztojevszkij: Miskin herceg – Katona József Színház, Budapest A Sufniban ezúttal nincs díszlet, csak a földön körbe letett, teleírt papírlapok. A kör közepén egy széken ül a monodrámát játszó Takátsy Péter. Csak ül és mesél. Pusztán hanghordozással jeleníti meg a jól ismert dosztojevszkiji figurákat – Rogozsint, Natalja Ivanovnát, Agafját, Ivolgint, de mindenekelőtt a magyarul A félkegyelmű címen elhíresült regény főhősét, Miskin herceget. Erős karakterek bontakoznak ki a megidézett jelenetekből, s ezek mind Miskin karakteréhez képest méretnek meg. Ehhez képest a narratíva másodlagos, mert az előadásból világos: mindannak, ami megtörtént, az alapvető oka a karakterek közötti különbség. Nemcsak Miskin herceg sorsa következik…