Szerző: Papp Tímea

Az Örkény Színház mutatta be Térey János utolsó drámáját. A Lót – Szodomában kövérebb a fű zenéjét Fekete Gyula írta. – Milyen zeneiséget hordoz a Térey-dráma akár nyelvileg, akár szerkezetileg? – A cimbalom hangszer használata a szöveg, a történet inspirációja alapján került a darabba. Egyrészt mert archaizáló, ősi hangszer, másrészt mert van népi, ha tetszik magyar népi, sőt cigány népzenei áthallása is. – Milyen funkciójú zenét írt a darabhoz, milyen zenei világból inspirálódott? – A zene J. S. Bach passióit vette alapul, különösen a János-passió anyagából építkezett.  A színdarab tömeg jeleneteit ábrázolja a zene a Bachnál megismert elemelt, szimbolikus módon.…

Nem a zene férfias vagy nőies, hanem a képzetek, amiket hozzájuk társítanak, jegyezte meg Fazekas Gergely zenetörténész, a Hang-nem-váltás? című beszélgetés moderátora. A zene, az zene – parafrazeálta Gerturde Steint Vajda Gergely karmester, zeneszerző. Valószínűleg erre sokan felkapják vagy elkezdik ingatni a fejüket. De tessék csak belegondolni, kedves tamáskodó olvasók: van-e a hangoknak neme? Két napon keresztül zajlottak az idén a női alkotókra fókuszáló Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében a MusicaFemina Nemzetközi Szimpózium eseményei, amelybe a koncert mellett konferencia, szimpózium, panel- és kerekasztal-beszélgetés is beletartozott. Január 8-án a Három HollóbanHang-nem-váltás? címmel Varga Judit (zeneszerző), Palya Bea (énekes-dalszerző) és Novotny…

Az Örkény Színházban decemberben mutatták be a Lót – Szodomában kövérebb a fű című előadást, amely Térey János utolsó drámájából készült. A rendezőt, Kovalik Balázst arról kérdeztük Téreyvel való kapcsolatáról, a darabot inspiráló képről, a történet mai áthallásairól, a próbafolyamatról, és arról is, hogy követi-e majd az előadás alakulását.  –  2002-ben dolgoztál az Örkény Színházban, az általad rendezett Borisz Godunovnak Térey János volt a műfordítója. Akkor a te ötleted volt Térey bevonása, vagy készen kaptad őt? –  Ahogy most a Lótnál, akkoriban is fontos szempont volt, hogy olyan író szövegével dolgozzunk, akinek érzéke van a klasszikus verseléshez, mégis rendkívül mai…

1902. november 24-én született és 1970. január 11-én hunyt el Latabár Kálmán. A talán leghíresebb magyar színészdinasztia legismertebb tagja.

2020. január 7-én elhunyt Felföldi Anikó. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar zenés színjátszás történetének egy nagyon fontos alakja hagyott itt bennünket.

2020. január 19-ig látogatható Bécsben, a Kunsthistorisches Museumban (Szépművészeti Múzeum) a korai barokk két nagy mesterének munkásságát bemutató kiállítás, amelyből kiderül, micsoda érzéke volt Caravaggiónak és Bernininek is a teatralitáshoz. Bármelyik oldalon felüthetjük a Róma útikönyvet, ott nagy valószínűséggel templomról vagy szökőkútról olvasunk, következésképp szinte biztosan megtaláljuk Caravaggio (1571–1610) vagy Bernini (1598–1680) nevét. Jelentőségük tehát nem csupán művészettörténetileg, de városképi szempontból is korszakos, amivel mindjárt a kiállítás bejárata előtti méretes térkép szembesít. A tárlat azt mutatja be, mennyire a valóságból merített ihletet a milánói születésű, nem csupán festőnek, de botrányhősnek sem utolsó Caravaggio és a Nápolyból származó, jóval nyugodtabb életet…

Hilda és Otto átlagos, középkorú, középosztálybeli pár, temetői kertészetet üzemeltetnek, házasságuk egyhangúan, rutinszerűen működik. A hozzájuk váratlanul érkező, börtönből szabaduló rokon, Fritz jelenléte előhozza elfojtott érzelmeiket, vágyaikat, és ez a robbanás hatással van alkalmazottjukra, Mitzire is. Eddig olyan, mintha egy átlagos családi-szerelmi bulvárdráma kiinduló helyzetét olvasnánk… A Radnóti Színház legutóbbi bemutatójáról beszélgettünk a rendezővel, Alföldi Róberttel. – A vágy 1999-es magyarországi bemutatója után írta Kroetzről Molnár Gál Péter, hogy „a kiürültség és a jóléti lepusztultság diagnosztája”. Ezzel te egyetértesz? – Nem. Szerintem most, nekünk ez a történet jóval zsigeribben keserű. – Keserűbb, mint A sötétség hatalma? – Igen. Abban „csak”…

A Budapesti Operettszínházban 30 év után ismét balettprodukciót tűznek műsorra: a Diótörőben a színház táncművészei mellett a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékeit láthatja a közönség. Az előadás szereplőivel, Ottlik M. Laurával, Sík Milánnal és Bedő Dorisszal a Diótörő kínálta lehetőségekről, az előadásban fellépő táncművészetis növendékekről és az Operettszínház igényelte sokoldalúságról is beszélgettünk. Ottlik M. Laura a Balettintézet után a Markó Iván vezette Magyar Fesztivál Balettben kezdte a pályáját, aztán szabadúszó lett, és 18 évvel ezelőtt szerződött az Operettszínházba. „Eleinte bevallom, voltak kétségeim, hogy megfelelő szakmai kihívás-e itt táncolni, és természetesen darabfüggő, hogy mennyi a feladat, de egyáltalán nem bántam meg ezt a…

Nagy tételben le merem fogadni, hogy a nem geek-művészettörténész közeg, hanem az átlagos kultúrakedvelő, képzőművészet iránt érdeklődő nagyközönség csak a Kieselbach Galéria kiállításán ismerte meg Nagy Istvánt.  Nem a légkondi borzongatott a nyár végi kánikulában a Szent István körúton, hanem egy nehezen definiálható érzéstől lett az ember libabőrös. Attól a minden szépelgéstől mentes őszinteségtől, attól a végtelen tisztaságtól, ami minden komorság ellenére a képekből áradt. Aki nem jutott el, vagy újra megnézné, itt utólag/újra végig tudja járni a Tisztaság. Tömörség. Transzcendencia. című kiállítást. Ez a három fogalom a karácsony lényegét is magában hordozza, így nem véletlen, hogy az adventi kalendárium…

Mai képeink alkotója, Pekáry István sokoldalú művész volt: a festészet mellett a textilművészet, különösen a gobelinek és a díszlettervezés is érdekelte, dolgozott grafikusként és iparművészként is. 1905. február 1-jén született és 1981. augusztus 25-én hunyt el. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. A 30-as években, pályája indulásakor számos elismerést kapott és több kiállítását is megrendezték a jeles fővárosi galériák, de ebben az évtizedben több külföldi díjat (milánói triennálé, párizsi párizsi világkiállítás) is elnyert. Tanított New Yorkban, és tanult Olaszországban. Rómában új irányt vett pályája. 1935-től az ott élő Miloss Aurél balettművésszel és Veress Sándor zeneszerzővel együttműködve számos Kodály-, Veress-…