Szerző: Papp Tímea

Korcsolyáznak, karácsonyt, hóesést emlegetnek, de semmi kellemes, puha téli nincs a mai ablakban. Németh Ákos Tél című drámájában hét ember élete kapcsolódik így-úgy össze, és sűríti az összes tipikus és ismerős családi drámát. És bár ezekbe a kapcsolatokba be-besüvít a reménytelenség, mégis furcsán lírai tud lenni a hangulat. Ja, persze, mint az életben. Ahogy bizonytalanságunkat leplezve egymással játszmázunk, keressük a kibúvókat, és egymás elől titkoljuk valódi lényünket. Ahogy illúziókba ringatjuk magunkat, hogy tudjuk, hogyan kell élni. Ideig-óráig sikerül, aztán rájövünk, terveinkben nem tudunk számolni a külső változókkal, és akkor összeomlik a kártyavár. Aztán mégis újrakezdjük az építkezést. Öreg hajléktalan vashordóban…

Tovább

Szabó Magda 1970-ben megírta, Zsurzs Éva 1977-ben megrendezte az Abigélt. Mindkettő klasszikussá nemesedett a maga nemében.  Háború és kamaszlányok felnövése, no meg egy titokzatos szobor a tipikus lányregény és kamaszkrimi középpontjában, a végeredmény pedig egy háborús felnövéstörténet, amelyben Vitay Georgina a gondtalan és gondatlan csitriből másokért is felelősséget vállalni tudó koravén tizenéves lesz. Az Abigélből hiányzik a véres történelem, a külvilág, közvetlen információ nincs a front és a mindennapok eseményeiről. Az árkodi Matula mint egy erőd véd meg a borzalomtól. De hiába a vastag falak, beszüremkedik közéjük a körvonal nélküli, megfoghatatlan félelem. Ilyenkor a karácsony is más. A szeretetből valódi összekapaszkodás…

Tovább

Ma ismét egy filmből készült musicalre nyílik az adventi ablak. A magyar mozikban is játszott Mi a manó főszereplője a Mikulás egyik segítője, akiről kiderül, nem csupán átlagtól eltérő magasságában különbözik a többi manótól. Ugyanis ember. Csak épp rakoncátlan árvaként bebújt a Mikulás zsákjába, így került az Északi-sarkra, ahol manóként nevelték fel. Amikor felnő, a Mikulás biztatására New Yorkba megy, hogy megkeresse vér szerintei családját. Akikről kiderül – a musicalben legalábbis -, hogy nem hisznek a Mikulásban, és Buddy célja az, hogy meggyőzze őket és a New York-iakat, ez egyáltalán nem mese. Ebből az ajánlóból valószínűleg mindenki számára kiderül, hogy…

Tovább

Annyi vidámság és romantika után jöjjön a kőkemény valóság: az épp karácsonykor darabjaira hulló látszatidill. Henrik Ibsen adventi kalendáriumunk duplázó szerzője, a Peer Gynt kapcsán már megidéztük őt: https://papageno.hu/blogok/adventi-kalendarium/2018/12/4-ablak-beleallni-a-szerelembe/ Biztosan mindenki ismer valakit, akinek a boldogsága annyira irritálóan tökéletes, hogy felmerül a gyanú, itt valami nem stimmel. A bulvármagazinok társasági rovatainak makultálanra retusált képei nem kelhetnek életre, ennyire előírásszerűen szeretetteli és harmonikus család nem létezik. Szép ház, szép család, szép élet– a méretre készített, egyedi tervezésű beépített szekrényekből előbb vagy utóbb csak kidől az a csontváz… Mi a fene ez a genetikailag belénk kódolt hitetlenség, cinizmus? (A nem kívánt törlendő.)…

Tovább

1944 nem volt különösebben békés év. Ekkor készült egy hollywoodi zenés film, a Meet Me in St Louis, amelynek lélekkomfortosító története visszarepített az 1900-as évek elejére. Az MGM stúdióban jó érzékkel elővettek 1903-4-ben játszódó, korábban novellafüzérként megjelent egy felső középosztályi családi történetet, ami a St Louis-i világkiállítás eseményei mellett Smith papa New York-i áthelyezése körül kulminálódik. (Micsoda izgalmak!) A karácsony után esedékes áthelyezés a családfő mellett természetesen a család költözését is jelentette, ami az ötgyerekes família mindegyik tagját, de különösen két nagyobbik, már szívügyekben is érintett leányát erősen érintette. Az alábbi dalocska, amit Judy Garlandot követően kitudja, hányan adtak elő,…

Tovább

Nem emlékszem gyerekkoromból betlehemezésre, hogy házról házra jártak volna karácsony előtt a népek, hogy előadják – most olvasom néprajzilag: rontáslevételi céllal is kiegészülve – a kis Jézus születését. Bezzeg húsvétkor, akkor – csengő híján – vége-hossza nem volt a kiabálásnak, hogy szabad- e locsolni. De zárt kapukat találtak. Fogalmam sincs, hogy viselkedtem volna, ha valaki beállít a konyhába betlehemezni. A maszkos verziótól sírva elmenekülök, ez nem kérdés. A maszk nélkülitől leginkább zavarban lettem volna, azt hiszem; a zavartsági skála egyik, „mit bohóckodik itten X meg Y bácsi, én kérek elnézést” végétől a másik,„mit kezdek ezzel a személyes élménnyel” végéig ide-oda…

Tovább

Az Anyeginről Belinszkij óta tudjuk, hogy az orosz élet enciklopédiája. Az orosz élethez – a sztereotípiák szerint – hozzátartozik a tél. Néhol úgy írja le Puskin a telet, hogy az ember egyszerűen megkívánja a hóval borított végtelenséget, de még mielőtt hamis ábrándokba ringatnánk magunkat, gyorsan kijózanít: Mit tudnál tenni téli zugban? Séta? A megszűkült világ Unalmas látvány kis falukban, Egyhangú, pőre pusztaság, Lovagolnál a zord vidéken? Kopott patkójú ló a jégen Tétován jár s ügyetlenül, És egykettőre elterül. Bús házban ülj, s vigaszt keresve Olvasgasd Pradtot, Scottodat, Vagy nézz át számadásokat, Zsémbelj s igyál, s a hosszu este Elmúlik, mint a tegnapod,…

Tovább

Magunkkal visszük-e a bukott rendszer meggyilkolt diktátorának otthagyott csecsemő gyerekét, ha a magunk élete sem biztos? Kiélezett, pazar drámai helyzet. Bertolt Brecht értette a szakmát, de A kaukázusi krétakör nem a hatásvadászatról szól. Mert tapasztaltuk, hogy vannak, akik ha nem is kételyek nélkül, de magukkal viszik a fent említett gyereket. (Továbbá felhúzzák a csónakba a nem hajó-, inkább bárkatöröttet, enni adnak az idegennek, bújtatják stb.) Nem számításból, hanem mert segíteni kell a gyengét, a rászorulót, nem kérdezve, honnan jött, egész egyszerűen azért, mert emberből vagyunk. Meg-meginogva – mert emberből vannak -, de magukra kéretlenül vállalt feladatot teljesítik. B terv nincs,…

Tovább

A fiatal győri bábszínész, Markó-Valentyik Anna még egyetemistaként készítette első egyszemélyes felnőttelőadását, az Anyajegyet, amelynek témái a születés és az anyaság. Legújabb szerelemprojektjében az élet másik végpontjával, az elmúlással és a halállal foglalkozik Polcz Alaine szövegeire építve. – Az embert élete különböző szakaszaiban, gyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként – és folytathatnánk, de te most épp itt tartasz – másképp és más okból foglalkoztatja az elmúlás, a halál. Neked épp most miért fontos erről beszélni? – Három éve veszítettem el a nagypapámat. Hónapokat töltött kórházban, mi pedig éppen akkor, a betegsége idején házasodtunk össze férjemmel. A polgári szertartás után bevonultunk hozzá az…

Tovább

1183 karácsonyán Chinon várában nem a faállítás volt a legnagyobb probléma. És nem csupán azért, mert maga a karácsonyfa néhány száz évvel később jött divatba.  Az oroszlán télen című drámában II. Henrik angol király udvarát látjuk egy izgalmat nem nélkülöző hatalmi sakkjátszma közepette. Nem az a fontos, ki nyer ma. A tét jóval nagyobb: melyik fiú örökölje a trónt. Henrik Jánost (a Földnélkülit), Eleonóra Richárdot (az Oroszlánszívűt) támogatja, de van még egy harmadik gyerek is, Geoffrey, aki  háttérben szervezkedve igyekszik maga kezébe venni a sorsát. S hogy még bonyolódjanak a viszonyok: politikát árnyalja Alais francia hercegnő személyében a szerelem is. A szereplők…

Tovább