Szerző: Rácz Ráchel

„Igen, állíthatom: akkoriban igenis létezett Színházi Élet. „Színházi Élet” című folyóirat nem létezett ugyan – vagy tán csak másképpen hívták -, de Színház igenis volt és volt benne Élet is.” – Darvas Iván: Lábjegyzetek. Budapest, Európa, 2002. A Ruttkai és kora blog – folytatva Ruttkai Éva színházi toplistáit, évtizedek szerint – a következőkben a Vígszínház fénykorának első periódusát vázolja. Ruttkai Éva számára a hatvanas évek nem csupán filmes szempontjából meghatározó (ekkor érkezik számára a Butaságom története, az Egy magyar nábob; Kárpáthy Zoltán, az Alfa Rómeó és Júlia, az Egri csillagok, vagy a Hamis Izabella). Színpadi szerepeiben is jelentős és rendkívül…

Tovább

A CAFe Budapest különleges programja a HÉJANÁSZ – Ady. Léda. Párizs. című előadás, amelynek kapcsán a Lédát alakító Pokorny Liával beszélgettünk. Lia a rá jellemző őszinte kedvességével és elbűvölő stílusával mesél hivatásról és hitvallásról, női sorsról, tébolyult szerelemről, sanzon-estről és a Holnapra is marad című, hamarosan megjelenő könyvéről. – Miért tekinthető szolgálatnak a színészet a te értelmezésedben? Több helyen is említést teszel arról, hogy a hivatásod egyfajta misszió.  – Az, hogy az ember kap egy képességet – bármilyen területen – az tulajdonképpen a sors ajándéka. Ezt pedig nem azért kaptam születésemkor, hogy öncélúan használjam, hanem azért, hogy visszaadjam, visszaforgassam valamilyen…

Tovább

SZFE-ügyek, értékrendek, társadalmi tükrök és covid19. Reisz Gábor filmrendezővel beszélgetünk, aki a Magyar Filmakadémiából való kilépéséről, valamint első színházi rendezéséről is mesél. – Elnézést, de van egy dolog, mielőtt belekezdenénk az interjúba. – Micsoda? – Hosszú idő után úgy döntöttem, hogy veszek egy vajtartót. Nem szoktam ilyet csinálni, de nem akartam azt megvenni, ami szinte mindenkinek van, elvégre a reggel szentségét határozza meg, ezért külön kinéztem egyet a neten. Ma hozzák meg, a futárt majd át kell irányítanom ide. – Persze, csak nyugodtan. – Közben itt vagyok. – Akkor csapjunk is bele! Milyen érzéseket váltott ki belőled a hír, hogy…

Tovább

Bergendy Péter új filmje minden bizonnyal úttörője lesz a hazai zsánerfilmes életnek. A thrilleri elemeket a horror műfajával spékelő Post Mortem a spanyolnátha idején játszódik, főszereplője egy háborút megjárt fotós, aki nem fél púdert hinteni a megboldogult családtagok kihűlt arcára. Klem Viktorral, a film egyik főszereplőjével beszélgettünk, aki arról is mesélt, hogyan ugrik be a nagybőgő mögé január végén, és mi vár rá még a film premiere előtt. – Milyen volt a régmúlt spanyolnátha frontját megtapasztalva egy valódi világjárványba csöppenni? – Talán abszurdan hangzik, de ha egy művésznek valamilyen drámai esemény zajlik az életében, általában bekapcsol nála az önmegfigyelés. Bizarr…

Tovább

Néhány héttel ezelőtt megjelent egy Facebook-bejegyzés, amely nagy port kavart. Ennek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy általában a kommentelés és az instant véleményformálások kereszttüzében leülünk-e beszélgetni egymással? Adunk-e teret arra, hogy – mielőtt határozottan levoksolunk egy vélemény mellett a közösségi felületeken – betekintsünk egy témába, egy személyiségbe? Engedjük-e átformálni a régi hitrendszereinket?  Egy színésznő, aki a bulvár őrület után jelentős szakmai változáson ment át, most őszintén vall sorsvonalakról, színházról, szerepekről, rendezéseiről, közösségi médiáról, aktualitásokról. Meglepően természetes, közvetlen, visszafogott, kedves. Ideológiáktól független, nyitott és allűrmentes. – Egy próbafolyamat végén vagytok éppen. Milyen szerepre, darabra készülsz? – Zilahy Lajos Fatornyok című…

Tovább

Call center, Y generáció, Mozsár Műhely. Októbertől ismét megtekinthető Spáh Dávid filmrendező első színházi alkotása, a Call girl. Az előadásról, annak inspirációiról, lehetséges Y generációs útkeresési perspektívákról, alkotói merészségről és szabadságról az előadás főszereplőjével, Mészáros Piroskával beszélgettünk. – Milyen előzmények merülnek fel a Call girl kapcsán? Ha jól tudom, sok mindent kipróbáltál a munka terén a színházi világon kívül is. – Ott kezdődik az egész, hogy mivel szabadúszó lettem, nem volt állandó munkám, pénzre pedig mindig szükség van. Álltam és gondolkoztam, hogy mit lehetne csinálni esetleg valami mást, ha nem színházat. Megpróbáltam több dolgot is, belekóstoltam ebbe-abba. Vezettem budapesti városnéző…

Tovább

Ruttkai Éva Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész 1927. december 31-én született és 1986. szeptember 27-én hunyt el Budapesten. Blogunkban emblematikus színházi alakításait elevenítjük fel az 1950-es évekből.  A Nemzeti Színház időszaka (1948-1951) Az államosítás körüli időszakban (1948-1949) erősen a Nemzeti Színház táján szerveződik a budapesti színházi keménymag. Ruttkai Éva 1948-1951 között szerepel itt, többek között Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Básti Lajos, Ferrari Violetta, Bessenyei Ferenc, vagy Ilosvay Katalin partnereként. A Major Tamás által vezetett teátrumban olyan előadások során kap lehetőséget tehetségének kibontakoztatására, mint A fösvény (Marianna), a Vassza Zseleznova (Ludmilla), a Hatszáz új lakás (Nagy…

Tovább

A Ruttkai és kora blog szeptemberi portrésorozatában – a Fortepan és az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével – olyan emblematikus színészalakításokat elevenítünk fel, amelyek meghatározók, stílusteremtők, mérföldkövek a hazai színházi kultúrában. Várkonyi Zoltán / Hamlet, Madách Színház, 1943. Várkonyi Zoltán felfogásában Hamlet az új, modern időszak hírnöke, amely nagyban meghaladja a háború előtti színházi aspektusokat. (Nem is véletlen, hogy a kritika éppen a hevesség, a korra jellemző túlzó teatralitás hiányát írja a színész számlájára.) Várkonyi, Pünkösti Andor magánszínházában kap lehetőséget a dán királyfi megformálására, miután az egyre élesedő háborús helyzetben származása és demokrata látásmódja miatt elbocsájtják a Nemzeti Színháztól. IV. Henrik…

Tovább

A klasszikus filmtörténet egyik legnagyobb alakja ma lenne 105 éves. A sors fintora, hogy halálának évfordulója ugyanerre a napra esik, ugyanis pontosan a születése napján, augusztus 29-én hunyt el, 1982-ben. Nem csupán a hollywoodi, hanem az európai film is nagyban jegyzi a nevét. Olyan alkotókkal nyílt lehetősége együttműködni, mint Kertész Mihály, Alfred Hitchock, Roberto Rossellini, Lewis Milestone, Victor Fleming, vagy Ingmar Bergman. Természetessége, művészi, letisztult színészi eszköztára valóságos forradalomnak és megújulásnak számított a filmipar számára. Stílusforradalom – a természetesség jegyében A harmincas évek súlyos smink kreációi után, a negyvenes évek elején valóságos revolúció Ingrid Bergman jelenléte az amerikai filmiparban. Friss,…

Tovább

Az ötvenes évek közepére nagyjából felnő az a nemzedék, amely már nem kíván többé az elavultnak titulált hagyományok szerint élni. Indul az éles kulturális paradigmaváltás, dübörög a Rock’n’Roll, James Dean és Marlon Brando pedig farmerben és bőrdzsekiben hozza az ívet, az ifjú dühös nemzedéket képviselve. Filmes szempontból a húszas évek óta nem volt olyan jelentős stilisztikai revolúció, amely 1955-1958 táján indul – és tart egészen 1968-ig. A feje tetejére áll a mozi! Négyszáz csapás (1959) https://www.youtube.com/watch?v=i89oN8v7RdY Francia új hullám A francia új hullám két aspektus mentén szerveződik. Az első, az egyfajta esztétikai aspektus, amely a stílus szellemi alapjait körvonalazza. Ehhez…

Tovább