Szerző: Ujházy László / Gramofon

Ujházy László tanulmányban foglalta össze a 2015-ben a Magyar Rádió akkor 80 éves 6-os stúdiójának történetét. A több részletben megjelenő tanulmánynak most egy, a témától kissé eltérő, az új stúdióépületéről szóló, epizódszerű „közjátékát” közöljük. Az ötvenes években a Rádió – részben a Szentkirályi utcára néző bérházak kisajátítása révén – nagy volumenű stúdióépítésekbe kezdett. Ennek eredményeképpen új stúdióépület jött létre (11-22. stúdió), melynek harmadik emeletén egy, a Hatossal megközelítően azonos légterű „zenekari stúdiót” alakítottak ki. A zenekari stúdió megjelölés – bár rendkívül jól hangzik – meglehetősen félrevezető. Milyen zenekarról van szó: egy kis létszámú korai Mozart-szimfóniáról, vagy egy monumentális Brucknerről, Mahlerről?…

Tovább

A Gramofon XX. évfolyamában Ujházy László tanulmánysorozatban foglalta össze a Magyar Rádió 6-os stúdiójának történetét. Ezúttal a háború után következő megújulásról szóló részt közöljük. Előző írásunkban bemutattuk, milyen előzmények után, s hogyan épült meg a Magyar Rádió 6-os stúdiója. Írásunkat azzal zártuk, hogy a második világháború a stúdiókat sem kímélte: a Rádió udvarán hatalmas bombatölcsér tátongott, a légnyomástól az ablakok betörtek, a hangszórók membránjai beszakadtak. A 6-ost több aknatalálat érte, hátsó fala ledőlt, födémjének egy része beszakadt. Az élet azonban a magyar rádiózást illetően sem állhatott meg. https://papageno.hu/featured/2018/07/nobel-dijas-mernok-tervezte-a-magyar-radio-6-os-studiojat/ A munkálatok nagy erővel indultak meg, s jóllehet minden tégláért meg kellett…

Tovább

A Gramofon hasábjain 2015-ben jelentek meg Ujházy László írásai a Magyar Rádió akkor nyolcvanéves 6-os stúdiójáról. A következőkben e tanulmányok révén idézzük meg a stúdió történetét. Az 1930-as évek elején egy nemzetközi tanulmányút eredményeképpen döntött arról a Rádió vezetősége, hogy az új stúdiók építése elkerülhetetlen. Ezt részben a hamarosan beinduló második magyar műsor (Budapest II.) indítása, részben pedig az a felismerés indokolta, hogy az univerzális, változtatható akusztikájú stúdiók helyett célszerűbb, ha a stúdiók az egyes műfajok által igényelt fix akusztikai beállítással épülnek. 1932 nyarán az építkezések meg is indultak, s csakhamar – miután sikerült megvásárolni a szomszédos telkeket – több…

Tovább

A Gramofon hasábjain 2015-ben jelentek meg Ujházy László tanár úr írásai a Magyar Rádió akkor nyolcvanéves 6-os stúdiójáról. A következőkben e tanulmányok révén idézzük meg a stúdió történetét. 1935. május 14-én a sajtó nyilvánossága előtt mutatták be a Magyar Rádió új stúdióit a Bródy Sándor utcában, s közöttük a legjelentősebbet, a 6-os stúdiót. Az épület látszólag szerény: egyszerű téglafalak vasbeton tetővel, minden különösebb díszítés nélkül, ám ezzel együtt a magyar kultúra – és azon belül is a zenekultúra – egyik emblematikus szentélyévé vált, mely a hallgatóság létszámát tekintve immáron nyolcvan éve az ország legnagyobb hangversenyterme. Az előzmények A Magyar Rádiónak…

Tovább

Ujházy László hangfelvétel-esztétikai sorozatában ezúttal Solti György, a Decca kiadásában készült, korszakos jelentőségű Carmen-felvételét ismerteti. Második rész.  A negyedik felvonás előjátékát követő első jelenetek ismét erőteljesen külső cselekményesek: a bikaviadalt megelőző díszes bevonulást, az ünneplő sokaságot a hangfelvétel elsősorban a sztereóhatással, a kórusszólamok határozott elkülönítésével jelzi. Ez utóbbiaknak a teljes sztereó bázist átfogó elhelyezése, mindenfajta mozgáselem alkalmazása nélkül is kitűnően idézi fel képzeletünkben a bikaviadalra érkező színes forgatagot. A második felvonáshoz hasonlóan itt is szerepe van a tömeg morajlásának, s annak is, amikor adott pillanatokban ez a tömegzaj elhallgat. A szinte folyamatosan emelkedő dinamikaszint betetőzése után hirtelen váltással szólal meg Carmen…

Tovább

Ujházy László hangfelvétel-esztétikai sorozatában ezúttal Solti György a Decca kiadásában készült, korszakos jelentőségű Carmen-felvételt ismerteti. Első rész. Már több mint négy évtizede, hogy a londoni Henry Wood Hall-ban Solti György vezényletével és a DECCA gondozásában elkészült az a teljes Carmen-felvétel, melyet sokan ma is a mű egyik legkitűnőbb felvételeként tartanak számon. Tegyük hozzá, hogy méltán, ám arról már kevesebb szót hallani, hogy a parádés szereposztáshoz és előadáshoz egy ugyancsak magas színvonalú rendezői-hangmérnöki teljesítmény is társult. Az alábbiakban – sajnos csupán szavakban – bemutatjuk, hogy a felvétel készítői milyen mesterien éltek a korábbi évtizedek hangtechnikai és esztétikai változásaival, a művészi újjáteremtés…

Tovább

Ujházy László hangfelvétel-esztétikai sorozatának befejező részében a hangfelvétel adta lehetőségeket, a felvétel és az élő zene befogadásának különbségeit taglalja. A hangsíkok beállítása Köztudott, hogy a mikrofon „másképp hall”, mint a fül, s ennek egyik következménye, hogy a távolságokat felnagyítja. Így például a zenekar előtt felállított mikrofonokon keresztül a fafúvók távolabbról szólalnak meg, azaz a vonóskar–fafúvóskar távolság a felvételen nagyobb lesz ahhoz képest, ahogyan ezt koncerten vagy akár a stúdióban érzékelnénk. Ezek a virtuális távolságok a felvételeknek plasztikus, a hangteret nem csak szélességében, hanem mélységében is kiterjesztő hangzást kölcsönöznek. Ráadásul, míg a szélességi kiterjesztést a bázisszélesség korlátozza, addig a mélységeknek, a…

Tovább

Miben nyújthat többet egy hangfelvétel az élő zene befogadásához képest? Többet nem, csupán mást, ám valóban van néhány olyan eszköz a hangmérnök kezében, amelyek hatása túlmutathat a koncertélményen. Ujházy László hangfelvétel-esztétikai sorozatának következő két részében röviden ezeket foglalja össze. A felvételi helyszín megválasztása A hangversenytermek nem minden zenei műfajban adhatnak optimális hangzást, mivel nincsen olyan akusztikai környezet, amely a gregorián daraboktól a kortárs kompozíciókig minden megszólalás számára megfelelne, de ugyanez érvényes a zenei stúdiókra is.  A hangfelvételeket is azért viszik ki a stúdiókból, mert ily módon megteremthető a műnek és az előadásnak legmegfelelőbb teremérzet. Az újabb lemezek kísérőfüzeteit tanulmányozva mindenkor…

Tovább

Előző írásainkból megismerhettük, hogy az ötvenes évektől a zeneszerzők és karmesterek hogyan tekintettek a gépi hangátvitelre, láthattuk, hogy a korábbi ellenkezések, fenntartások elcsitultak a hangfelvétel a muzsikusok számára is egyre fontosabb tényezővé lépett elő. A következőkben azt mutatjuk be, hogy e szemléletváltozást hogyan támasztotta alá a hangtechnika és az esztétika. A hifi kifejezés – eredeti teljes angol formában High Fidelity – természethű hangátvitelként fordítható, ami első hallásra az eredeti hangkép minél hűségesebb leképezését, vagy leképezhetőségét jelzi. Úgy tűnhet, hogy ezzel a filozófiával eleve megszűntek a természetutánzással kapcsolatos nézetkülönbségek, mert ami természetes, az csak a koncerthangzás lehet, holott a viták csak…

Tovább

Zárul a Gramofon-blog ötvenes-hatvanas évek hangfelvétel-esztétikájával, annak kiemelkedő alakjaivalfoglalkozó háromrészes sorozata. Az előző hónapokban Solti György és Herbert von Karajan felvételei álltak a középpontban, a befejező rész főszereplője pedig Kurt Blaukopf, Mahler-kutató és hanglemeztörténész. 1969-ben jelent meg a neves muzikológus Kurt Blaukopf  tollából az a Mahlerről szóló összefoglaló mű, amely külön fejezetet szentel Mahler és a hangfelvétel, illetve az akusztika kapcsolatának. Első hallásra különösnek tűnhet, hogy az 1911-ben elhunyt szerzőnek egyáltalán milyen kapcsolata lehetett az akkori tölcséres felvételekkel. Blaukopf azonban nem erről szól könyvében, hanem – tegyük hozzá, teljes joggal – úgy véli, hogy a Mahler által megálmodott hangzásvilág a…

Tovább