1452. április 15-én született, és 1519. május 2-án hunyt el Leonardo da Vinci. Nem túlzás róla azt állítani, hogy az emberiség történetének legkíváncsibbja, legsokoldalúbb alkotója, tudósa, művésze volt: egyszerre volt matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, festő, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.
Az olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte úgy fogalmazott: Leonardo halhatatlanságát talán éppen az adja, hogy nincsen olyan terület, amelyben ne próbálta volna ki magát, és ne alkotott volna az irodalomtól a festészeten át a tudományok legkülönbözőbb ágáig. Nem túlzás azt állítani, 2019-ben az egész világ őt ünnepli. Milánóban, Firenzében és Vinciben is izgalmas tárlatok nyílnak, Nagy-Britanniában pedig egyszerre 12 városban lehet majd megtekinteni a mester rajzait. A legteljesebbnek azonban a Louvre ősszel nyitó kiállítása ígérkezik, amely 17, Leonardónak tulajdonított festményt vonultat fel a tervek szerint.
A kérdés csak az, hogy a mester minden festménye megérkezik-e Párizsba, mert egyetlen múzeum sem szívesen ad kölcsön Leonardo-festményt. Felbecsülhetetlen értékükön, sérülékenységükön és a biztonsági kockázatokon túl azért sem, mert a hiányuk csalódást okoz azoknak, akik az állandó kiállítási helyükön nem láthatják azokat. A legfelsőbb politikai körökig érő művészettörténeti vitákat ebből a cikkünkből ismerheti meg.
Budapest sem maradt ki a sorból: a felújított Szépművészeti Múzeum is egy Leonardo-kamaratárlattal várta a látogatókat. A budapesti Lovast Leonardo és kortársai külföldi gyűjteményekből kölcsönzött, itthon először látható remekműveinek társaságában mutatták be. Leonardo tíz rajza, valamint az általa inspirált pályatársak szobrai hűen idézték fel azt a reneszánszban megoldatlan problémát, amellyel Leonardo bő négy évtizeden át igyekezett megbirkózni: a szabadon álló, ágaskodó lovas szobor megalkotását. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött lovas bronzszobor mindig is a figyelem középpontjában állt. A kérdés, hogy Leonardo saját kezű alkotása, vagy csupán a nagy mester hatásáról tanúskodik, a mai napig vita tárgya.
Számos térplasztika esetén merült már fel Leonardo szerzősége, de eddig egyszer sem sikerült minden kétséget kizáró bizonyítékot felmutatni, így ha a feltevés igaz, ez az egyetlen szobor, amely fennmaradt a reneszánsz mestertől. Egy olasz művészettörténész Leonardo da Vincinek tulajdonítja a londoni Victoria & Albert Múzeumban őrzött, Szűz Máriát a nevető Jézussal ábrázoló szobrot, amelyet eddig a 15. századi mesternek Antonio Rossellino alkotásának tartottak, de vannak ezt cáfoló hangok is. Mi összeszedtük az érveket és az ellenérveket.
A szobrok mellett egy festmény is az érdeklődés fókuszába került. Az észak-Párizsban található Condé Múzeum gyűjteményében található szénrajzot vizsgáló szakértők szerint nem lehet kizárni, hogy a reneszánsz legnagyobb mestere készítette a Simonetta Vespuccit ábrázoló művet. A kivételesen gazdag reneszánsz kollekcióval rendelkező múzeumban júniusban A meztelen Mona Lisa címmel nyílik kiállítás. A Franciaország egyik legrégebbi nemesi családjának egykori birtokán működő intézménynek a 19. század közepén került be a gyűjteményébe az a Monna Vanna néven is ismert szénrajz, amelyet a múzeum friss közleménye szerint Leonardo köre vagy maga a mester készíthetett. A szakértői érvelést ide kattintva, cikkünkben olvashatják el.
Olvasóink döntésében segíthetnek Leonardo vázlatfüzetei, amelyek közül kettőt a londoni Victoria and Albert Museum (V&A) tett elérhetővé online. Az adományozóról elnevezett Codex Forster I két vázlatfüzetből áll, amelyeket Leonardo da Vinci halála után kötöttek egybe. Egyikük 1487-90-ből származik, még Milánóból – ebben hidraulikai mérnöki tevékenységébe kaphatunk betekintést, láthatunk csatornaásáshoz használható gépet, és olyan szerkezetet is, amely a víz mozgatását, a vízszint megemelését teszi lehetővé, de geometriával és szilárd anyagok mérésével is foglalkozik -, a másik 1505-ből, már Firenzéből való.
Szintén vita tárgya a világ legdrágábban elkelt műalkotása is. Neves művészettörténészek, köztük Matthew Landrus, az Oxfordi Egyetem történésze megkérdőjelezi, hogy Leonardo da Vinci festette a világ legdrágább festményét, a Salvator Mundit. A neves Leonardo-kutató szerint a Krisztus-portrét a reneszánsz mester stúdiójában dolgozó Bernardino Luini készítette, akinek művei manapság egymillió fontért kelnek el a műtárgypiacon. A Salvator Mundit múlt év novemberében 450 millió dollárért (120 milliárd forint) vásárolta meg a Christie’s New York-i árverésén az abu-dzabi kulturális minisztérium. A kristálygömböt tartó, kék köpenyben lévő Jézust ábrázoló reneszánsz festményt sokáig nem a nagy mesternek, hanem valamely tanítványának vagy más kortársának tulajdonították.
Jó tíz évvel ezelőtt röppent fel a hír, hogy Leonardo da Vinci festménye, Az utolsó vacsora zenei kódot is rejt: a kenyerek és a kezek a hangjegyek, azokat lejátszva egy körülbelül 40 másodpercet requiemet kapunk. Erről itt győződhetnek meg. Milánó könnyen és gyorsan elérhető repülővel, így a képet akár élőben is megtekinthetjük. De a városban több helyen is meggyőződhetünk Leonardo zsenijének sokoldalúságáról. Feltalálói életművéről a Természettudományi Múzeumban bizonyosodhatunk meg. A Szent Ambrus Könyvtárban 1637 óta őrzik a Codex Atlanticus gyűjteményt, ívein kidolgozott tervekkel és vázlatos rajzokkal, amelyek közt hadászati gépektől csatornázásig, anatómiai és botanikai tanulmányoktól hangszereket érintő feljegyzésekig mindent megtalálhatunk. Egyszerre mindig 16 lapot állítanak ki, a sötét könyvtárban csak ez a 16 tárló világít. A galériában megcsodálhatjuk a Leonardónak tulajdonított Zenész képmását, amely a Sforza-udvar egyik muzsikusát ábrázolja.
Az olasz posta május 4-én négy bélyeget bocsát ki a Leonardo-emlékévre. Ugyanekkor az olasz jegybank kéteurós pénzérméket hoz forgalomba, amelyekre Leonardónak a Hölgy hermelinnel című festménye részletét verik. A legnagyobb reneszánsz mestert nem csupán hazájában ünneplik: a Royal Mail olyan rajzokból összeállított bélyegsorozatot jelentetett meg, amely az Angliában megtekinthető da Vinci-tárlatokhoz is kapcsolódik.
