Szerző: Kerekes György-Pallai Péter

Amikor a 60-as évek zenéjéről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül mindazt, ami az élet egyéb területén történt. A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban: Kobo Nook DiBook A hatvanas évek elején-közepén az ellenkultúra része lett az a popzenei forradalom is, melyben brit zenekarok jártak az élen. Miközben Elvis Presley és társai veszítettek népszerűségükből, számos fiatal angol együttes visszahozta a popzenébe az afroamerikai bluest. A Beatles, a Rolling Stones, a Cream, az Animals elsöprő energiával, fiatalos lendülettel, szemtelen nyíltsággal tört be a meghódíthatatlannak tartott amerikai piacra. Velük mindössze egy amerikai együttes tartotta a lépést, a Beach Boys…

A free jazzt sok zenész és hallgató még ma sem könnyen fogadja el. Sokan úgy érzik, hogy blöff az egész, a zenészek azért játszanak dallamtalanul és ritmustalanul, mert nem urai a hangszerüknek, mert nincs ötletük. A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban: Kobo Nook DiBook Valóban voltak és vannak olyan muzsikusok, akik hiányos zenei tudásukat úgy akarják palástolni, hogy látszólag összevissza játszanak, és azt gondolják, hogy ez olyan, mintha free zenét játszanának. Ők azok, akik hiteltelenné tesznek egy komoly, teoretikusan és társadalmi szempontból is megalapozott zenei irányzatot. A free jazz nem előzmények nélkül bukkant fel. Már…

John Coltrane egyik újra és újra feldolgozott kedvence a Richard Rogers és Oscar Hammerstein által komponált My Favourite Things. A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban: Kobo Nook DiBook My Favourite Things című lemezzel Coltrane érdekes hagyományt teremtett, hiszen a későbbiek során újra és újra visszatért a lemez címadó darabjához, az egyébként Rodgers és Hammerstein musicaljéből való kompozícióhoz, melyet újra és újra átalakított és elképesztő kreativitással értelmezett át. Az ezen a lemezen hallható feldolgozásban egyfajta pszeudofree zenét játszott az új felállású kvartettel, amelyben McCoy Tyner volt a zongorista, Elvin Jones a dobos és Steve Davis a bőgős.…

Az ötvenes évek zenéjében is érezhető volt az egyre szertelenebb és hevesebb indulatok megnyilvánulása, amely a hatvanas évek közepére teljesen sajátja lett a jazz-zenének.

Charles Mingus és Max Roach 1960-ban – a drágának számító Newportban, az akkor legrangosabb jazzfesztiválnak otthont adó Rhode Island állambeli városban – ellenfesztivált szervezett, amely szintén egyfajta tiltakozást jelentett. A zenészek előadásaiban egyre gyakrabban jelent meg az elégedetlenség, a harag és a düh.

Az 1960-as évek jazzmuzsikája a dac és a szembenállás kifejezése volt. Az 50-es években a jazz népszerűsége a szving kimúlását követően ha nem is rohamosan, de csökkenni kezdett, egyre inkább művészeti ág lett.

A 60-as évek a jazz fejlődésében komoly változást hoztak. A zenészek előtt három út bontakozott ki.

Kevés muzsikus volt és van, aki annyi újítást, annyi új hangot hozott a jazz világába, mint Miles Davis, aki erős és rendkívül ambiciózus zenész volt. A legteljesebb technikai tudás birtokában volt, mégsem lett virtuóz akkor, amikor éppen az volt a divatos zenélési stílus. 

A „vissza a gyökerekhez” vonulatban remekelt egy több kritikus által szintén alábecsült fekete amerikai zenész, a nem csak számtalan hangszeren, de számtalan hangszeren gyakran egyszerre játszó Rahsaan Roland Kirk.

1950-ben nem hogy egyetlen jazzszám, de egyetlen rhythm and blues lemez sem került listavezető helyre a Billboard összesítéseiben. Persze az afroamerikai közösségben, amely akkor a lakosság mindössze tíz százalékát tette ki, valamelyest más volt a helyzet. És volt egy zenész, aki valószínűleg a kezdetektől fogva a legtudatosabban kereste a közönség – kiváltképp az afroamerikai fülek – számára a bebopnál emészthetőbb formát.