Szerző: Rácz Ráchel

A tervek szerint idén ősszel kerül bemutatásra a Frici és Aranka, amely Böhm Aranka és Karinthy Frigyes szenvedélyes, mélységekkel és magasságokkal teli kapcsolatát dolgozza fel, egy páratlan kulturális miliő megidézésének kíséretében. A női főszerepet alakító Szakács Hajnalkával beszélgettünk, akinek gondolatai nyomán most már bizonyos, hogy a film leginkább a Böhm Arankához tapadt kissé fekete-fehér skatulyát igyekszik árnyalni, meghaladni. – Hogyan fogadtad a hírt, amikor megtudtad, hogy te alakítod a női főszerepet? – Szerencsésnek tartom magam, ha a színházi múltamra gondolok, mert sok szerepálmom valósult meg, viszont kevés filmes tapasztalattal rendelkezem. Szerettem volna, ha végre nagyobb feladatot bíznának rám a kamerák…

Tovább

„Törőcsik Mari legifjabb színésznőink közé tartozik” – írja Lelkes Éva 1958-ban. Valahogy elmosódnak a hagyományos értelemben vett időbeli keretek Törőcsik Mari esetében – nem érezzük elmúlását Édes Annája, Violája, Cink Verája, Electrája, Dérynéje, vagy bármely más figurája kapcsán. Itt voltak, vannak, maradnak. Kortalanság és különleges átlényegülés jellemző alakításaira. Örök fiatalsága a folyamatos megújulásban és vagányságában, tehetsége és művészi nagysága pedig józanságában, nemes egyszerűségében, letisztult eleganciájában és természetességében rejlik. „Mitől olyan félénk? Talán, mert falun nőtt fel és filmen is parasztnaivákat játszik? Magának erősnek kell lennie, küzdelmes út előtt áll. Legyen a tudatában annak, hogy egy érdekes, intellektuális színészpályát fog befutni,…

Tovább

Hartai Petrával beszélgettünk a készülő Vándorló levelek című film kapcsán. Az Inkubátor Program egyik nyertes projektjét a fiatal alkotó, Szabó Mátyás rendezi. A női főszerepet alakító színésznő nem csupán a sci-fi elemekkel spékelt, lendületes és friss szemszögű történetbe, a karakterek fejlődési lehetőségeibe, hanem a forgatás érdekességeibe is bevezetett minket. – Hogyan talált meg Szabó Mátyás filmje? – Muhi Zsófia hívott a castingra, ahol ő és Szabó Mátyás voltak jelen. Ritka, de végig azt éreztem, hogy tényleg kíváncsiak rám. – Miről szól a Vándorló levelek? – Ábel (Vilmányi Benett), a különleges képességekkel rendelkező, húszas évei végén járó fiatalember a vak Fellegi…

Tovább

A mono-opera rich in new ideas, The Diary of Anne Frank debuted with great success a year ago at the Budapest Operetta Theatre. Director Zoltán Rátóti, production designer Erzsébet Túri, and opera singer Dalma Süle shared their impressions and experiences in connection with a performance of extremely special harmony. „The invitation to work with the Operetta Theatre caught me by surprise; however, I was very pleased with the assignment, since it proved to be a challenge to present The Diary of Anne Frank through a mono-opera — says director Zoltán Rátóti, according to whom, although there were several outstanding renditions…

Tovább

Meghatározó egyénisége volt a ’60-as, ’70-es évek színházi és filmes kultúrának. Tomanek Nándor nevéhez fűződik többek között Neil Simon Furcsa párjának vígszínházi ősbemutatója és kitörő sikere, a Pesti Színház A nyár című „tündérjátéka” vagy a Ványa bácsi. Manapság a közönség leginkább csak mint az utánozhatatlan és felejthetetlen Máris szomszéd szinkronhangjára emlékezik, miközben páratlanul gazdag színészi pályája és szellemi hagyatéka állandó értékeket rejt. „Általában mindig figyelek. Soha nem tudok kikapcsolni, egyetlen pillanatra sem. Neurózis lenne? Lehet. Agyam állandóan valami lecsavarhatatlan „en-garde”-ban, valami leküzdhetetlen készenléti állásban van.” (Forrás: Film Színház Muzsika, 1968/ 41. 10. Arcanum) Tomanek Nándor neve méltatlanul háttérbe szorult az…

Tovább

Hogyan lesz a budapesti Palotanegyed Sacre Coeur Leánygimnáziumának visszafogott növendékéből a hazai színjátszás nagyasszonya? Seligmannból Szemere. A római Cinecittá helyett Madách Színház, sármos talján digók helyett az intellektuális Várkonyi Zoltán. A Liliomfi Zengőbérczinéje, a Keserű igazság Sztankónéja, A kőszívű ember fiai Antoinette Plankenhorstja, a Kárpáthy Zoltán Kőcserepynéje. Szemere Vera (1923. augusztus 6. – 1995. április 3.) a huszadik századi magyar színművészet jeles képviselője. Pályája még a második világháború előtt indul, de igazán csak 1945-től startol, a modern, haladó és klasszikus értékrendet korszerűen ötvöző Művész Színházban. Férje Várkonyi Zoltán, a korabeli színházi kultúra rebellis fenegyereke. Leánygimnázium kontra Vas utca A Seligmann…

Tovább

Az 1946-1949 között létezett a Paulay Ede utcában egy kuckó, egy ízig-vérig európai értékeken alapuló „intézmény”, ahonnan hiányzott mind a sznobéria, mind a „közönség-kunyeráló” slágergyártás. Várkonyi Zoltán magánszínházának repertoárja rendkívül kifinomult ízléssel, harmonikusan ötvözte az igényes közönségdarabokat az elvontabb kortárs drámákkal. A Pesti Színház egyfajta ősének is tekinthető teátrumban találkozott Tolnay Klári és Darvas Iván, itt szeretett egymásba Sennyei Vera és Apáthi Imre, és itt dobbantott a fiatal Gábor Miklós is. „Aki biztonságra vágyik, az menjen férjhez egy milliomoshoz, vagy vegye el a milliomos özvegyét, vagy menjen örökös tagnak a Nemzetibe! Itt igenis vér folyik! Itt napról napra meg kell…

Tovább

Nagy sikernek örvendett a 71. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Závada Pál-regény mentén készült Természetes fény, amely merészségével és progresszióival pimaszul párbajra hívja a történelmi film hagyományos értelmezéseit. Nagy Dénes filmrendezővel való alkotói szövetségéről, természetes fényről, inspirációkról, forgatásról, bizalomról és az alkotói szabadságról Dobos Tamás, a film operatőre, a kortárs fotográfia meghatározó alakja beszélt lapunknak. – Mindenekelőtt szeretnék gratulálni minden alkotónak. Milyen volt „megélni” idén a Berlinálét az online térben? – Hihetetlenül felemelő érzés, amikor egy film utóélete sikeresnek bizonyul. Elképesztő sok energiát fektettünk a Természetes fény munkáiba. Jó lesz majd közösen megünnepelni mindent a film kapcsán, amint a járványhelyzet engedi.…

Tovább