Papageno Radio
- hirdetés -
Blogok Ruttkai és kora Stílusteremtők – Így robbant be Darvas Iván a pesti színházi életbe

Stílusteremtők – Így robbant be Darvas Iván a pesti színházi életbe

Amikor a pályakezdő Darvas Iván 1946-ban feltűnik a Művész Színház színpadán, azontúl, hogy feltűnően tehetséges, mint jelenség is meghatározó, hiszen az újfajta színészprofil talán legfeltűnőbb „hírnöke”.

- hirdetés -

Annak a régi hagyományokkal szakító generációnak érzékeny, „laza értelmiségi” színészideálja (többek között Gábor Miklóssal, Várkonyi Zoltánnal), amely ösztönösen és merőben más aspektusú szerepformálási gesztusokkal rendelkezik, mint „jávoros” elődeik. Nyári sorozatunkban generációkon átívelő színházi áramlatokról és alkotókról írunk.

- hirdetés -

Ide kapcsolódik:
Várkonyi Zoltán Művész Színháza: a „budapesti kis Európa”

Az intellektuális színészideál megjelenése

A nyugati filmes és színházi kultúrában a ’30-as–’40-es évek fordulóján már egyre többször feltűnnek a friss, sztereotipikus maszkulin férfiideáltól különböző, modern, afféle „intellektuális” reprezentánsok (Laurence Olivier, Leslie Howard, Gérarde Philipe, Humphrey Bogart).

Erre az időszakra itthon általánosságban még a klasszikus, sokszor patetikus, heroikus stílus dominanciája a jellemző,

ami óhatatlanul maga után von evidens zsánereket. Romantikus bonvivánok, mulatozós dzsentrik, duhaj uraságok, heroikus hősök forgatagában ezzel a hagyománnyal szakít a fiatal színésznemzedék 1944–1945-től, a megújulásra érett budapesti színházi életben. (A vonulat itthoni „elődjének” talán Gellért Endrének, a későbbi korszakos színházi rendezőnek néhány megnyilvánulása tekinthető, a Vígszínházban.)

Német Romola, Gellért Endre / Forrás: Színházi Élet, 1936/ 25. 64. Arcanum
Német Romola, Gellért Endre / Forrás: Színházi Élet, 1936/ 25. 64. Arcanum

A második világháború utáni magyar színházi színtéren Darvas Iván, Gábor Miklós, Várkonyi Zoltán, Major Tamás, de még Básti Lajos is más férfi minőséget és aurát hordoz szerepformálásaiban, mint például Uray Tivadar, Jávor Pál, Szilassy László, Törzs Jenő, Perényi László, egyszóval a háború előtti és környéki sztárszínészek. Egészen másképp nyúlnak Shakespeare-hez, Moliére-hez, mint elődeik, miközben a modern drámairodalom megváltozott társadalmi osztályait is hitelesen képviselik szerepeikben.

Legfőbb jellemzője ennek a „színművészeti új hullámnak” a patetikus hangnem elhagyása, a progressziók érvényre juttatása, az evides pozitív, vagy negatív hősök árnyaltabb, intellektuálisabb megformálása. Ezenfelül fontos tulajdonság a rögtön beskatulyázható, sztereotíp bonviván és hősszerelmes egysíkú felületeinek meghaladása.

Darvas Iván Raszkolnyikov szerepében a Bűn és bűnhődés című előadáson, Művész Színház, 1947. / Forrás: Színház, 1947/ 24. Arcanum
Darvas Iván Raszkolnyikov szerepében a Bűn és bűnhődés című előadáson, Művész Színház, 1947. / Forrás: Színház, 1947/ 24. Arcanum

A stílus később olyan alkotóknál „prognosztizál”, mint például Kozák András (Elveszett paradicsom), Hegedűs D. Géza (Jó estét nyár, jó estét szerelem), Cserhalmi György (A mizantróp), kortárs színtéren Dóra Béla, Mohai Tamás, Tasnádi Bence, vagy Bán Bálint.
Amíg

ez a „forradalmi” tendencia a férfiaknál 1945 körül jól látható, addig a női fronton csak majdnem egy évtizeddel később, elsőként talán Törőcsik Marinál jelentkezik igazán.

Bajor Gizi progresszív, saját korához képest rendkívüli modernsége nem igazán talál „követőkre” a fiatal színésznők körében a ’40-es években. A klasszikus női hőstől elütő, modern női lehetőségek Szellay Aliceban, Sennyei Verában, Muráti Liliben kiaknázatlanok maradnak a háború utáni átmeneti érában, az államosítás és a szocialista realizmus pedig totálisan elvágja a hiteles modern női kibontakozási lehetőségeket.

Sennyei Vera, Dékány László, Zách János a Temetetlen holtak című előadáson, Művész Színház, 1947. / Forrás: Színház, 1947. 20. Arcanum
Sennyei Vera, Dékány László, Zách János a Temetetlen holtak című előadáson, Művész Színház, 1947. / Forrás: Színház, 1947. 20. Arcanum

Tolnay Klári, Szemere Vera, a „femme fatale” Karády Katalin, vagy a fiatal Mészáros Ági is még inkább a konvencionális, klasszikus, jól körvonalazható dimenziókon marad. Az a fajta „laza értelmiségi” modernség, ami Darvaséknál már ’45 körül határozottan érzékelhető, a színésznők körében először igazán csak a ’60-as évek fiatal generációjánál mutatkozik, többek között Törőcsik Mari, Halász Judit, Polónyi Gyöngyi, Drahota Andrea esetében.

„Boldog vagyok, hogy sokszor játszhattam Darvas Ivánnal. Általa tanultam meg – sok egyéb mellett – azt, hogy a fiatalságot nem az évek száma határozza meg, hanem a személyiség, a lélek, a gondolkodásmód, a viselkedés.” (Forrás: Orosz Ildikó: Halász Judit. Nem születtem varázslónak. Budapest, Park Könyvkiadó, 2015.)

Darvas Iván a Művész Színházban

A háború utáni kardinális változásokra leginkább Várkonyi Zoltán Művész Színháza reflektál, ahol az ifjú nemzedék eltökélt és társadalmi felelősségtudattal rendelkező művésztagjai képviselik magukat. Arról, hogyan kerül a budapesti kulturális élet egyik centrumába Darvas Iván így vall Tolnay Klári:

„Darvas Ivánnal 1946-ban találkoztam Várkonyi Zoltán Művész Színházában. A szerelmesek esztendeje volt ez az év: ekkor talált Apáthi Imre Sennyei Verára, Várkonyi Zoltán Szemere Verára s én itt ismerkedtem meg Ivánnal.

Várkonyi Anouilh Euridikéjét vette elő. Majdnem teljes volt a szereposztás, kivéve Orpheust, rá nem talált megfelelő színészt Várkonyi. Rátkai Marci bácsi buzgón ajánlgatta egyik tanítványát, akit valamiért kirúgtak a főiskoláról, és most tolmácskodik valahol. Várkonyi sürgősen üzent érte. Éppen egy gyári műszaki konferencián tolmácsolt (oroszul), amikor a küldönc rátalált. A hívás, hogy Várkonyi várja, olyan mélyen hatott rá, hogy némi mentegetőzés után otthagyott csapot-papot, és rohant a színházba.

Tolnay Klári, Darvas Iván az Euridike című előadáson, Művész Színház, 1946. / Forrás: Színház, 1946. 37. Arcanum
Tolnay Klári, Darvas Iván az Euridike című előadáson, Művész Színház, 1946. / Forrás: Színház, 1946. 37. Arcanum

A meghallgatás kissé komikusan zajlott le, mert Iván Cyranóból készült, és mint Roxan, Rátkai Marci bácsi végszavazott. Én akkor hátul ültem, a sötét nézőtéren. Hogyan láttam őt akkor? Szőke, fitos pofikája vibrált. Amit produkált, kezdetleges volt, de annyi érzelem, annyi érzés áradt belőle, hogy tele lett vele a színpad. Ekkor döbbenetesen tört rám valami kimondhatatlan érzés, hogy én ilyen embert még nem láttam. Ez teljesen fejbe vágott. (…)

Köztünk már a harmadik próbán kitört a szerelem.

Szerencsére nem egy szezonig tartott, hanem majdnem 13 évig. De hát ez olyan időszak volt, amikor a tavasz nemcsak melegével hatott, hanem ígéretével is: nemrég bújtunk elő a bunkerból, éhesen, rongyosan, koszosan, kik életben maradtunk, kerestük egymást.” (Forrás: Párkány László: Tolnay Klári egyes szám első személyben. Budapest, Minerva, 1988.)

Darvas Iván az 1946-os Euridikében, az 1947-es Temetetlen holtakban, vagy a szintén 1947-es Bűn és bűnhődésben meglepően újszerű gesztusokkal látja el szerepét.

Darvas Iván, Sennyei Vera, Dékány László a Temetetlen holtak című előadáson, Művész Színház, 1947. / Forrás: Színház, 1947. 20. Arcanum
Darvas Iván, Sennyei Vera, Dékány László a Temetetlen holtak című előadáson, Művész Színház, 1947. / Forrás: Színház, 1947. 20. Arcanum

„Ez egy fajsúlyos, komoly szerep. És ez a fiatal fiú nagyon jól játsza. De ki ez az új színész, akinek jóformán a nevét sem hallottam? Aki a színpadon látja, könnyen elhiszi, hogy külsejét nemcsak maszkkal, hanem játékával is el tudja felejtetni.” (Színház, 1947/ 46.)

„Örülök az új színészfelfedezésnek: Darvas Ivánnak. Kétségtelen: nagyon sok új fiatal tehetség virágzott ki a pesti színpadokon.

A fiatalság rohammunkával tör előre.” Fényes Alice (Színház, 1946/ 38. 9.)

A ’40-es évek második felében a Művész Színház a modern európai kultúra egyik budapesti melegágyának számít. Várkonyi színháza mégsem egy pusztán egy nagyon szűk értelmiségi rétegre alapozik műsorpolitikáját tekintve. Az igényes közönségdarabok és a modern drámairodalom harmonikus szintézisében hamar hangot és kibontakozási lehetőséget nyernek a fiatal, tehetséges művészek, szakmai megalkuvások nélkül. Többek között innen indul az a generációkon átívelő újítás – Darvas Ivánnal az élen -, amely meghatározója lesz majd a későbbi évtizedek magyar színházi kultúrájának.

Promóció

- hirdetés -
- hirdetés -

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!